Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Ennek a zsoltárnak a második fele azt mutatja meg, hogy Izráel gyakran elégedetlenkedett az Úristentől rendelt körülmények miatt. Nemcsak a vándorlása során, de akkor is, amikor már hazára leltek az ígéret földjén. A választott nép kritizálását, zúgolódását ezekkel a szavakkal kezdi: „Becsmérelték a kívánatos földet… Pedig tudjuk, hogy tejjel, mézzel folyó föld volt az” (4Móz 13,28).

Korunk emberének még inkább megnőtt a kritikai érzéke, a sorsával való elégedetlensége. Jó lenne, ha először magunkban ismernénk fel a hibákat és hiányosságokat. Ezért az egykor elégedetlenkedő Izráel helyett tanuljunk Pál apostoltól, aki ezt mondja magáról: „Én megtanultam, hogy azokban, amelyekben vagyok, megelégedett legyek…” (Fil 4,13) Péld 15,16-ban pedig ezt olvassuk: „Jobb a kevés az Úr félelmével, mint a temérdek kincs, ha nyugtalansággal jár együtt”. A folytonos elégedetlenkedés is vezethetett oda – amire zsoltárunk is emlékeztet –, hogy talán éppen jólétük fokozása érdekétől is vezérelve „feláldozták fiaikat és leányaikat az ördögöknek” (38. v.). Felvetődhet bennünk a kérdés: a mai abortuszgyakorlat nem a Molok oltárán való áldozás-e? Pogány életvitelünkbe nem szabad beletörődnünk. Ha töredelmet lát rajtunk Isten, miként Izráelét, a mi esdeklésünket is kész meghallgatni az Úr.

Madarász István (ny. ev. lelkész, Balatonboglár)

Regionális hozzárendelés: Balatonboglár–Hács–Somogyvámosi Társult Evangélikus Egyházközség