Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

Öreg szolgák vagyunk, akik írjuk ezt a rovatot. Akik sok mindent megéltek, sokat tapasztaltak. Őrlődött lelkünk, mert vágyódtunk világosan látni, mi is történik életünkben, egyházunkban, hazánkban? Emlékezünk és emlékeztetünk kommünre, Trianonra, háborúkra és diktatúrákra. Gyalázókra és meggyalázottakra. Ma is tárgyalnak rólunk, döntenek felettünk, befolyásolják életünket. Tehetetlenek vagyunk? Nem hiszem…

„Akkor is” – vallja a zsoltáros. Mindig és mindenkor valljuk, hogy az Úr útja az igaz, az egyetlen út! Jézus Krisztus által, keresztúton ugyan, de a tövises út a mennybe visz… Hálás vagyok Istennek, ezért a lehetőségért, hogy színe elé állított, és megkérdezett hétről-hétre a mások által kiválasztott vasárnapi zsoltár által. Nemzedékről nemzedékre sok ezer év óta Isten népe hallja és továbbadja az IGÉT, használja a zsoltárokat liturgikus istentiszteleti életében. Szüleim és azok szülei is így tettek. A református énekeskönyv szavai szerint: „…a te hű szolgád Szentségét nézi ítéletednek, Amely szívemnek igaz örömöt ád. Bizonyságid nékem vígasságim És minden dolgomban tanácsadóim…” (RÉ 119,12)

Magassy Sándorné (ny. ev. lelkész, Budapest)

::Nyomtatható változat::