Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

Ebben a nagyon egyszerűen és tömören megfogalmazott felszólításban benne van a biztatás, a nevelés, a tanítás, a figyelmeztetés és a felhívás. Így, kiragadva a Szentírásból, önmagában olvasva is tartalmas, de az ezt megelőző mondatok záróakkordjaként is fontos.

Mi ragyog a szemünk előtt? Azt vesszük leghamarabb észre, ami nyilvánvalóan szembeötlő. Arra figyelünk oda, ami felkeltette az érdeklődésünket. Mit látunk hát magunk előtt? A boltok polcain egyre színesebb csomagolással, agresszív reklámokkal akarnak rávenni minket a bizonyos termék megvásárlására. A forgalmas útszakaszok mellé is hatalmas óriásplakátok kerülnek külön reklámstratégiai átgondolással. A smink is akkor jó az aktuális trend szerint, ha csillogó, és ragyogóvá varázsol. Ha esténként sétálni megyünk, az ablakokból kiviláglik a televízió fényének villogása; szinte önkéntelenül is felfigyelünk a vibráló-változó fényeffektusokra a fényreklámok zuhatagában. Mind-mind azt akarják, hogy észrevegyük. De mit látunk mindebből? Fontos mindezekre odafigyelnünk és meglátnunk? Lelki épülésünket ezek mennyire segítik? A mi krisztusi világosságunk hol van ebben a felsorolásban? Hová tennénk? Látható-e rajtunk, hogy van nekünk ilyen lelki fényforrásunk? Mit jelent számunkra, hogy a fény gyermekeinek nevezhetjük magunkat? Érzéki csalódás talán? A mi világosságunk éppen abban rejlik, hogy nem tőlünk származik, csak vevői és közvetítői vagyunk. A sötét színű tárgyak elnyelik a fényt, nem verik vissza olyan jól, mint a világosabb színűek. Ha ezzel a példával akarom szemléltetni a mi világosságunk megmutatkozását, akkor megállapítom, hogy a leghatékonyabb ragyogtatói a világosságnak azok, akik maguk is a világosabb oldalhoz tartoznak. A világosságot pedig Isten szeretetében és kegyelmében találjuk meg, a megváltás űzi ki belőlünk a bűn sötétségét, és adja az örök élet fényességét. A világ Világossága – Jézus – kéri tőlünk, hogy ragyogjunk, és ő adja a hozzávalókat. Könnyű akkor levest főzni, ha megvannak az alapanyagok és a jó recept. Azonban ha híján vagyunk valamelyik hozzávalónak... Mit mutatunk mások számára? Azt tudjuk mutatni, amink van: hitünket (persze ha van!) Sokan bizony aztán úgy viszonyulnak Istenhez, a megváltáshoz és az örök élethez, ahogy hozzánk. Amiképpen vélekednek rólunk, hívőkről, az tükröződhet az Istenhez való kapcsolatukon is. Vonzó vagy elrettentő példák vagyunk? Reklám- és marketingstratégiánk tehát az, hogy megmutassuk az embereknek, amink van, amivel élünk, amiben örömünket, boldogulásunkat és örök életünk kulcsát leljük, hogy a mi példánkból merítve Istenhez közelebb jussanak. Az áru minősége: királyi és mennyei, nem kérdéses, a reklámozásában mindannyiunknak fontos szerepet szántak. Mi lesz ennek az eredménye? Ez az, amit nem magunkban kell keresnünk. Nem fog ugyanis meglátszani rajtunk, hogy hányan kezdték el az Isten dicsőítését és szolgálatát a mi villo(n)gásunk következményeként. Jézus célja nem az volt, hogy siker- ill. karrierélményt nyújtson, de kéri, hogy mutatkozzunk meg a világban. Nem a magunk javára, hanem sokkal inkább Isten dicsőségére. Hadd dicsőíttessék a mi mennyei Atyánk! Hogy kell Istent dicsőíteni? Az elégedett ember szájából könnyen előjön a dicséret, a megelégített ember könnyen tesz bizonyságot arról, aki őt megsegítette. És mi van azokkal, akiknek nehezükre esik dicsérni? Azoknak az öröme még nem teljes, valami még hiányzik. Hova sorolnánk magunkat mostani lelki állapotunkat szemlélve? A dicsérők vagy inkább a hallgatagok közé? Mi nem Isten-dicséret? Bizony nem az Istent dicsérjük akkor, amikor magunkat magasztaljuk; amikor másokat pocskondiázunk még a jócselekedeteikért is; ha irigység szól belőlünk; ha káromkodunk vagy sóhajtozunk. Viszont dicsőíthetjük az Urat a gyülekezetben, a hívők körében, szavakkal, tettekkel és gondolattal, zsoltárokkal és szolgálattal, mindenhol és mindenkor. Jézus biztat a megmutatkozásra, ám nemcsak látszatkeresztyénséget kér. Figyelmeztet arra, hogy annak, amit mutatunk a világ felé, következményei lehetnek pro és kontra egyaránt. Valamint dicsőíteni hív, ahogy ő maga is tette. Ámen.

Selmecziné Füzéková Diana (ev. h. lelkész, Rábaszentandrás)

Regionális hozzárendelés: Rábaszentandrási Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::