Tapolca Veszprém megye DNy-i részén, Keszthelytől ÉK-re, 27 km távolságra fekvő város.

Tapolca környékén már a 17. század első felében volt evangélikus gyülekezet, és Tapolcán is élhettek evangélikusok, akiket elsöpört az ellenreformáció vihara. A Dunántúli Evangélikus Egyházkerület 1875. évi névtárában Tapolca a Zalai Esperességhez tartozó Kapolcs anyagyülekezetének szórványaként szerepel 4 evangélikus lélekkel. Harmincöt évvel később - az 1910. évi névtár szerint - már 49 evangélikus élt Tapolcán.

1920-ban Magyary Miklós esperes - Hugyecz András gondnok segítségével - fiókegyházzá szervezte a kis közösséget.

A Zalai Egyházmegye 1926. július 25-én, Szentantalfán tartott közgyűlésén hagyták jóvá a Keszthely-Tapolca-Sümeg önálló missziói gyülekezet létrehozását.

A presbitérium felismerte, hogy a gyülekezet teherbíró képessége önálló, evangélikus templom építését nem teszi lehetővé, ezért az azonos helyzetben lévő református testvérekkel való közös templom építését határozta el.

A Szeghalmy Bálint műépítész tervei alapján felépült templomot 1936. október 4-én avatta fel D. Kapi Béla evangélikus és Medgyaszay Vince református püspök Menyhárt István evangélikus és Németh Károly református lelkész szolgálatával.

Az oltárképet Frimmel Gyula rajztanár készítette. Hamarosan beszerezték a harangot is, melynek költségeit közadakozásból fedezték.

A 80-as évek elejétől a lelki gondozás a fiatal - immár gépkocsival is rendelkező -, Keszthelyen lakó lelkészekre hárult.

A két testvérgyülekezet 1996. augusztus 18-án ünnepelte temploma felavatásának 60. évfordulóját. A hálaadó istentiszteleten Smidéliusz Zoltán evangélikus esperes és Tislér Géza református püspökhelyettes szolgált.