Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek

Hozzászólás a cikkhez

„Kapi Béla 1957. április 2-i halála nem végállomás, csupán az a mozdulat, amikor Isten az ’övéinek’ életét átteszi egyik kezéből a másikba” – mondta Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke március 31-én, szombaton a Győrben tartott megemlékezésen, amelyen rokonok, egyházi vezetők és gyülekezeti tagok voltak jelen. A püspök – elődje sírjánál – arra kérte a megjelenteket, emlékezésükben ne homályosítsa el az isteni lényeget a monumentális emberi életmű.

Az alkalmon Ittzés János a Jel 14,1–3 alapján tartott prédikációjában arra is figyelmeztetett, hogy az egyházkerületet 32 éven át – 1916 és 1948 között – vezető főpásztor megítélésekor ne a nagyszabású emberi életmű, hanem az egész teremtettséget megmentő lenyűgöző isteni szeretet legyen hangsúlyos. A püspök úgy fogalmazott: „Közösségben van a Földön küzdő egyház és az üdvözültek serege, de ezt a közösséget nem a mi hálás emlékezésünk, nem felújított sírok, nem emléktáblák, nem megjelentetett könyvek teremtik és tartják életben, hanem egyedül a feltámadott Krisztus.” „Ott a szívben hadd ülepedjék le az élő evangélium, hogy a mi szívünkben is megszülethessen Kapi Béla számomra legdöntőbb, legdrágább örökséget jelentő mondata: A kegyelem ajtaján kopogtatok.”

Kapi Dániel (a püspök dédunokája)

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület

::Nyomtatható változat::