Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Az emberek nagy része ma alig foglalkozik Istennel. Nem igazán keresik a társaságát, nem kíváncsiak rá és a véleményére sem. Persze valahol az élet útján minden ember találkozik vele, csak vannak, akik erről nem akarnak tudomást venni. Úgy érzik talán, könnyebb így, közömbösnek maradni Isten és az ő dolgai iránt.

Gyönyörű énekünk sorai jutnak eszembe: „Az Úr csodásan működik, De útja rejtve van, Tenger takarja lábnyomát, Szelek szárnyán suhan. Mint titkos bánya mélyiben, Formálja terveit, De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.” (EÉ 328,1) Isten útjai nem láthatók teljesen az emberi szem előtt, és ez így van rendjén. De ami igazán fontos, ami számunkra, halandó emberek számára lényeges, mind megtudható, meglátható, megérthető. Mert Isten kijelenti magát sokaknak, sokféleképpen. Ez igaz és valóságos akkor is, ha sokan nem vesznek róla tudomást. A 111. zsoltár magasztos Isten-dicséret. Sorai az Úr nagyságát hirdetik, fenségét, erejét, mindenható voltát. Igazságáról, örök és megváltoztathatatlan szövetségéről szólnak. Arról, milyen is az az Isten, aki lehajol az emberhez, aki „gondoskodott népe megváltásáról, örökre elrendelte szövetségét.” A világ teremtőjéről és Uráról zengenek a sorok, aki kapcsolatot akar létesíteni az emberrel ezen a földön. Milyen jó ennek az embernek, milyen jó nekünk! Mert Isten maga ad lehetőséget arra, hogy kutassuk az ő csodás tetteit, hogy kémleljük egeit, ostromoljuk kérdéseinkkel. Hiszen valójában nagyon sokszor teszi ezt az ember: kérdezi, kutatja a válaszokat a miértekre, önző módon mindent, így a tökéletes választ is magának akarja. Közben pedig meggyőződés és elgondolkodás nélkül hirdeti, hogy neki nincs köze Istenhez, nem akar tőle semmit, így az Úr is hagyja őt békén. Szomorú ez a helyzet, hiszen ma-gunktól vonjuk meg az életet, mi zárjuk el önmagunktól a forrást. A zsoltáros azt mondja, bárki kikutathatja őt, aki-nek kedve telik benne. De vajon bárki megtalálja a válaszokat? Bárki el is tudja fogadni a válaszokat, amiket ta-lál? Az idézett ének így folytatódik: „Ki kétkedőn kutatja őt, Annak választ nem ád. De a hívő előtt az Úr Megfejti önmagát.” Túl nagy magabiztossággal (egóval) nem állhatunk Isten elé, követelőzve és kioktatva őt. Aki komolyan válaszokat keres, csak akkor talál, ha magát meg-alázva lép az Úr színe elé, és elfogadja azt, amit ő akar adni, akkor és úgy, ahogyan azt ő akarja adni. Mert a muta-tás is véges és vannak korlátai ezen a földön. Mégis ennyi elég. Mert az élet alapkérdésére: honnan jöttünk, hova megyünk, és mi vár a halál után, megkapjuk a válaszokat, és még ennél is sokkal többet. Ajándékot kapunk, amiben benne van a lehetőség, hogy ezek a válaszok elegek legyenek, amivel beérjük, amit a szívünkben őrizünk és forgatunk, és ami megnyugvást ad a szívünknek. Isten elkészítette a megváltást, szövetsége beteljesedett, amikor Jézus megszületett ezen a földön apró gyermekként, és kiteljesedett, amikor Isten Fiaként, megvetetten és elhagyottan értünk halt a Golgotán. Sok kérdéssel találkozunk életünk során, de a választ, igazi, valóságos, kikezdhetetlen válaszokat csak a kereszt fényében kapunk. De abban megkapjuk a legtöbbet: meváltást, örök szövetséget. Vannak, akiknek ez kevés, akik nem érik be ennyivel, és kérdeznek, törekszenek a több ismeretre, a konkrét kérdésekre vonatkozó válaszokat keresve. De a válaszadás privilégiuma mindig az Úristené marad. Ő dönti el, kinek mennyit fed fel titkaiból. A lényeget és legfontosabbat már elmondta: van valaki, aki mindennél jobban szeret, félt és gondoskodik rólunk. Aki értünk is meghalt, hogy mi kérdezhessünk és kaphassunk – válaszokat innenről és odaátról. Akinek ez nem elég, az sosem lesz igazán elégedett, és nem talál megnyugvást. „Bízzál az Úrban, rólad ő Meg nem feledkezik, Sorsod sötétlő árnya közt Szent arca rejtezik” – szól az ének befejező versszaka. Bár minden ember megtanulna bízni az Úrban, és így kezdené kikutatni terveit, megismerni csodáit. Nem azért, mert feltétlenül válaszokat akar, hanem mert kedve telik benne, mert életével és szívével is hiszi és tudja: nagyok az Úr tettei. Ámen.

Deák Ágota (ev. lelkész, Tét)

Regionális hozzárendelés: Tét-Kisbabot Társult Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::