|
Rakosgatás közben
Napok óta rakosgatok. Színes magazinokat, tájékoztató
újságokat, napilapokat. Igen sok érdekes gondolat újra és
újra eszembe jut. Írnak mindarról, ami a világ óriási
palettáján történik. Írnak arról, aminek történnie kellene.
Az írások ugyan gazdag szókinccsel, szépen meg vannak
fogalmazva, de szárazak. Valahol, valami hiányzik belőlük.
Talán valami, amit én nem érzékelek? Nehéz megfogalmazni,
de talán jó az a szó: lelkesedés. Inkább valami ádáz
gyűlölet sugárzik belőlük. Ez a pénz világa.
Elgondolkodom, milyen is volt, amikor még nem gépiesen,
pénzért tettük a dolgokat. Egyszerűen így; lelkesedésből,
vagyis szívvel-lélekkel. Soha nem kérdeztük, és még ma sem
kérdezzük néhányan, hogy miért én, vagy minek kell ezt
csinálni, csak azt, mikor kell, és tettük a dolgunkat és
tesszük ma is.
Tanították nekünk anyáink, hogy a nők keze a szívükhöz
közel van. Így igaz, ha kellett, nem igen számoltuk, és ma
sem számoljuk az órákat, amelyeket egy közösségért, a
gyülekezetért vagy annak egy tagjáért kell áldoznunk, vagy
akár másokért is. Sokszor lenne más programunk, vagy
egyszerűen jó lenne lustálkodni, de tudjuk, hogy valaki,
valakik várnak ránk. Mindig gazdag az ember elfoglaltsága,
ha akarja.
Jól esik együtt lenni. Beszélgetni, együtt énekelni,
imádkozni. Mennyi mindent tanultunk együtt! Igen, tanították
nekünk még az egyházi iskolában és később a lányegyletben is
a kézimunkákat. (Ma, mert nem tudják elkészíteni, hát
giccsnek minősítik.) Szabni, varrni, ruhát, köténykét,
gombot felvarrni. A zöldségek elraktározását, befőzését,
sütemények, tészták elkészítését. Azt is megtanultuk, mert
tanították, hogyan kell beszélni, viselkedni, mozogni.
Az anyáknak mindig volt idejük mindenre, pedig dolgoztak, nem
is keveset. Én még fiatal koromban főztem a babaholmikat,
az ágyneműket, hogy szép hófehérek legyenek. Igaz, éjszaka
tettem a dolgokat, mert nappal dolgoztam, gyermeket neveltem
és feleség voltam. Mellékesen iskolába is jártam. Szívesen,
lelkesen, nem esett nehezemre. Soha nem voltam fáradt,
elkeseredett és ma sem vagyok, bár már itt-ott betegség
zörget a kapun. Nem csak az enyémen.
Fiatalok és Ti, akik a középkorosztályhoz tartoztok,
kövessétek a jó példát! Ne tablettáktól várjátok a
megoldásokat! Keressétek az Úrhoz vezető utat és sokkal
könnyebb lesz az életetek és a közösséggel együtt sokkal
szívesebben teszitek majd a dolgotokat, a lelketek is derül
és tiszta lesz ettől. Adjon az Isten erőt és egészséget és
főleg hitet hozzá!
**Magdi néni**
|
