Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

A nyíregyházi Élim Szeretetotthon-ban az oltárképen egy hatalmas Krisztus- kéz látható. Az áldásra kinyújtott kéz alatt az emberi életünk szinte minden eseményét ábrázoló képet láthatunk. Krisztus áldó keze alatt nyitogatja az édesapa a tudásra éhes gyermek értelmét. Ez az áldó kéz borul a gyermekét aggódva nevelő édesanyára. Ott áll Krisztus áldó keze alatt a magvető és a gyári munkás is. Ez az áldó kéz védi a gyermeket az önfeledt játék közben. Innét hull az áldás az élet alkonyához érkezett idős házaspárra. E kéz, Krisztus áldó keze alatt zajlik az életünk.

Ezt szépen megélték elődeink. Édesapám, amikor kilépett az udvarról, vagy elkezdett egy munkát, hangosan fohászkodott: „Jézus nevében.” Amikor befejezte munkáját, és hazaért, áldást mondott: „Hála Istennek!” Kisgyermekként figyeltem őt, nem felejti-e el? Soha nem felejtette el. Azt gondoltam, ez egy szokás, de egyre inkább látom, hogy ő valóságosan Krisztus keze alatt élt. Az ókori római gyülekezetben az ünnepek és az étkezési szokások körül vita alakult ki. Ezt a vitát zárta le az apostol ezekkel a szavakkal: „mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében.” (Róm 14,5) Vagyis döntéseink alapja a Krisztusba vetett hit legyen, és ez mindennél fontosabb legyen. S akkor a földi élet végén nem a megsemmisülés réme fojtogat, hanem rátalálunk Krisztusért a feltámadás és az örök élet sziklájára. Krisztus emberré lett. Isteni létformáról lemondott, hogy méltóságot ad-jon az emberi létnek, amelyet úgy szeretünk, s amelytől sokszor megborzadunk A küldőjét hozta közelebb, aki elindította az emberi életet, aki a teremtés hajnalán megállapította: „Íme, minden igen jó.” Ebből a jóból láthatunk meg valamit Krisztusban. Az emberi élet minden korlátját magára vette, kivéve a bűnt. Ezért érzik meg benne a gyülekezettől távol álló emberek is az igazi emberi életet. Sugárzik belőle mindaz, aminek a hiányától mi szenvedünk: a megértés, a segítőkészség. Egész élete mutatja, csak így érdemes élni! Mert, amiképpen egyik szép énekünk is mondja: ”Minden a földön csak elmulandó, Semmi nincs itten megmaradandó.” (EÉ 372) Sokan megkérdezik, miért van szenvedés, igazságtalanság, halál, ha Krisztus keze alatt állunk. Testvér! Ha meglátjuk, hogy a szenvedés, a halál, a könny a bűn miatt van, mások az én bűnöm miatt szenvednek, akkor megértem Krisztus küldetése titkát is. Ő nem példakép. Ő életújító út. Így hozta közel az Atyát, elveszett emberségünket a bűnbocsánatban adta vissza, így élhetünk tartalmas életet, amely másokat is célba vezet. Akit megragadott Krisztus, az nem tehet mást. Dél-Amerikában él egy különleges fa. Az a különlegessége, hogy magába szívja a levegő páráját, s utána maga körül üdítő nedvességet bocsát ki. Ezért a nagy szárazságban is üde zöld a pázsit körülötte. Árnyékában felfrissül a fáradt vándor. Ennek a fának ez a természete, az aszályban üdeséget, frissességet ad. A Mester ilyen utat jelölt ki számunkra. Amikor elfogy körülöttünk a reménység, amikor kiégnek körülöttünk a szívek, amikor minden sivatag lesz, amikor mindenki belenyugodott a bűn rontó hatalmába, adjunk lelki felfrissülést környezetünknek. Ilyenkor sokak számára ugyan észlelhetetlen, ami itt történik, de mi Krisztusból életnedveket gyűjthetünk, s utána üdítő harmatként szórhatjuk szét. Nem azért kapunk bűnbocsánatot, hogy megőrizzük magunknak, hanem azért, hogy másokat is megörvendeztessünk, felüdítsünk. Mi erről a Krisztusról tanúskodhatunk: „Krisztus, megalázta magát, felmagasztalta őt Isten... azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb.” (Fil 2,8–10) Mi Krisztus megdicsőülésének is tanúi vagyunk. Nagypénteken hamis tanúk vallottak. Mi legyünk Isten igaz tanúi! Tanúskodhatunk Krisztusról, akinek áldó keze alatt élünk. Ma, amikor olyan sok a hamis tanú, a média harsogja Urunkról a hamis híreket, mi legyünk szilárdak, hogy ő előttünk jár. Ezt mai tanítványainak ígéri, s azt is, hogy a földi élet végén a feltámadás sziklájához érkezünk. Álljunk bátran a hű tanúk sorába, hogy Isten kegyelméből, életünkben, és halálunkban Krisztuséi legyünk! Ámen.

Szabó Vilmos (ev. lelkész, Zalaegerszeg)

Regionális hozzárendelés: Zalaegerszegi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::