Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Gyakran olyan események átélői vagyunk, amelyre nem vagyunk felkészülve. A váratlan helyzetek lebénítanak, vagy a vasárnap jellegénél maradva: elnémítanak. Jó úgy kezdeni a napot, hogy Istenre figyelünk, és az ő szeretetére, hűségére építjük terveinket. Ha megtesszük – ugyanúgy, mint Dávid –, mi is megtapasztalhatjuk az ének szépségét és örömét.

Jézus sokszor figyelmeztette tanítványait a készenlétre, vigyázásra. Háromszor jelezte előre szenvedését, halálát, feltámadását, mégis szomorúság és némaság tartotta fogva őket, amíg saját, képzelt reménységükhöz ragaszkodtak, „pedig mi azt hittük…” Ahogyan a tanítványokat, úgy minket is szeretne megtanítani feltámadott Urunk, hogy figyeljünk szavára körülményeinktől függetlenül, és bízzunk benne, ígéreteiben. Mert számíthatunk rá a legnehezebb élethelyzetben és a legnagyobb bajban is. Aki mindennapi kenyérgondokban testi erőtlenségben, betegségben segített, ugyanúgy segít ma is, ha kérjük őt. Lehet-e kétség vagy félelem a szívünkben, amikor ilyen szeretet vesz körül bennünket? Isten szeretetének legnagyobb csodája az, hogy Jézus értem szenvedett, meghalt a kereszten, és így szerzett számomra bűnbocsánatot és kegyelmet. Minden kincset felülmúló öröm, hogy feltámadott Urunk ígérete szerint velünk van, és megáldja életünket, munkánkat. Ezért lehet tele szívünk, szánk az Úr dicséretével és magasztalásával mindennap. „Hadd áldlak teljes szívből Ez újult reggelen, Ma és amíg csak élek. Én édes Istenem! Ki értünk földre jött A Jézus Krisztus által, Megállok hálaadással Szent trónusod előtt.” (EÉ 93,1)

Selmeczi Lajos (ny. ev. lelkész, Tata)

Regionális hozzárendelés: Tatai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::