1%

**Olykor választani kell! Vannak összeférhetetlenségek. Illés ezt kérdezi: Meddig sántikáltok kétfelé? Jézus ezt egy helyen így mondja: Nem lehet szolgálni két úrnak.**

Az utóbbi időben megnövekedett a keleti filozófiák, keleti vallások iránti érdeklődés. Egy teológus azt mondja, hogy ennek akár örülni is lehetne, hiszen az Isten nélkül élni próbáló világ csődje az, hogy az emberek kinyílnak a lelki-szellemi világ felé. Ez szép lehet, de azonnal jellemzi is az evangélikus egyházat – persze másokat is, de beszéljünk csak magunkról! -, hiszen az ilyen kinyílás azt mutatja, hogy az evangélikus egyházhoz tartozás sokak számára nem jelentett lelki-szellemi életet.

Nem szabad túlzottan csodálkoznunk mindezen, hiszen például a Nők Lapja című közkeletű, és egyáltalán nem szélsőséges képes lap egyetlen számában nyitott a Feng Shui, az asztrológia, a jóga, a jóslás, a különböző vallású - indián, kínai - horoszkópok felé. Ez mind valamilyen idegen valláshoz kötődik. Ugyanakkor - emiatt ez, ha lehet még fájdalmasabb - ugyanilyen nyitottságot mutat a keresztyénség felé. A benne megszólaló keresztyén emberek ráadásul a legkiválóbbak közé tartoznak. Így az olvasó számára az a kép alakulhat ki, hogy ha egy újság ennyire odaáll a keresztyénség mellé, akkor a vallási kérdésekben általában is lehet mérvadó. Emiatt hiányzik az az érzékenység, ami sejtené, hogy a vallások ilyen keveredése sok baj okozója lehet.

Fontosnak látom azt, hogy – kiemelve a rengeteg minket elérő tévtanítás közül - ejtsünk néhány szót arról a kicsit torokszorító felfedezésről, hogy evangélikus gyülekezetünk tagjai között is milyen meghökkentően sokan hisznek a lélekvándorlásban. A lélekvándorlás azt jelenti, hogy az ember halála után egy másik testben születik újjá, amiben a sorsa újra kezdődik. A buddhista tanítás tud arról is, hogy az egyik testben élt élet minősége meghatározza a következő élet lehetőségeit, pl. a társadalmi kaszt-béli beosztását.

Természetesen azonnali a kritikánk, hiszen a Biblia nem tud arról, hogy az élet ilyenformán próbálgatható lehetne. Ez a tanítás semmissé tenné mindazt, amit az emberi személyiség értékéről elmondtunk. Semmissé tenné a halál súlyát, egyidejűleg a feltámadás értékét is. Mi értelme Lázár feltámasztásának, ha Jézus hinne abban, hogy Lázár már egy új életben reinkarnálódott? Az egész húsvéti hit a lényegénél válik érthetetlenné, ha abban hinnénk, hogy valaki más testben él tovább. Az utolsó nagy találkozás pedig nem a nirvána, a buddhista örök boldogság, végső feloldódás tartalmával szólal meg, hanem - például a tálentumok példázatában - az egy lehetőség kihasználtságának értékelésével.

Ennyi talán elég ahhoz, hogy kimondjuk:** VÁLASZTANOD KELL!** Ünnepelsz-e húsvétot velünk, vagy megrekedsz a lélekvándorlás hitében? Vállalod-e a halál súlyát, megfordíthatatlanságát, és meghallod-e az ezzel kapcsolatos bátorító jézusi reménységeket, vagy álltatod magad valami személyiséget elveszejtő reinkarnáció, új testben való megszületés tévhitével? Ezek egymást kizáró utak. **Választanod kell!**

Istenhez való kötődésünk egyik nagyon fontos eleme az, hogy nem szorítjuk Őt korlátok közé. Ez azt is jelenti, hogy nem mondhatunk ki a számunkra nem megismerhető világból igazságokat. Nem mondhatja senki azt, aki Isten hatalmát komolyan veszi, hogy TUDJA, mi lesz halálunk után. Egyedüli lehetőségünk a Biblia. Erre támaszkodunk. Ha valaki hiszi a Biblia Istenről szóló üzeneteit, annak a számára ez a választás egyik, elkötelezett útja. Van, aki azt mondja – ezt is tiszteletben kell tartanunk -, hogy a Biblia nem mond igazat. Tiszteletben tartjuk ugyan ezt az álláspontot, de a keresztyénség ahhoz köti magát, hogy a Biblia üzenetei, a maguk összetett formájában igazak. Ez nem jelenti azt, hogy a Biblia üzeneteit mindenki a maga igazságára fordíthatja. Sőt, a Biblia igazsága olykor ítéletet mond az ember igazsága felett. Hitünk ezt a kiszolgáltatottságot is jelenti: készek vagyunk Isten igazságaival alázatosan szembesülni.

Amikor a Biblia igazságát megértjük, benne Isten üzeneteit megtaláljuk, akkor nem az élet egyetlen kérdésében mondunk igent, hanem Isten jelenlétére és akaratára. Így a döntésünkkel nem az igazság egy szűk sávja tekintetében kell állást foglalnunk, hanem abban, hogy a keresztyénséget választjuk vagy valamilyen más vallást. Ha valaki a lélekvándorlásra igent mond, akkor nemet mond a keresztyénségre, és igent mond a buddhizmusra.

Mi, keresztyének ragaszkodunk a Bibliához, a benne kirajzolódó, Krisztusban hozzánk közeledő Istenhez, és hívunk mindenkit erre a hitre, ami ugyan a törékeny és halandó ember hite, de Isten üzenetei szerint boldogság felé vezet és kitárja az örökkévalóságot. Segítse az élő Isten igazságra az ő népét!

**Koczor Tamás**