Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 07
- Az erdélyi Medgyes városa
Egyéb
Hozzászólás a cikkhez
Az erdélyi Medgyes városa
Dél-Erdély három nagy lélekszámú, történelmi hagyományokban igen gazdag, szászok által felvirágoztatott nagyvárosa, a Nagyszeben–Segesvár–Brassó triumvirátus mellett mind a magyarországi utazások, mind a határon túli témákkal foglalkozó sajtó esetében érezhetően háttérbe szorul Medgyes városa. Pedig ha a településsel kapcsolatosan megfeledkezünk a mindennapi romániai rögvalóságról, egy történelmi vonatkozásait tekintve érdekes, műemlékekben igen gazdag és lutheránus szempontból fontos településre érkezhet a történelmi Szászföld utazója.
A jelenleg keleti szomszédunk Szeben megyéjéhez tartozó Medgyest a honfoglalást követően székelyek, majd az 1146-ban II. Géza királyunk által letelepített németek lakták. Vára a XII. század-ban épült, a város első hivatalos említése 1267-ből származik. 1318-tól a Szász Univerzitás Medgyes székének központja, 1359-től szabad királyi város. Mátyás uralkodása alatt védőfalak és bástyatornyok emeltetnek megerősítésére, több országgyűlés színhelye, az önálló Erdély politikai életének fontos színtere, fejedelmek eskütételének és trónfosztásának szemtanúja. A trianoni tragédiáig a segesvári székhelyű Nagy-Küköllő vármegye része. 1919. január 8-án a szász nemzetgyűlés itt mondta ki – amint az erdélyi németség XX. századi sorsa néhány évtizeden belül megmutatta: politikai öngyilkosságként – a Romániához való csatlakozást.
Legfőbb nevezetességei a helyi mesteremberek céhei építette, így többek között Szabó- és Kötélverők-tornyának nevezett óvárosi, valamint a város erődítményrendszeréhez kapcsolódó védő- és kaputornyai; az 1410-ben emelt, kívülről gótikus, belső architektúráját tekintve barokk-rokokó ferences temploma és kolostorépülete; a régi városháza, a harangtorony, az iskola és paplak, valamint az ódon, robosztus falakkal övezett, ugyanakkor a legkifinomultabb ízlésről tanúskodó evangélikus erődtemplom. Az 1447 és 1482 között egy-kori bencés egyház alapjain emelt késő gótikus istenházát Szent Margitnak szentelték, és a gyülekezet és a város lutheri tanokra történt áttérése után került evangélikus kezelésbe. 74 méter magas tornya (képünkön) 1551-re készült el; gótikus szárnyasoltárát a bécsi Schottenstuft-iskolához tartozó művész alkotta 1480-ban; 24 regisz-teres, 1300 síppal felszerelt orgonája 1732-ből származik.
A több száz éven át etnikailag és kulturálisan egységes Medgyes nemzetiségi átrendeződése a trianoni tragédiát követően kezdődött meg. A német dominanciájú város a második világháború időszakában már román többségű, a Ceausescu-időszakban a közel tizenötszörösére növekvő államalkotó népesség mellett a szász elem minimálisra csökkent. A 2002-es romániai népszámlálás adatai szerint az 55 ezres települést 82 százalékában románok lakják, a németek aránya alig 2 százalék, ellenben viszonylag nagyszámú, közel 6,5 ezres magyar közössége. Felekezeti szempontból is hasonló folyamatok játszódtak le. Míg az erdélyi reformáció időszakában a teljes népesség lutheránus, és 1850-ben is 50 százalék, 1910-ben pedig még mindig 40 százaléknyi volt a magyar és német evangélikusok összaránya, addig napjainkra 1,8 százalékra, 1006 főre csappant a medgyesi zsinatpresbiteri evangélikus-lutheránus és az ágostai hitvallású szász evangélikus hívek összlétszáma.
Az érdekes történelmi múlt és a turisztikai látnivalók miatt érdemes tehát az erdélyi nyaralások részeként a Dunántúlról is ellátogatni Medgyesre, és talán nem lenne haszontalan a dunántúli gyülekezetek kapcsolatfelvétele a medgyesi és környéki szórvány magyar evangélikussággal.
Rezsabek Nándor (csillagász, Budapest)
::Nyomtatható változat::
|