1%

**A temetés nagy teher az ember életében. Sokféle érzés veszi körül ilyenkor az embereket, kicsit mindenki másképp élei meg ezt. Szükségünk van azonban arra, hogy rendet teremtsünk gondolatainkban ilyenkor. Az, hogy ilyenkor a legtöbben az egyházhoz, a gyülekezethez fordulnak, talán szól még arról, hogy ilyenkor vágyunk Isten közelébe, aki segítségünk és támaszunk. Csendre, békére való vágyakozásunkat azonban megzavarja a rengeteg tennivaló, ami ilyenkor körülvesz bennünket. A feladatok egy része a temetkezési vállalathoz vezet minket, ebben nem tudok segíteni, de abban igen, hogy az egyház hogy lesz ilyenkor segítségére a gyászolóknak. **

A temetés az élőknek szóló istentisztelet. Ez a tennivalók meghatározója. Ha a gyászolók a halál idején azonnal jelzik ezt a lelkészi hivatalban, akkor ez lehetőséget ad arra, hogy a harangok szavával elkezdődjön a gyász. Három magányos harangszó férfit, két magányos harangszó nőt búcsúztat, utána pár percig együtt szól mindegyik harang: ez a hírharang. Ennél az első bejelentésnél gyászjelentés is kerül a hirdetőtáblára.

Ezután majd a temetkezési vállalatnál kell időpontot kérni, de jó, ha már itt beszélünk erről a lelkésszel néhány szót, hogy nehogy valamilyen akadályoztatás miatt később kelljen ezen változtatni. Hadd álljak meg itt egy néhány pillanatig! A temetés - hasonlóan az egyház más szolgálatához - Istenhez vezeti az embereket. Természetesen a személyeknek nagy jelentőssége van, de itt nem ez a lényeg. A gyülekezet lelkészei szinte mindig készen állnak a szolgálat elvégzésére, de olykor ez lehetetlen. Ilyenkor helyettest keresnek, tehát a szolgálat mindenképpen létrejön. Volt már példa arra közöttünk, hogy sértődés támadt abból, hogy a gyülekezet lelkészei nem tudtak valami miatt vállalkozni a temetésre. Ez nem helyes. Nem az emberek, hanem Isten a lényeg. Az Ő közelében csendesedik el gyászoló lelkünk.

A lelkésszel való második találkozás akkor jön létre a lelkészi hivatalban, amikor már kialakult a temetés időpontja. Ilyenkor szükség van néhány adatra, az elhunyt születési helyére, idejére, a halál idejére és helyére. A temetéskor az egyik imádságban megemlékezünk a gyászolókról. Ezt sokan "búcsúztatónak" szokták hívni. Ilyenkor felsoroljuk a rokoni szálakat. Ezt a listát a gyászolóknak kell kialakítaniuk. Más nem is szólhat bele. Jó, ha ezt valaki már előre összeírja, hogy nehogy valaki kimaradjon! A lelkész is szívesen segít, hogy mi ennek a formája. Vannak olyanok is, akik éneket, sőt bibliai szakaszt is választanak a temetéshez. Ez még személyesebbé teszi a búcsúzást. Ennél a találkozásnál kell a harangozás mennyiségét is meghatározni. Ennek a végiggondolása azért fontos, mert ez pénzbe kerül. Azoknak, akik a gyülekezet fenntartói közé tartoznak, kevesebb, mint, akik nem. Az egyház kerüli azt, hogy valamiféle szolgáltatássá alacsonyítsa le szolgálatait. Ez az egyetlen olyan kötelezőség, amit a hagyományok pénzzel kötöttek össze. A következő találkozás már csak a temetési istentiszteleten történik, de a lelkészt bármikor lehet keresni, ha valami kérdés vagy kérés adódik.

A temetés istentisztelet. Az igehirdetés az élőknek szól. A gyülekezet megmutatja közös hitét azzal is, hogy együtt énekel. Ugyanez a közösség várja a gyászolókat a temetés utáni istentiszteleten is. Ilyenkor a hirdetésben és az oltári imádságban vagyunk együtt a gyászolókkal.

Szép szokás az, hogy a halál évfordulóján is harangoztat valaki. Ilyenkor az emlékverset követő vasárnapon szintén megemlékezünk az egyre enyhülő gyászról. Így lesz a gyülekezet támasszá a nehéz időkben. Biztatjuk a gyászolókat arra is, hogy váljon szokásukká annak a templomnak a látogatása a későbbiekben is, ahol Isten közelében lehettek fájdalmuk idején is.