1%

Egyházmegyei felügyelői jelentés

Budavár, 2012. február 15.

Tisztelt Egyházmegyei Közgyűlés! Kedves Testvérek!

A Magyarországi Evangélikus Egyház életében is elérkeztünk a 2006-től 2012-ig tartó hatéves ciklus végéhez az egyházkormányzat minden szintjén, beleértve az egyházmegyei szintet is. Bence Imre esperes testvéremmel abban állapodtunk meg, hogy az utolsó egyházmegyei közgyűlésen nem csupán az elmúlt esztendő esperesi és egyházmegyei felügyelői szolgálatáról számolunk be, hanem saját nézőpontunkból egy átfogó, kitekintő képet is igyekszünk adni; s egyúttal az elmúlt hat esztendő szolgálatára fogunk visszatekinteni. Hat évvel ezelőtt lettem egyházmegyei felügyelő, s mivel a következő ciklusban e tisztséget már nem tudom vállalni, a mai egyházmegyei jelentésem utolsó abban a sorban, amelyet 2006 óta évente tartottam; tehát egyfajta „búcsúbeszéd” is.

1. Egyház és politika – aktuális kérdések a lutheri teológia szemszögéből

2006-ban a székfoglaló beszédemben az egyházról mint valóságról szóltam. Hittem és vallottam, s ma is hiszem és vallom, hogy „az egyház nem mese, hanem valóság”. Az egyház Jézus Krisztus drága szent teste, ami érettünk és nekünk adatott; ez a test az, amiből és amiért élünk. Az egyház Isten elhívottjainak, a világból kihívottjainak a történelmen átívelő közössége, ahol az élők és az üdvözültek mennyei serege alkotják ezt az értelmünket meghaladó misztériumot. Mennyivel magasabb és mélyebb, tágasabb és szélesebb valóság ez, mint a kor, a világ, a kultúra vagy a politika! Az elmúlt években többen és többször is idéztük azt a gondolatot, hogy az az egyház, amely házasságot köt a korszellemmel, hamar özvegyen marad, hiszen minden korszellem elmúlik a korral. Az egyház azonban nem a múló időtől, hanem az Örökkévalótól kapta a mandátumát. Ha ezt tényleg hisszük, akkor azért kell küzdenünk, hogy ne csak a kor, a világ, a kultúra és a politika tematizálja az egyházat, hanem az egyház is tematizálja a kort, a világot, a kultúrát és a politikát! Ne hatalommal, a politika erejével, hanem az evangélium egyszerre nyugtalanító és nyugtató isteni hangjával. Tudjuk, hogy „minden politika”, hiszen az emberi történelmet, a világot, hétköznapjainkat, munkánkat, magánéletünket át és átszövi a politika - egyszer a minket simogató selymes szálaival, máskor a minket fojtogató pók kellemetlen hálójával. Igen, „minden politika”, de keresztény hívőként azonnal hozzátesszük: „a politika nem minden!” Mert bármenyire is valóságosnak, erősnek tűnik a politika, hitünk szerint nem ez a végső valóság, nem ez a valódi erő. Pedig első látásra az tűnik evidensnek, hogy a politika az erősebb, hiszen az minden korban oly könnyedén magába gyűrhet hitet, közösséget, egyházat, s azokat elképesztő gyorsasággal képes a maga arcára formálni. A negyedik században az addig birodalombomlasztó szektának tartott keresztényekre pillantva Nagy Konstantinus császár azt a sugallatot kapta: „e jelben győzni fogsz.” Aztán szinte az egyik percről a másikra az addig üldözött egyház, a vértanúk egyháza uralkodó egyház lett, a császári hatalom nemcsak befogadta, hanem a maga képére formálta azt. A kereszténység privilégiumokat, külső erőt kapott, de ezzel benső erejét elveszítette. A só megízetlenült. A kereszténység ugyanis meghal, ha „használni” engedi magát, bármilyen nemes cél érdekében is teszi ezt. Nem ismerős-e a Biblia utolsó lapjairól az a szimbolikus női figura, aki az „értékeit” (erkölcsöt, hagyományt, kultúrát) kínálja a birodalomnak, nemzetnek, országnak? A „trón és az oltár” szövetségével a kereszténység, úgy tűnt, megnyerte a világot, ám a tizenhatodik századra kiderült: elveszítette a lelkét. A lelkeket megkötöző pápaság egy átpolitizált földi hatalmi intézmény lett, s az evangélium isteni dinamitja ezért is robbanhatott oly váratlan erővel a reformációban. A lelkiismereti és vallásszabadság középkori fogságát jól látta később a szabadság puritán költője, John Milton, aki az Elveszett paradicsom utolsó könyvének látomásában prófétai erővel írt azokról, akik

mímelik bár, hogy tettüket Lélek sugallja, Isten Lelkét bitorolják saját magunknak, Mit Isten minden hívőnek ígért S adott; ez ürüggyel oly lelki törvényt Erőszakolnak testi hatalommal a lelkiismeretre, sanda parancsot, amely nincs írva Bibliába, melyet nem vés szívbe a Lélek…1

Az ágostai hitvallású evangélikusok majdnem félévezrede vallják, hogy Isten Luther Márton munkásságán keresztül kiszabadította az emberi lelket a középkori egyház „babiloni fogságából”, s ezért is írhatta Luther oly szépen A keresztény ember szabadságáról írt kis könyvében, hogy

„A keresztyén ember szabad ura mindennek, És nincs alávetve senkiknek. A keresztyén ember készséges szolgája mindennek, És alá van vetve mindenkinek.”

Hadd hozzak egy másik - talán kevésbé ismert - példát, ezúttal az anglikán egyház tizenkilencedik századi történetéből! Az anglikán egyház benső megújulására szerveződő, az ősegyházi apostoliságot újra felfedező „Oxford-mozgalom” akkor indult, amikor 1833-ban a brit parlament megszavazta kilenc ír püspökség megszüntetését. A mozgalmat elindító oxfordi lelkész kimondta, hogy az állam nem dönthet egyházi ügyekben, mert az angol egyház feje és fenntartója Krisztus, és nem a brit parlament. A mozgalom legnagyobb alakja (később katolizált) John Henry Newman az egyházról szóló híres traktátusában írta, hogy életveszélyes, ha az állam beavatkozik az egyház dolgába és jogaiba. Newman a kérdések záporát zúdítja az olvasóra: „talán az állam teremtett minket”? „Joga van eltörölni bennünket”? („Did the State make us? Can it unmake us?”) Az államnak – mondja Newman - nincs joga spirituális dolgokba beavatkozni, hiszen mit szólt volna Pál apostol, ha a római birodalom nevezte volna ki mellé Timóteust? Ugyanúgy a brit birodalomnak sincs jogában püspökségeket létrehozni, vagy pláne eltörölni2. Ugye érzékeljük az áthallásokat? Nem tisztem egy egyházmegyei felügyelői jelentésben politizálni, de hitemről kötelességem számot adni egyszerű egyháztagként is, de felügyelőként még inkább. A hitvallás abból a kényszerből születik, hogy az ember „nem hallgathat”, szólnia kell, bármilyen népszerűtlen is az. A status confessionis olyan helyzet, írta a Barmeni Nyilatkozat (1934) megfogalmazója, mint amikor az egyén vagy a közösség azt tapasztalja, hogy a keresztény hit tisztasága veszélynek van kitéve. Pár hete egyházunk honlapján 2012. január 18-án egy ilyen hitvalló, nyílt levél jelent meg egy, a Magyarországi Evangélikus Egyház történetét jól ismerő, a kommunista elnyomás évtizedeiről könyvet is író, magyarul jól tudó amerikai evangélikus teológus, David Baer professzortól. Mondhatjuk, hogy a levél egy része nyílt politizálás volt, amely sokaknak talán nem tetszett. Én úgy vélem, a levél a vallásügyi törvény kapcsán egyházunk lelkiismeretéhez szólt. Most csak az alábbi mondataira emlékeztetek: „Keresztény szempontból különösen is aggasztó a lelkiismeret és vallásszabadságról szóló alaptörvény. A szabad lelkiismeret a keresztény hit egyik alapértéke, ahogyan Luther mondta „se nem biztos, se nem üdvös a lelkiismeret ellen cselekedni.”  A lelkiismeret szabadságából következik a vallásszabadság, … Hogyan hozzam .. a hivatalos keresztény tanítást összhangba azzal az alaptörvénnyel, amely egyenlőtlen jogi különbséget tesz egyházak és vallási közösségek között?....  Hogy van az, hogy a nyilvántartásba vétel az Országgyűlés kétharmados szavazásától függ és nem a bíróság jogi értelmezésétől, holott a vallásszabadság nem politikai, hanem jogi kérdés?”  Mintha David Baer a 21. századi magyarországi egyházi helyzetről ugyanazt mondaná amit Newman a 19. század angliai egyházi helyzetről. Akkor a brit parlament döntött a püspökségek megszűnéséről, most pedig magyar parlament dönt egyházak egyház jellegének megszűnéséről. Először tizennégyet, most pedig a nyolcvankét újabb jelentkezőből tizennyolcat – összesen tehát harminckettőt fogadhat el az országgyűlés. Van az egyházaknak egy csoportja, akik az új egyházi törvényről nem vettek tudomást, s nem kérték az ’országgyűlés általi elismerést’, mert a parlamentet nem tekintik legális döntéshozónak, hogy hit és hit, vallás és vallás között különbséget tegyenek.… Az egyikük vezetője pár hete többek között az alábbiakat nyilatkozta: „A hosszú hónapok óta, a méltatlan eljárással bizonytalanságban tartott egyházunk gyülekezetei, hajléktalanokat, időseket gondozó és hátrányos helyzetű gyermekeket oktató intézményeink, híveink és ellátottaink ezrei várják, hogy lezáródjon megpróbáltatásuk ideje…. Továbbra is küzdünk és imádkozunk azért, hogy szülessen meg az alkotmányosságnak és a nemzetközi normáknak megfelelő, nyugalmas időket biztosító egyházi törvény, mely szerzett jogainkat nem vonja kétségbe.” Úgy gondolom, hogy politikai pártállásunktól, egyéni szimpátiánktól és antipátiánktól mentesen, egyszerűen a keresztény testvériség nevében kellene nekünk - a most éppen politikai biztonságot élvező egyháznak – legalább a szolidaritás szóbeli gesztusát kifejezni azon testvéreink felé, akik minket megszégyenítő módon sokat tesznek a hajléktalanokért, a hátrányos helyzetűekért, az oktatásért, ám e politikai döntés alapján mégis másodrendűnek nyilvánították őket. Nemcsak a józan értelem, a szívünkbe írt lelkiismeret, hanem a törvényt és az evangéliumot megkülönböztető lutheri teológia is segíthet bennünket a hétköznapok zavaros kuszaságában eligazodni. „Mit jelent lutheri módon gondolkodni a magyar valóságban?”- ez a címe Ittzés János most megjelent írásának. Idézek az eredetileg a révfülöpi Luther-konferencián elhangzott előadásából, mert úgy látom: ugyanabból téveszméből (a törvény és az evangélium megkülönböztetésének elmaradásából) ered az is, amikor a politika az egyház életébe avatkozik, és az is, amikor egyházi retorikával akarjuk igazolni a politikai döntéseket. „Isten kétféle kormányzásának megengedhetetlen összekeverése…ha politikai döntéseket teológiai érvekkel próbálnak alátámasztani…..jobb lett volna, ha a Nemzeti hitvallásnak….a preambulum nevet adják. Hasonlóképpen gazdasági döntéseknél sem lenne szabad az Úristenre hivatkozni….nem szolgálta Isten ügyét az sem, aki a római pápa levelét…egyfajta ajánlásra küldte minden iskolának.... (A) józan észt és szakmai felkészültséget igénylő döntéseinknél ne hivatkozzunk transzcendens hatalomra…” (Evangélikus Élet, 2012. február 5. 7.old.). Régi, de bölcs tétel, hogy a politika „szakralizálása” és az egyház – politikai érdekű – „szekularizálása” egymás kölcsönös gyengítéséhez vezet. Keresztényként, lutheránusként, egyháztagként éberen kell járnunk, s vigyáznunk kell, hogy ne a korhoz kötött politikai szenvedélyek ragadják el a lelkünk, hanem tudjunk józanul só maradni ebben a világnak, hiszen erre van küldetésünk. Utolsó egyházmegyei felügyelői jelentésemben ezt a hitvallást kívántam megosztani testvéreimmel.

II. Egyházmegyénk az elmúlt hat esztendőben

Összességében elmondhatjuk, hogy a Budai Egyházmegye élete az elmúlt hat évben nyugodtan zajlott. Bence Imre esperes úr mindvégig odaadó figyelemmel és hűséggel kormányozta az egyházmegye kis hajóját. Mint felügyelő a szolgálatomat egy külföldi tanulmányút és egyéb akadályok miatt kicsit később tudtam megkezdeni, de távollétemben Dobó György egyházmegyei felügyelő helyettes igen lelkiismeretesen látta el ezt a szolgálatot. Az egyházmegyei felügyelői tisztet 2006-ban Dr. Győri József testvéremtől vettem át, aki előttem tizenkét éven végezte nagy odaadással és figyelemmel ezt a szolgálatot. Ő az elmúlt nyár folyamán tért haza Urához. Legyen áldott az emléke!

Lelkésziktatások

A Budai Egyházmegyében gyülekezeteiben folyamatosan zajlott az élet, sok látványos személyi változás nem történt. Beiktattuk a Budahegyvidéki Egyházközség lelkészi szolgálatába Keczkó Pált; az Érdi Egyházközségbe Labossa Pétert; a Piliscsabai Gyülekezetbe Kézdy Pétert; a Szentendrei Gyülekezetbe Horváth-Hegyi Olivért; a Kelenföldi Egyházközség másodlelkészét Blázy Árpádnét. 2007-től a Budahegyvidéki Egyházközségének Budakeszi szórványának, 2009-től leánygyülekezetének vezetésére Lacknerné Puskás Sára kapott megbízást. Nyugdíjba ment az Érdi Gyülekezet lelkésze, Ittzés István; világi állásba távozott a Kelenföldi Gyülekezet egyik lelkésze, Dr. Joób Máté.

Építkezések

Bár egyházmegyénk területén az elmúlt hat évben új templom nem épült 2009 folyamán két fontos esemény történt: a Budahegyvidéki Gyülekezethez tartozó Budakeszi szórvány (azóta leánygyülekezet) egy lakóházból átalakított gyülekezeti házának felszentelése történt meg 2009. október 3-án. Egy másik jeles esemény volt a Békásmegyer-Csillaghegyi Egyházközség területén a Gaudiopolis Szeretetotthon átadása volt. Ugyancsak fontos eredménynek tekinthetjük a Budafoki Egyházközség lelkészlakásának építését és a templomhoz urnatemető átadását a piliscsabai parókia építését.

Vizitációk

Az egyházmegyei szolgálatok közül a legfontosabbak nem a reprezentatív eseményeken való megjelenés, hanem kétségtelenül a vizitációk voltak. Az elmúlt hat év során a legtöbb gyülekezetbe az esperes úrral és az illetékes egyházmegyei tisztségviselőkkel együtt nekem is sikerült eljutnom. Általában szeretettel és tisztelettel fogadott bennünket az egyházközség vezetősége és a presbitérium. Sok örömünk volt ezekben a látogatásokban. A presbitériummal való találkozás minden esetben igen gyümölcsöző volt. Jó volt látni, hogy egy presbitérium és egy gyülekezet mennyire ragaszkodik a lelkészéhez. Ugyanakkor ezek a vizitációk néhány esetben több anomáliára is rávilágítottak. Tudjuk, a hat év alatt kétszer kellett volna vizitációt végezni a gyülekezetekben – sajnos az erőnkből többre nem futott.

Egyházmegyei felügyelői kezdeményezések

A szokásos egyházfelügyelői teendők mellett az elmúlt hat évben két olyan „saját kezdeményezésről’ szólok, amelyek eredményesnek bizonyultak.

1. Kérdőíves felmérés 2007-ben

Az egyik a 2007-es kérdőíves felmérés, amelyre a lelkészek talán már nem is emlékeznek. Az 2007 őszi októberi egyházmegyei közgyűlésen az addigi éves munkatervekhez képest egy újszerű adatszolgáltatást kértem: a gyülekezetekben folyó lelki-építő munka minden egyes munkaágáról szóló, előre elkészített adatlap alapján történő tájékoztatást. Bár némi tartózkodás, sőt néhány esetben ellenállás is fogadta a kérésemet, mégsem volt fölösleges a gyülekezetek ilyen jellegű „átvilágítása”. Egyrészt ez a gyülekezeteknek és nekünk is jó felkészülési lehetőség volt a vizitációkra. Több minden vált ezáltal láthatóvá:

(1) Látható lett azonnal, hogy több kisebb gyülekezetünkben nincsen heti hétköznapi bibliaórai alkalom.

(2) Látható lett, hogy a lelkész mikor végzi egyedül és mikor munkatársakkal ezt szolgálatot.

(3) Látható lett, hogy körülbelül hányan járnak ilyen alkalmakra, mennyi az átlag életkor, a férfiak és a nők aránya.

(4) Látható lett, hogy melyik gyülekezetben vannak speciális erőtartalékok, amellyel az erősebb testvér esetleg segíthetne a gyengébbnek (Budaőrs).

(5) Látható lett, hogy melyik gyülekezetben melyik bibliai könyvekről tartanak bibliaórát.

(6) Látható lett, hogy az egyházkerület által igen gondosan összeállított „Növekedés” című kötetet csak a három gyülekezetben használták.

(7) Látható lett, hogy vannak gyülekezeteink, ahol pl. ötven éve állandó munkatársak vezetésével folyik a rendszeres bibliaóra.

(8) Látható lett, hogy milyen fontosak a sorozatok

(9) Látható lett, hogy vannak újszerű, liturgikus alkalmak (Pesthidegkút).

(10)Látható lett, hogy vannak újszerű, kultúraépítő gyülekezetek (Békásmegyer)

1. Egyházmegyei presbiteri találkozó (2008) majd a presbiterképzés beindítása

1. május 31-én a Budai Egyházmegye presbiteri találkozójának a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet adott otthont. A Nagybörzsönytől Érdig terjedő körzet tizenhárom gyülekezetéből jöttek el erre az alkalomra. Miért jöttünk össze? Először is azért, hogy megéljük az egyházmegye közösségét, s hogy jobban megismerjük egymást, hogy lássuk és halljuk egymást! A délelőtt folyamán öt, ebéd után hét gyülekezet mutatkozott be. Másodszor azért jöttünk össze, hogy a külső építkezéseket túl, a lelki építkezésről is beszélgessünk. Pontosabban azért, hogy a presbiteri szolgálat új perspektíváiról is együtt gondolkodjunk. A találkozónkra meghívtuk a Magyar Református Presbiteri Szövetség két vezetőjét. Testvéregyházunkban a rendszerváltozás után alakult meg ez a társadalmi szervezet. A két előadás meghallgatása után a jelenlevők közül többen is kifejezték igényüket, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyházban is érdemes lenne elindítani hasonló presbiterképzést, talán nemcsak egyházmegyei, hanem országos szinten is. Örömmel jelenthetem testvéreimnek, hogy először az egyházmegyénkben kezdeményezett presbiterképzés fő témája lett az első, 2009-es országos presbitertalálkozónak, s sok éves előkészítő munka után 2010 októberében elindult az első - egy őszi és egy tavaszi hétvégéből álló - presbiterképző tanfolyam a révfülöpi Ordass Lajos Oktatási Központban Dr. Hafenscher Károly vezetetésével és az én felügyeletemmel. Az ország minden tájáról érkeztek tanulni vágyó jelenlegi és talán majdani presbiterek, eredményes „vizsga” után 2011 áprilisában vehették át a diplomájuk. Kérésükre 2011 őszén egy utótalálkozót is szerveztünk. Az elmúlt ősszel indult a második presbiterképző tanfolyam, ennek tavaszi programja ezen a hétvégén lesz Révfülöpön. Az első alkalommal mintegy kilencven személynek, most vasárnap előreláthatólag hatvan személynek nyújthatjuk át a diplomát. Egyházmegyénkből 1-1 személy volt Óbudáról, Kelenföldről, Budavárból és mindkét alkalommal mintegy öt presbiter a Pesthidegkúti Gyülekezetből. Kezdeményezésükre bibliaórák is indultak a gyülekezetükben.

III. Kapcsolatok

LMK

A lelkészekkel az elmúlt években a Lelkészi Munkaközösségek közösségén keresztül igyekeztem kapcsolatot teremteni, ám miután az elmúlt évben – mivel az elmúlt évben változó időpontokra került – egyetemi elfoglaltságom miatt csak ritkábban tudtam az alkalmakra eljutni.

Egyházmegyei felügyelők

Igen hasznosak az egyházmegyei felügyelők által kezdeményezett negyedévenkénti testvéri találkozókat. Legutóbb a Szentendrei Egyházközség vendégszeretetét élvezve tanácskoztunk.

Honlapok

Hasznos és örömteli, sokszor (nem mindig!) esztétikai élvezetet is adó tevékenység az egyes gyülekezeti honlapok tanulmányozása. Nemcsak utódomnak, de az egyházmegye minden tagjának őszintén ajánlom e honlapok meglátogatását. Különösen jó dolog, ha a gyülekezeti újságok legújabb és visszamenő számait is olvashatjuk elektronikus változatban.

MET

Egyházkerületünk püspöke és felügyelője kezdeményezésére negyedévente találkozik a MET, azaz a Megyei Elnökségek Tanácsa. Egyházkerületünk többi egyházmegyéjének espereseivel és felügyelőivel közös ebéd és áhitat után rendszeresen megtárgyaljuk az aktuális teendőket.

A másik két egyházkerület

2001-2011 között - tehát tíz éven át – részt vettem a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület Ittzés János püspök úr által létrehívott tanácsadói testület, az u.n. „káptalan” munkájában. Ittzés püspök úr nyugdíjba vonulásával, 2011 júniusában ez a szolgálat megszűnt. 2005 óta Gáncs Péter püspök úr felkérésére részt veszek a Déli Egyházkerületnek a svédországi Linköpingi Egyházkerülettel kialakított rendszeres teológiai munkakapcsolatá-ban. Legutóbb 2011 szeptemberében tartottam Svédországban a svéd-magyar lelkésztalálkozón előadást.

IV. Rövid kitekintés egyéb egyházi szolgálataimra

1. Igei szolgálatok

A Budakeszi Gyülekezetben –a lelkésznővel való egyeztetés alapján – kéthavonta ill. az ő akadályoztatása esetén tartok istentiszteletet és végzem az igehirdetés szolgálatát végzem. Lelkészi ordináció híján azonban a szentségeket nem szolgáltatom ki. Ugyanebben a gyülekezetben vezetem a havonkénti Felnőtt Fiatalok bibliaóráját. Korábban, a gyülekezeti terem felépüléséig ez otthonunkban történt.

1. Magyarországi Luther Szövetség és a Reformációi Emlékbizottság

   A több mint húsz éve alakult Magyarországi Luther Szövetség elnöke vagyok immár ötödik éve és két éve tagja egyházunk 2017-re készülő Reformációi Emlékbizottságának. Lutherrel kapcsolatos kiadványokat jelentetünk meg, s konferenciákat rendezünk.

2. Lelkészakadémia és Presbiterképzés

   A lelkészek továbbképzését szolgáló Lelkészakadémia tanácsadói testületének vagyok a tagja, s a már említett presbiterképzésnek Dr. Hafenscher Károllyal együtt a vezetője vagyok.

3. Luther Kiadó igazgatótanácsa és a Sajtóbizottság

   Tagja vagyok mindkét egyházi testületnek.

4. Credo folyóirat

   Tagja vagyok a folyóirat szerkesztőbizottságának.

5. Az EBBE szolgálata

   Alapítója és egyik vezetőségi tagja vagyok az egyházunk lelki-szellemi megújulásáért immár egy évtizede munkálkodó Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesületnek, amely éppen tíz esztendeje végzi szolgálatát. A programokról: http://ebbe.lutheran.hu.

6. Túróczy-hagyaték Alapítvány

   Tagja vagyok e testület kuratóriumának.

7. Hermeneutikai Kutatóközpont Alapítvány

   Az 1993-ban alakult, több egyház oktatási intézménye által kezdeményezett Alapítvány kuratóriumának az elnöke vagyok.

8. Magyar Protestáns Tanulmányi Alapítvány (Protestáns Szakkolégium)

   Az elmúlt években a Tanácsadó testületnek voltam a tagja, 2012-től az alapítók kezdeményezték, hogy a kuratóriumnak is legyek a tagja.

9. A Zsinat

   Az egyházmegye második világi póttagja vagyok a zsinaton. Harmati Béla László küldött és Ittzés András pótküldött akadályoztatása alkalmával egy esetben hívtak be: 2010. november 26-án. A Zsinati ülésszak után részt vettem Gáncs Péter elnök-püspök beiktatásán.

10. Külföldi és hazai egyházi vonatkozású nemzetközi konferenciák 2011-ben

Az alábbiakban nem említem a hazai tudományos vagy egyházi konferenciákat, csak az egyházi vagy teológiai témájú nemzetközi konferenciákat veszem sorra.

1) Nemzetközi Anglisztikai Társaság konferenciája: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Piliscsaba 2011. január 27-29. Angol nyelvű előadás: „A kiengesztelődés fogalma Tyndale bibliafordításában és Shakespeare-nél”

2) „Isten szava angolul”. Nemzetközi konferencia Leuvenben, Belgium, 2011. március 24-27-ig. Angol nyelvű előadás: „Előszók a 16-17. századi angol bibliafordításokban”

3) Nemzetközi Jonathan Edwards konferencia: Wroclaw- i Egyetem (Lengyelország), 2011.május 31-június 1. Angol nyelvű előadás: „A középkori „stirring-fogalom’ és Edwards ’affection’-fogalma”

4) „Biblia a 17. században”, York, Anglia, 2011. július 7-10. Angol nyelvű előadás : „A szöveg folyamata Tyndale-nél és Frith-nél”.

5) Svéd-magyar lelkészkonferencia, Vadstena, Svédország, 2011. augusztus 30- szeptember 3. Angol nyelvű előadás: „Az úrvacsora teológiai értelmezése Luther alapján”

6) „A keresztény egyházak a hidegháborúban” Nemzetközi konzultáció, Pozsony, Szlovákia, 2011. szeptember 5-8. Részvétel.

7) „Jakab király Bibliája. Előtörténet és utóélet”. Nemzetközi konferencia szervezése a Károli Gáspár Református Egyetemen, 2011. szeptember 16-18. Angol nyelvű előadás: „Előszók a 16-17. századi angol bibliafordításokban”

8) „Új irányok a vallásban”. Nemzetközi vallástudományi konferencia, Budapest, 2011. szeptember 18-22. Angol nyelvű előadás: „Amerikai hitvalló mozgalmak a 21. század elején”

9) "Lutheranizmus a 20. században”. Nemzetközi teológiai konferencia a Lutheran Church Missouri Synod szervezésében. Prága, 2011. október 4-7. Részvétel.

10)"A történelem terhe” . A Visegrádi országok anglista konferenciája Hayden White-tal. Krakó, 2011. November 2-5. Részvétel

Befejezés

„Civilben” 1980-tól dolgozom a hazai felsőoktatásban, ahol elsősorban angol irodalmat és az angol-amerikai kereszténységgel kapcsolatos tárgyakat oktatok. Jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán az Anglisztika Intézetet és a Hermeneutikai Kutatóközpontot vezetem, s havonkénti rendszerességgel tanítok az országhatárainkon túl, az Eperjesi Egyetemen is. Óraadóként a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán és az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is tartok „Teológiai hermeneutika” ill. „Keresztény spiritualitástörténet” című előadásokat és speciális kollégiumokat. E fent jelzett sok egyetemi oktatói és még több egyházi tevékenységem miatt – amint már a 2011-es egyházmegyei közgyűlésen bejelentettem - a 2012-i évvel kezdődő ciklusban nem tudom vállalni az egyházmegyei felügyelői tisztséget. Köszönetet mondok elnöktársamnak Bence Imre esperesnek, az egyházmegyei presbitérium szűkebb és az egyházmegyei közgyűlés tágabb közösségének. Hiányosságaimat, mulasztásaimat (melyek listája kétszer olyan hosszú lenne, mint ez az utolsó jelentés!) Isten megbocsátó kegyelmébe ajánlom. Az egyházmegye jövőjére és vezetésére pedig az Ő áldását kérem!

A közgyűléstől pedig tisztelettel kérem jelentésem elfogadását!

Budapest, 2012. február 15.

Dr. Fabiny Tibor egyházmegyei felügyelő