Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Sok ember magatartása azt mutatja, hogy nem akar tudni az őt szerető és kereső Istenről. Olyan, mint a dacos gyerek. Öntörvényű, gátlástalan, nem ismer határt. Sok kárt, pusztítást okoz környezetében súlyos veszélybe sodorja önmagát. Míg más bolygókat akar megismerni, közben nem ismeri saját lakóhelyét. Az anyagi javak aránytalan elosztása miatt némelyek bőségben élnek, míg sok ezren élelem és gyógyszer hiánya miatt halnak meg. Hány embernek kell elpusztulni naponként politikusok rossz döntései nyomán? Ennek ellenére kérkedik az ember tudományos eredményeinek sikerével. Nem tud, nem akar meghajolni a teremtő Isten előtt, nem ismeri el teremtmény voltát. Mert a gonosz szellemi erő kezdettől fogva és most is azon munkálkodik, hogy az Istentől elszakítsa, lelki sötétségben tartsa és a pusztulásba vigye az embert. Ezért erősödnek fel sötét, misztikus tanítások és babonás szokások, hogy a hitükben megfáradt, elbizonytalanodott embereket kiszakítsák a még meglévő gyülekezeti közösségekből. Isten előtti alázat helyett az ember a maga készítette bálványainak, különböző technikai eszközöknek hódol, tőlük teszi függővé idejét, és reméli biztonságát, életét, jövőjét.

Aki megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, az tud a zsoltárossal hálát adni a múló éjszaka után a már derengő hajnalon. Mert az új nap megújuló kegyelemről beszél. Mint tulajdonát, őriz féltő szeretettel éjjel-nappal, útjainkon, munkánk végzése közben, önfeledt, vidám perceinkben. Mint tulajdonának, népének kijelölte helyünket, és ránk szabott feladattal bízott meg. Hirdessük szóval és életünkkel Urunk hatalmát, gondviselő szeretetét, mint akik naponként ebből részesülünk. Nagy élmény és öröm, ha jó pásztorként helyünkre „terel”, és felismerteti feladatunkat, mert a számadáskor a helyünkön keres, ahova állított, és azt a munkát kéri számon tőlünk, amit ránk bízott. Hogy ezen a mai napon is felismerhessük, elvégezhessük feladatunkat a szeretet derűjével. Ő újíthat meg bennünket testben és lélekben. Ezt kérjük tőle. „Nagy irgalmadból engem Megóvtál, jó Atyám, Hogy kár, veszély ne érjen Az elmúlt éjszakán. De kér most énekem, Hogy minden bűnt és vétket, Mi bántja szent Felséged, Bocsáss meg énnekem.” (EÉ 93,2)

Selmeczi Lajos (ny. ev. lelkész, Tata)

Regionális hozzárendelés: Tatai Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::