A 17. század ELLENREFORMÁCIÓ, KATOLIKUS RESTAURÁCIÓ, ERDÉLY ARANYKORA

Gyulafehérvár címere

**Ellenreformáció, katolikus restauráció, "Erdély aranykora", az irodalmi barokk** és számos egyéb nem kevésbé találó, egymásnak is ellentmondó megnevezésekkel illethető ez a korszak a protestánsok szempontjából.

A protestánsok vallásszabadságért vívott harca szerte Európában összekapcsolódott a politikai, területi, nemzeti szabadság és függetlenség kivívásának harcával. Olyannyira, hogy a "harmincéves háború (1618-1648)":http://www.kislexikon.hu/harminceves_haboru.html végére már ki-ki alig tudta volna megmondani, hogy valójában miért is kényszerült kardot, puskát, egyéb gyilkoló eszközt a kezébe venni. Magyarországon a helyzetet súlyosbította az a körülmény, hogy az ország tekintélyes része török megszállás alatt állt, amihez az európai befolyását féltő és több fronton háborúzó Habsburg uralom és az őket támogató klérus elnyomó, sőt üldöző politikája társult. E két hatalom szorításában élve kellett folytatni a reformáció századában elkezdődött lelki-szellemi megújulást. Szinte törvényszerű, hogy "Bocskai István":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/kolozsvar/bocskaiistvan hajdúkapitány 1605-06-ban erdélyi fejedelem, és a kelet-magyarországi hajdúk, akik addig Európa hússzállítói voltak, az osztrák császár által kiküldött kegyetlenkedő zsoldosok, végsőképpen az udvar ellen fordulnak hitük és hazájuk védelmére kelve.

Ennek eredményeként 1606-ban a "bécsi béke":http://www.mek.iif.hu/porta/szint/tarsad/tortenel/europa/marcali/html/08/08r02f12.htm biztosítja is a vallásszabadságot, sajnos azonban mint később kiderül, csak formálisan és korlátozottan. Ennek mementójaként kerül majd Bocskai szobra századokkal később a genfi reformáció emlékműre. Az elkeseredett és elszánt harc valóságos és mély vallási-hitbeli megújulásból táplálkozott.

Ebből merítettek lelki erőt Bocskai hajdúi, maga a fejedelem is a század elején éppúgy, mint a század végén 1661-1681 között a pozsonyi nagy tömegper vádlottjai, a protestáns prédikátorok.

I. Lipót (1640-1705) császár idején az ún. gyászévtizedben (1671-1681) a protestáns prédikátorok - ahogyan akkoriban a lelkészeket nevezték -, közülük is a hitvallásuk mellett végsőkig kitartóak, a pozsonyi nagy tömegper nyomán gályarabságra jutottak. A kegyetlen testi és lelki sanyargatások után a kevés életben maradt lelkipásztor Michiel de Ruyter (1607-1676) holland tengernagy közbenjárására szabadul meg.
Hitvallásos elkötelezettség és felelősség vezette az egyházi szervezet megalkotásán munkálkodó lelkészi és világi zsinati atyákat, így "Geleji Katona Istvánt":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/gyulafehervar/gelejikatonaistvan (1589-1649), akiről a Geleji-kánonokat nevezték el 1646-ban a szatmárnémeti zsinaton, a puritanizmus és az ortodoxia nagy mérkőzésén.

Mindehhez igen széles műveltség és diplomáciai tájékozottság is társult "Bethlen Gábor":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/marosillye/bethlengabor (1580-1629) erdélyi fejedelem egyházpolitikai intézkedéseiben, akinek korszakát később a magyarok egy híres magyar író regénye nyomán Erdély aranykorának is nevezik.

Bethlen a fejedelmi székhelyen, "Gyulafehérvárott":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/gyulafehervar kollégiumot, könyvtárat alapított, törvényekkel és bőkezű adományokkal ösztönözte a jobbágysorból jött ifjak iskoláztatását. Könyvek fordítását, kiadását támogatja, méghozzá nemcsak protestáns munkákat: "Szenczi Molnár Albert":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/felvidek/szenc/szencimolnaralbert (1574-1634) Kálvin fordítását, hanem a jezsuita Káldy György (1573-1634) bibliafordítását is. A protestáns értelmiség megteremtésén fáradozva udvarában katolikus főtisztviselőt éppúgy találunk, mint az unitarizmusnál radikálisabb szombatosok közül való "Péchy Simon":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/kolozsvar/pechisimon (1575-1642 körül) kancellárt. "Bethlen Gábor":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/marosillye/bethlengabor uralkodói, diplomáciai zsenialitása és a tudományok iránti vonzalma mellett gazdasági tehetség is volt, így a protestáns egyházakat és műveltséget támogatva látványos, Európa hírű eredményeket tudott elérni.

Az egyéni és társadalmi megújulás, építés, műveltség, tudomány, iskoláztatás iránt elkötelezett, külföldet járt tudósok és mesteremberek is hitbeli meggyőződésüknek engedelmeskedtek, amikor gyakran saját egyházuk vezetőivel is szembeszállva igyekeztek hazájuknak használni: könyvkiadással, új nyomdatechnikával "Tótfalusi Kis Miklós":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/misztotfalu/totfalusikismiklos2 (1650-1702), az általános műveltség és korszerű pedagógia elterjesztésével "Apáczai Cseri János":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/erdely/apaca/apaczaicserejanos 1625-1659). Medgyesi Pál, német, holland és angliai egyetemeket megjárt lelkész (1605-kb.1663), akinek Praxis pietatis c. lelki útmutatója - bár latin nyelven íródott - meghatározó a korszak kegyességi életében, keserű konfrontációk nélkül is kifejthette hatását a puritán eszmék sajátos magyarországi, szelídített változatával I. Rákóczi György (1593-1648) fejedelem gyulafehérvári, és felesége "Lorántffy Zsuzsanna":http://www.lutheran.hu/z/honlapok/protestans/magyarorszag/sarospatak/lorantffyzsuzsanna (1600-1660) sárospataki udvarában.