1%

Életünk során hányszor és hányszor találkozunk olyan dolgokkal, amelyek kötelezőek a számunkra. Iskolába kell járni, méghozzá nem is akármeddig, legalább 16 éves korunkig. Mostanáig a fiúknak kötelező katonai szolgálatra kellett bevonulniuk. Vannak persze egyszerűbb kötelező dolgok, mint például jegyet váltani a villamoson. Ezeknél az esteknél sohasem volt fontos a döntés, hiszen nem dönthettünk másképpen, csak úgy, ahogy a kötelező.

Mindezekkel szemben vannak olyan dolgok, esetek, amelyek nem kötelezőek a számunkra, magunk dönthetjük el, hogy megteszünk vagy nem teszünk. A döntés a mi kezünkben van. Ezek a választható, fakultatív, nem kötelező dolgok. Sorolhatnám a példákat oldalakon keresztül, de igazából most csak egyetlen a kérdés: Hogyan viszonyulok Istenhez, a hithez, a keresztény élethez?

**Nem kötelező Jézus szavai szerint élni!**

A döntés az enyém, de nem szabad elfelejtenem, hogy annak következménye is az enyém. Könnyen nyilatkozom ilyen bölcseket, így túl az ötvenen. Akkor is így volt ez, amikor még csak öt vagy tizenöt éves voltam? Bizony nem! Akkor nem az én kezemben volt a döntés, hanem a szüleim kezében, és így természetesen a felelősség is őket terhelte. Nekik kellett arról dönteniük, hogy elvisznek-e a templomba megkeresztelni, majd később gyermek bibliaórára, konfirmációs előkészítőre stb. És ezeknek a döntéseknek sokkal bölcsebbnek kellett lenniük, mint amit ma magam megtehetek, hiszen valaki más helyett kellett dönteniük, más helyett kellett választaniuk. A gyermek ezeket a lépéseket gyermekkorában nem képes maga megtenni. Gondoljunk például a keresztelőre!

Sok ilyen döntést kell meghoznunk gyermekeink helyett, gondoljunk csak az iskolaválasztásra, a sportolásra, vagy akár arra, hogy milyen ruhát vegyen fel gyermekünk. Ez utóbbi esetekben milyen könnyedén, magától értetődően hozzuk meg döntéseinket. Választható a ruha színe, stílusa. Választható, hogy mit sportoljon a gyerek, hogy melyik iskolába járjon.

És bizony nem kerülhető el a döntés: Nekünk kell választanunk, hogy keresztény, evangélikus szellemiségben neveljük, neveltetjük a gyerekünket vagy sem. Ahogy már fentebb is írtam: Jézus útja választható! Nem kötelező keresztény emberként élni!

De nekünk, szülőnek kell viselnünk a döntés súlyát itt és most, kinek-kinek a maga korosztálya szerint.

Ez a téma örök, nyilván a múltban és a jövőben is napirenden lesz, az aktualitást azonban a tanév kezdete mindig elénk hozza. Jó néhány generáció, elsősorban az én korosztályom körüliek nőttek fel úgy, hogy szinte semmilyen lehetőségük nem volt rendszeres hittan tanulásra. A "vasárnapi iskola", ha volt egyáltalán, éppen csak az ébrentartást szolgálhatta, volt szabad szolgálnia. Inkább a családon vagy jobb esetben családokon belüli foglalkozásokra, együttlétekre hárult a hitoktatás feladata. Ezeket a hagyományokat továbbra is ápolni kell, de ma már ennél sokkal jobb a helyzet, hiszen az iskolákban VÁLASZTHATÓ a hitoktatás, mint tantárgy.

A döntés a tiéd, Kedves Szülő! A felelősség is. Akár most, akár a gyermekeink évek múlva elhangzó, esetleg számon kérő kérdései tekintetében.

**Jézus azt mondja a tanítványainak: Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet!**

Nekünk ilyen feladatra nem kell vállalkoznunk, mindössze lehetővé tenni gyermekeink számára, hogy egyszer majd ők is választhassanak, dönthessenek mind a maguk, mint az ő gyermekeik sorsára vonatkozóan, éppen úgy, ahogy a mi szüleink is dönteni tudtak annak idején.

**Bak Péter**