1%

Paul Gerhardt (2007), Johann Hinrich Wichern (2008) és Johannes Calvin (Kálvin János) (2009) után 2010-ben Philipp Melanchthonra (Melanchthon Fülöp) emlékeznek a protestánsok. Ő nem csak reformátor volt, hanem kétségtelenül nagy teológus, humanista, tanítómester és Luther Márton egyik legközelebbi barátja is. Forrás: Az ekd.de cikke alapján fordította Horváth-Bolla Zsuzsanna.

„Reformáció és oktatás“ – ez a címe és témája a Luther-évtizednek 2010-ben. Már kortársai is Németország tanítómesterének tartották Melanchthont, akire 2010. április 16-18. között egy ünnepi hétvégén emlékeznek majd meg. Az EKD (Németországi Protestáns Egyház – Evangelische Kirche in Deutschland) április 19-én a reformátor halálának 450. évfordulóját tartja.

Sokáig állt a wittenbergi reformátor Luther árnyékában. Még a 19. században is attól tartottak, hogy ha Melanchthon emlékére szobrot emelnek, azzal Luther hírnevét kisebbítik. Ma azonban már a wittenbergi Piactéren (Marktplatz) állhat Lutherrel együtt és ez arra emlékeztet bennünket, hogy mindketten, kéz a kézben léptek fel a 16. században az egyház megújulásáért. A Vártemplomban (Schlosskirche) egymás mellett fekvő sírjaik pedig tanúsítják, hogy kortársaik számára nem csak barátságuk, hanem a reformáció tekintetében vett jelentőségük is ismert volt.

Philipp Schwarzerdt 1497. február 16-án egy fegyverkovács fiaként megszületett a badi Brettenben. Tanulmányai alatt vette fel nevének görög fordítását, a Melanchthon nevet.

Április 19-én. 1560-ban halt meg és Luther mellé temették el Wittenbergben. 2010-ben, a Melanchthon-évben a németországi protestánsok halálának 450. évfordulóján az ő művéről emlékeznek meg.

Melanchthont manapság csodagyereknek tartanák: 14 évesen baccalaureusi fokozatot szerzett a Heidelbergi Egyetemen. 17 évesen pedig Tübingenben magiszter lett. 1518-ben Bölcs Frigyes választófejedelem hívta meg az akkor 21 éves fiút, hogy görögöt tanítson a Wittenbergi Egyetemen. Itt ismerkedett meg Luther Mártonnal és a reformációban az egyik legfontosabb, Lutherrel együttgondolkodni tudó alakká vált. A professzor, rektor és egyetem reformátora tehát egy évvel később csatlakozott a reformációhoz.

Melanchthon volt Luther legfontosabb munkatársa a Biblia német nyelvre való lefordításában, mivel kiválóan beszélt héberül, görögül és latinul. Az 1521-ben kiadott „Loci Communes”-szel és az 1530-ban megfogalmazott Augsburgi Hitvallással („Confessio Augustana”) Melanchthon az evangélikus hit alapjait fektette le.

Az Augsburgi Hitvallással közös teológiai alapot szeretett volna létrehozni a reformátori és a katolikus tanítás számára, de ez nem sikerült. A legvégsőkig remélte, hogy nem jön létre egyházszakadás. Egészen az Augsburgi Vallási Békéig (1555) a keresztény felekezetek egységéért szállt síkra.

Melanchthon tanítóként is jelentős és ismert volt. A „Confessio Augustana“ ma már a protestantizmus egyik legfontosabb hitvallási irata. Már életében megkapta Melanchthon a „Praeceptor Germaniae” (Németország tanítója) címet. Latin és görög nyelvtankönyveket írt, de fizika-, földrajz és történelem tankönyvet is készített iskolák és egyetemek számára. Iskolai intézményekben és iskolák alapításában is gyakran kértek tanácsot tőle és sok tantervet, tanmenetet is írt.

Minden képzettsége ellenére azonban Melanchthon tudatában volt az emberi gondolkodás és kutatás határainak is. Szép mondat maradt tőle hátra, amely a Szentháromság nehéz teológiai kérdésének boncolgatására így fele: „Az istenség titkait nem kikutatnunk kell, hanem imádságba foglalnunk.”