|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 07
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 9. VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 9. VASÁRNAP HETE
„Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és iszapból. Sziklára állította lábamat, biztossá tette lépteimet.” (Zsolt 40,3)
Ma már legtöbben csak olvasmányaikból ismerik azt a kétségbeejtő helyzetet, ami a zsoltárvers mondataiból felrémlik előttünk. Régi időkben, a lápok világában megtörtént, hogy valaki elvétette a lépést, és az iszap feneketlennek bizonyult. A kétségbeesett kiáltások elhaltak… Nagyon ritka eset volt, amikor a süllyedő ember lába sziklát ért vagy külső segítséget kapott, és megmenekült a biztos halál torkából. Ha mégis megtörtént, az istenfélő ember nem győzött hálát adni Istennek, és nem szerencséjét emlegette.
A zsoltáríró énekében a feneketlen lápi iszap a bűnt jelképezi. A szikla pedig Isten szabadulást nyújtó csodája. Az késztette ujjongásra, hogy Isten őt megszabadította a bűnben való megfulladástól. Bármilyen hihetetlen, a lába sziklára talált, mielőtt elnyelte volna a láp. Vissza tudott találni a lápból kivezető ösvényre. A zsoltárok keletkezésének világába nehezen tudjuk beleképzelni magunkat. De azt biztosra vehetjük, hogy a szikla képében az egyház Jézusra, a bűn feneketlen fertőjéből megszabadító Krisztusra ismert. (Innen származik a két név együttes használata: Jézus Krisztus).
A szikla tehát Jézus „előképe”. Jézus kérdésére – tanítványai kinek tartják őt – Péter azt válaszolta: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia! Erre Jézus így szólt hozzá: Boldog vagy, Simon, Jóna fia, mert nem test és vér jelentette ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. (Mt 16,15–17).
A bűnnek nagyon sok arca van. Élvezetek akarattalan bábjává tesz, belénk ivódik. Minden kötöttséget, emberi kapcsolatot szétmar. Saját magát ülteti Isten székébe, mindig meg tudja határozni, meddig előnyös a „vallás”. Rabul ejt a bűn, és ebbe testileg, lelkileg vagy szellemileg belepusztulunk. Pál apostol Ézsaiás jövendölése alapján írta az efezusiaknak: „Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus”. (Ef 5,14b)
Az Istenre találást és annak következményeit sokféleképpen fejezi ki a Szentírás. Az bizonyos, hogy megtérésünk – újjászületésünk dolgában Isten előttünk jár. Ő előbb szeretett minket. „Téríts meg minket, és megtérünk.” S akkor a mi ajkunkon is elhangozhat a „hallelújah(ve)”, dicsérjük Istent a szabadulásért.
Tekus Ottó (ny. ev. lelkész, Győr)
|
