|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 05
- B. Walkó György újságírót, a Pesthidegkúti Evangélikus Alapítvány kuratóriumának megbízott elnökét
Megkérdeztük
Hozzászólás a cikkhez
B. Walkó György újságírót, a Pesthidegkúti Evangélikus Alapítvány kuratóriumának megbízott elnökét
Május utolsó vasárnapja a magyar hősök emléknapja. Milyen szerkesztési elvek alapján készíti, és milyen fogadtatása van az ön által szerkesztett – Sírjaik hol domborulnak című –
A Sírjaik hol domborulnak című televíziós műsor időst és fiatalt egyaránt meg akar szólítani, közéleti funkciót szeretne betölteni. Veteránok, szemtanúk, történészek és katonai szakértők segítségével eleveníti fel a már fakuló háborús emlékeket. Szerkesztése megrázó és egyúttal felemelő feladat: idős emberek, veteránok, deportáltak, volt hadifoglyok, hozzátartozók és barátok utolsó reménysége minden adás. Remélik, hogy végre jelentkezik szemtanú vagy ismerős, aki hallott valamit a háború poklában eltűnt hozzátartozóról, bajtársról. Sokan az utoljára a fronton látott katonatársukat keresik, nem tudják, él-e, vagy már rég a túlvilágon várja bajtársait.
A műsor eredendően keresőszolgálatként indult, s ma is az: gazdátlan sírokhoz próbálunk rokonokat találni, vagy csak jó szándékú embereket, akik hajlandók a hadisírokat gondozni. Létezik aztán fordított eset is, amikor tudjuk, hogy a honvéd vagy hadifogoly valahol meghalt, de nem tudjuk, hol található a sírhant, ahová virágot tehetne a rokon és a jó barát. Emberi ésszel sok remény már nincs arra, hogy több mint hatvan évvel a világégés után nyomra bukkanjunk. De mégis van, aki épp a műsor kapcsán juthatott el a keresett sírhoz. Létrehozták a rudkínói hősi temetőt a Don-kanyarban meghaltak emlékére, ide elzarándokolhatnak a rokonok, s leróhatják kegyeletüket az impozáns emlékműnél.
Létezik tudományos módszer is az azonosításra. DNS-vizsgálattal kideríthető, hogy rokon hamvait rejti-e a feltárt sírhant. Ez eléggé körülményes folyamat, s csak akkor alkalmazzák, ha van remény az azonosításra, tehát tömegsírnál ez a módszer nem lehet megfelelő.
A riportok egymásra épülnek, interjúalanyaink kézről kézre adják a forgató-csoportokat, továbbadják a címeket, ötleteket. Feimer István doni veterán azon kevesek egyike, aki túlélhette a Don-kanyart. Már nagyon kevesen vannak. Szívesen beszélt élményeiről, több adásra való anyag gyűlt össze a jóvoltából, sőt az is kiderült, hogy nemcsak 1943-ban, hanem 1945-ben és 1956-ban is megtaposta a történelem. Az ő ötlete volt, hogy látogassunk el a székesfehérvári bajtársi találkozóra, ahol több hozzá hasonló veteránnal ismerkedhettünk meg. Vitéz Kapi Béla szintén veterán, az ő édesapja a híres evangélikus püspök. Ő is azonnal rendelkezésünkre állt, s elmesélte, hogy miként élte át a világháború utolsó, zűrzavaros időszakát. (A v. Kapi Bélával készített beszélgetés a 2007. május 11-i adásban látható.)
Sok a rejtély, sok az érdeklődő, s a műsor alig győzi a feladatokat. Rengeteg levelet kapunk, reménykedő sorokat olvashatunk, sokszor csak találgatjuk, hogy a reszketeg írás mit takarhat. Persze tudjuk a választ: a reményt senki nem adja fel, s mindenki meg akarja osztani emlékeit a nyilvánossággal.
Végül adásaink időpontját szeretném olvasóink figyelmébe ajánlani, amelyek a Magyar Televízió m1-es csatornáján pénteki napokon 12.55 órai kezdettel láthatók.
::Nyomtatható változat::
|
)