1%

Cselovszky Ferenc nyugdíjba vonulása és családjának elköltözése újabb lehetőségeket és ugyanakkor problémákat is felvetett. Utódja a Teológiáról, illetve ekkor már Evangélikus Hittudományi Egyetemről frissen kikerült Szakács Tamás segédlelkész lett. Ő nem csak a szolgálatban való friss lelkesedéssel, hanem meglehetősen jó számítástechnikai ismereteivel is sok újdonságot valósított meg a gyülekezeti adminisztráció területén. Az itt eltöltött három éve elég változatos képet mutat eredmények és kudarcok tekintetében. Ez utóbbi fő területének talán az alkalmak látogatottságát lehet megnevezni. Visszatérő panasz a jelentésekben a szülők érdektelensége, akik nem támogatják és nem biztatják gyermekeiket. Kis létszámmal és összevontan kell, hogy működjenek a hittancsoportok, ami sok nehézséget jelent a nagy korkülönbség miatt. Az adakozásra is nehéz rábírni az embereket. Megvalósult azonban egy munkatársi közösség, akik járták a várost, és a személyes kapcsolatok ápolása mellett az egyházfenntartói járulékot is begyűjtötték. Sajnos azonban voltak olyanok is, akik nem vették jó néven ezt a gyakorlatot, és megjegyzéseikkel elkeserítették azokat, akik lelkesedésüknek ebben a szolgálatban akartak utat engedni. Sürgős megoldásra várt a gyülekezetek (mind Monor, mind Bénye) kántori szolgálatának megoldása. Eddig ezt a lelkész, Cselovszky Ferenc felesége látta el. Az új helyzetben erre nem volt mód. Keresni kellett valakit, aki ezt elvállalja. Így került sor Békés Annamária felkérésére, aki hétközben Budapesten dolgozott, mint tolmács, vasárnaponként pedig délelőtt a monori, majd délután a bényei istentiszteleten szolgált. Bár oklevele nem volt, de részt vett tanfolyamokon Fóton, és jól elboldogult a négyszólamú korálokkal, valamint könnyebb orgonadarabokkal.

A gyülekezet lelkésze ez alatt az idő alatt szervezte a hittanos, illetve konfirmandus csoportokat. Ezek, mint már említésre került, Monoron, Bényén, Káván és Monorierdőn működtek összevont csoportokban. Bényén 1996-ban beindulhatott a hitoktatás az óvodában is, ami mindenképpen figyelemreméltó eredmény. Az iskolás korosztályoknál azonban továbbra is jelentkezik az a probléma, hogy egymástól távol álló korosztályokat kell összehangolni a tanmenetben. Ez nem könnyű feladat.

A gyülekezettel való ismerkedés a látogatások során tovább folytatódik. Ezekre az alkalmakra a lelkészt elkíséri a felügyelő is. Általában előzetes egyeztetések alapján keresik fel a családokat, de van úgy, hogy váratlanul, bejelentés nélkül érkeztek. Sajnos a fiatal, agilis felügyelő, Honthegyi Zsolt személyében változás állt be. D. dr. Harmati Béla, a déli egyházkerület püspöke, kihelyezte gyülekezeti munkatársnak a tamási gyülekezetbe. Bő két év átmeneti időszak után lett újra felügyelője a gyülekezetnek.1998. Március 26-án jelölte erre a tisztségre a gyülekezet presbitériuma Kerekes Gabriellát.

Az 1996-1998 évek a lelkészi hivatal nyilvántartási rendszerének átdolgozását is jelentették. Szakács Tamás elkészítette számítógépen a temető térképét és nyilvántartását, amely teljesen hiányzott eddig. Ennek alapján könnyen megkereshető egy-egy sír, illetve található eladható sírhely. Ezzel párhuzamosan elkészült egy nyilvántartó-program is, mely a gyülekezet tagjait tartalmazza és kezeli. Kigyűjthetők a gyülekezeti tagok különböző adataik alapján, lényegesen leegyszerűsítve az adatkezelést. Útjára indult egy gyülekezeti lap is ALAPKŐ címmel, amely mind Monor, mind Bénye gyülekezeti tagjait igyekszik elérni, különösen nagyünnepeink tájékán.

Az említett évek egyben a két gyülekezet, Bénye és Monor társulásának előkészítő évei is. Bár már jó másfél évtizede közös lelkésze van a két (anya)gyülekezetnek, a társulás hivatalosan még nem jött létre. Ennek feltétele a Társulási szerződés, amelyet mindkét gyülekezet presbitériuma és közgyűlése elfogad. Az alapos előkészítés eredményeként a következőkben állapodott meg a két gyülekezet:

Székhelye: Monor. Az egyházközség részei a rezsiköltségekhez 50%-50%-ban járulnak hozzá. A monori parókia karbantartási és felújítási költségeihez Monor 66,66%-ban, Bénye 33,33%-ban járul hozzá. A szolgálati gépkocsi költségeihez 50-50%-kal járulnak hozzá. A társulási szerződés kitér az istentiszteleti alkalmak rendjére is, ami alapvetően megegyezik az eddigi gyakorlattal: Monor 10 óra, Bénye 14 óra, Káva a hónap első és harmadik vasárnapján 15.30, Monorierdő a hónap második és negyedik vasárnapján 15.30 és Vasad a hónap negyedik vasárnapján 17 óra.

A két gyülekezet külön-külön választ presbitériumot és tisztségviselőket ügyeinek intézésére. A körös ügyek intézésére pedig a közös presbitérium hivatott. A közös presbitérium létszámát 40 főben állapították meg (20 Bényéről és 20 Monorról).

A gyülekezetek presbiterei még 1998 elején jóváhagyták a társulási megállapodást, de csak 1998 végére került hivatalosan is elfogadásra ez a dokumentum. Ekkorra azonban Szakács Tamás elment a gyülekezetből.

1998 utolsó négy hónapjában helyettesítésekkel volt ellátva a lelkészi szolgálat a gyülekezetekben. Koczor Tamás esperes és felesége Gyónról, Béres Tamás doktorandusz Bényéről, Krámer György és Pángyánszky Ágnes Pilisről sokat megfordult a gyülekezetben ez idő alatt. Ezzel egyidőben zajlott a lelkészválasztás is, hiszen a gyülekezet pályázatot írt ki lelkészi állására. A bemutatkozások és az első sikertelen választás után az év végére rendeződött a helyzet. Megállapításra került, hogy mikortól kell a megválasztott lelkésznek hivatalát elfoglalnia. Erre 1999. január elsejével került sor.