|
Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Dunántúli Harangszó
- Archívum
- 2007
- 07
- SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP HETE
Fáklyafény
Hozzászólás a cikkhez
SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 12. VASÁRNAP HETE
„Megismerteted velem az élet útját, teljes öröm van tenálad, örökké tart a gyönyörűség jobbodon.” (Zsolt 16,11)
Ady sorai: „Csöndesen és váratlanul átölelt az Isten”, megtéveszthetnek. Ennél sokkal többet akar az Úr. Tartós, állandó kapcsolatot. Nem sok ez? – riadozunk. Az még elfogadható, hogy hiszek a megközelíthetetlen magasságban lakozó Istenben, hogy ha baj van, hozzá menekülhetek, hogy egy-egy szép istentiszteleten magamba szállok, és megpróbálom újra rendezni az életemben összekuszálódott szálakat. A környezetem is úgy tart számon, hogy vallásos vagyok. Ám az Istennel való állandó kapcsolatot síkos talajnak érzem. De hát miről is van szó? Ha valóban történt velünk valami, amit a Biblia újjászületésnek nevez, és utána visszatérünk a csak alkalmi istenkereső vallásossághoz, akkor semmi sem történt.
A találkozás után tartós, állandó kapcsolatot akar kialakítani Isten azzal, akivel találkozott. Természetesen nem akaratunk ellenére. Van úgy, hogy látja a bennünk dúló harcot, mert az ördög nem egykönnyen mond le rólunk. Ha engedünk a hívásának, megismerteti velünk az élet útját.
Tekus Ottó (ny. ev. lelkész, Győr)
::Nyomtatható változat::
|
