1%

**(Számvetése tíz éves monori szolgálatáról 1968.)**

Az említett tíz esztendő mind a monori gyülekezet, mind pedig lelkészének életében jelentős időszak. Ennek lezárásaként készítette el ezen időszak értékelését a gyülekezet lelkésze Muntag Andor.

Első pontban említi az igehirdetési szolgálatait, amelyet a lelkészi szolgálat legfontosabb részének vall. Talán ezért is érzi saját "fogyatékosságának", hogy ezen időszak alatt az istentiszteleti látogatottság meglehetősen visszaesett. Átlagosan mintegy 20 fő jár a vasárnapi alkalmakra (a nagyünnepektől eltekintve). Örömteli eseményként említi viszont az egyéb alkalmakat, amikor az ádventi és böjti sorozatok alkalmával előkerült pl. Malakiás könyve, de meghallgatták közösen Bach János-passióját is hanglemezről. A bibliaórai alkalmak sok lehetőséget adtak egy-egy bibliai könyv tanulmányozására, de kevesen érdeklődtek a témák iránt.

Ezután a látogatásokra és a gyülekezeti tagokkal való személyes kapcsolattartásra utal. A tíz év alatt harmadára esett vissza a látogatások száma, ami több okra is visszavezethető. A lelkész felelősségét sem csökkentve említi, hogy az ingázókat nagyon nehéz otthon találni, mivel jóformán csak aludni járnak haza. Ezen kívül az építkezési és javítási munkákat is teljesen magának a lelkésznek kellett szerveznie és végeznie, ami hónapokra is megakadályozta ebben a szolgálatban. Másik probléma a hitoktatás. A 10 év során egyre csökkent az iskolai hitoktatásra beíratottak száma, de még mindig ez az a módszer, amivel a legtöbb gyermeket el lehet érni a gyülekezet területén. Az iskoláskorúaknak mintegy 75%-át. További gond, hogy Vasadon és környékén egyre csökken az evangélikusok száma. Ennek legnagyobb oka az elköltözésekben van. Sokan jöttek be Monorra, de költöztek Üllőre is, illetve még közelebb Budapesthez. Monorierdőn azonban a gyarapodás érezhető, mivel a környező - többségében evangélikus - településekről (Albertirsa, Bénye, Pilis) sokan költöztek erre a területre. A gyülekezeti életbe mégis csak kevesen kapcsolódtak be. Ennek oka, hogy Udvardy János Pest megyei ÁEH előadó leállította a monorierdei imaház építését, így méltó istentiszteleti hely hiányában sokan elmaradtak. Igaz az is, hogy mind a mai napig érezhető azokban, akik nagy gyülekezetekből származnak el, az új helyen már nem olyan aktívak, mint otthon voltak, vagy hosszú éveken (esetleg évtizedeken) át visszajárnak régebbi közösségükbe.

A tíz év eredményeként ki kell térni a településen lévő felekezetek között létrejött jó viszonyra, amely nem volt mindig békés. A jelentős református és római katolikus közösség mellett a helyi baptista közösséggel is jónak mondható kapcsolat alakult ki. A protestáns lelkészek között megvalósultak a vendégszolgálatok is, melyben nagy részük volt a lelkészeknek (Fekete János és Gulyás László református, valamint Nagy Zsigmond baptista).

A gyülekezet anyagi helyzetére is ki kell térnünk. Ebben az időszakban kétszer is mélypontra került a közösség. 1961-ben jelentős adóssággal, 1963-ban pedig csak nagyon szűkösen tudtak megélni. A gyülekezet élni akarása azonban jellemző, hogy ezekben a helyzetekben tagjai erejükön felül adakoztak. A tíz év fontosabb munkái: a gyülekezeti termet áthelyezték és a lelkészlakás egyik szobáját parkettázták és lerakták a monorierdei imaház alapját (1957); ivóvíz bevezetése és a monorierdei imaház lábazatának építése (1958); a templom kifestése és lépcsőjének megjavítása a 20 éves évfordulóra (1959). Ez utóbbi munkával Haulits Gyula kőművest bízta meg a presbitérium.

**A további évek**

1968-ban még mindig napirenden van a monorierdei imaház építésének ügye. Ezzel kapcsolatban a gyülekezet felügyelője dr.Jugovics Lajos személyesen keresi fel dr.Káldy Zoltán püspök urat, aki részletes írásos beszámolót kér "az egész ügyről". A beszámoló 1970-re készül el, amikor a május 24-i presbiteri ülésen kerül felolvasásra. Muntag Andor lelkész úr felhívta a gyűlésen résztvevők figyelmét arra, hogy az építkezés költsége előreláthatóan igen magas lesz. Bár lehet számolni egyházi támogatással, de ahhoz is mintegy 50.000,-Ft-ot a gyülekezet tagjainak kell összegyűjteni. A presbitérium a beadvány szövegét elfogadta, és megbízta az elnökséget, hogy terjessze fel az Evangélikus Egyházi Építkezéseket Jóváhagyó Bizottsághoz. Az imaház ügye még a későbbi években is előkerült, de a püspöki biztatással szemben az esperes azt válaszolta, hogy először a gyülekezetnek kell megerősödnie (számban és anyagiakban), és az előtakarékoskodás megkezdése után lehet gondolkodni az engedélyek megszerzéséről és az építkezésről.

dr.Jugovics Lajos, a gyülekezet felügyelője 1972-ben töltötte be éltének 85. évét. Ebből az alkalomból köszöntötte őt a monori hívek nevében Muntag Andorné. A tisztes korból 25 évet a gyülekezet élén, annak felügyelőjeként töltött el munkálkodva. Meg kell említeni, hogy jelentős érdemei voltak a templomépítésben, a parókiaépület megszerzésében és fenntartásában, és a gyülekezet építésében is. E jeles alkalomból a Budapesti Tudományegyetemen Gyémántdiplomát kapott több évtizedes munkája elismeréseként.

A presbitérium nyilvános ülésén a lelkész megemlíti az aktuális év jelentős munkáit és beruházásait. Beszámol azok költségeiről, és megköszöni mindazoknak a segítségét, akik adományaikkal, illetve kétkezi munkájukkal ebben segítettek.

A felügyelő beszámol arról, hogy Muntag Andor, a gyülekezet lelkésze "a felsőbb egyházi vezetőség bizalmából több közegyházi szolgálatot is végez". dr.Pálfy Miklós betegsége és halála miatt ő vette át a Bibliafordító Bizottságban egyházunk képviseletét, és részt vesz az ószövetségi szakbizottság munkájában is. Ez szinte egész embert kívánó feladat, amely a Biblia-fordítási időszakban hétfőtől péntekig Budapestre szólítja. Emellett a bényei gyülekezet lelkészének a helyettesítésére is felkérték, aki ezidő alatt a pozsonyi evangélikus teológián folytatta tanulmányait.

1973-ban a református gyülekezet renoválta templomát. Azzal a kéréssel fordultak az evangélikus gyülekezethez, hogy erre az időszakra használhassák az evangélikus templomot istentiszteleteik és az erre az időszakra eső esketéseik alkalmával. A gyülekezet presbiterei ehhez készségesen hozzájárultak. Annyit kértek csupán, hogy a reformátusok változtassanak istentiszteletük időpontján ez idő alatt, valamint segítsenek azoknak a testvéreknek, akik a templom takarítását önkéntesen végzik.

Lelkészi jelentésében Muntag Andor értékeli 17 éves szolgálatát, annak tapasztalatait. Itt kitér a gyülekezet szociológiai értékelésére is. A fiatalok közül egyre többen a fővárosban vállalnak munkát, ezzel lazul a kapcsolat a család tagjai között. Nem csak abban, hogy nem követik szüleik foglalkozását (földművelés), hanem a távolság miatt is (szinte csak aludni járnak haza a több műszakos beosztások miatt). A gyökértelenség mindig is probléma volt, és ez csak fokozódott. Egyre kevesebben jártak istentiszteletre. Bár fizikailag javult a helyzet, mert egyre többen költöztek Monorra, közelebb a templomhoz, többen rendelkeztek autóval is; lelkileg mégis egyre többen eltávolodtak a gyülekezettől. A települést jelentősen fejlesztik, bár a közösségi alkalmakon is egyre inkább érződik az érdektelenség.

Egyre nagyobb gondot okoz a fiatalok és a gyermekek megszólítása és bevonása a gyülekezeti életbe. A kommunizmus egyházellenes hatása igen erősen jelentkezett a járási székhely életében. Sajnos azok a szülők sem vitték magukkal gyermekeiket a gyülekezeti alkalmakra, akik egyébként részt vettek az egyház életében. Szomorúan kellett 1973-ra megállapítani azt, hogy a hittanórára már egy gyermeket sem írattak be szülei.

Monorierdővel kapcsolatban megemlíti, hogy továbbra is megoldatlan a tervezett Imaház sorsa. Pénze nincs rá a gyülekezetnek, így építkezni nem tudnak. Szomorú, hogy ifj.Csetneki Mihály, presbiter, akinél az ottani alkalmakat tartották, fiatalon, hirtelen elhunyt.

Az utóbbi időszak gyülekezeti munkáját nagy mértékben meghatározta az, hogy sok időt Budapesten kellett eltölteni az új bibliafordítás előkészítéseként. Emellett jelentős tudományos munkát is végzett Muntag Andor, melynek keretében kiadásra került Az Ótestamentum világa című könyve. A különböző gyülekezeti alkalmakon előadások hangoztak el Ámósz próféta könyvéből, melyek doktori disszertációjának az alapját képezték. Mindehhez még hozzájött, hogy a bényei gyülekezet lelkésze Cselovszky Ferenc ösztöndíjat kapott a pozsonyi teológiára. Ezalatt az idő alatt helyettesként a bényei és a kávai szolgálatokat is el kellett látni. Ősztől az Ószövetségi tanszék helyettesítésére kapott megbízást az Országos Presbitériumtól, ami heti három előadást jelentett. Az ingázás pozitívumaként megjegyzi, hogy alkalma nyílt a bejárókkal való találkozásra. Igyekezett lehetősége szerint látogatni, és a gyerekeket is elérni. Ezt azonban sokszor csak úgy lehetett, ha külön-külön foglalkozott velük. Nem csoda, ha mindez nem csak kitöltötte a gyülekezet lelkészének minden idejét, de túl is terhelte őt. 1974. szeptember 1-el a Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége megbízta Muntag Andort az Ószövetségi tanszék vezetésével. Ezt már nem lehetett a gyülekezeti szolgálattal párhuzamosan végezni, ezért a gyülekezeti lelkészi szolgálatáról lemondott.