|
A 19. század
A Metternich féle konzervatív politika ellen lépett fel a század húszas éveitől kezdve a magyar liberális ellenzék a reformkorban. A reformokat az 1848. márciusi forradalom valósította meg, amelyet az osztrákok és oroszok 1849-ben fegyverrel vertek le. Az ezt követő abszolutisztikus kormányzásnak az 1867-es kiegyezés vetett véget, amely létrehozta a polgári Osztrák-Magyar Monarchiát.
A század politika- és egyháztörténetét is át-, meg átszövik a liberalizmus eszméi és gyakorlata. A protestantizmus számára a liberalizmus tette lehetővé a szabad működést és emelte politikai tényezővé.
1790-ben az országgyűlés becikkelyezte azt a törvényt, amely a császár által kiadott türelmi rendelet szerint tette lehetővé reformátusoknak és evangélikusoknak vallásuk gyakorlását. A reformkori országgyűléseken a teljes vallásszabadságért folytatott harcban a magyar protestantizmust az evangélikus Kossuth Lajos által vezetett reformellenzék támogatta.
Az 1790. évi pesti és budai, evangélikus, illetve református zsinatok széleskörű egyházszervezeti reformot terveztek. A zsinat intézkedéseit az uralkodó a református egyházban, fellángolt egyházszervezeti küzdelem miatt nem hagyta jóvá. Az egyházszervezet reformját az 1891-es zsinatok hagyták jóvá. A nemzetiségileg vegyes (szlovák-német-magyar) evangélikus egyházat a nemzetiségi ellentétek osztották meg. A század húszas éveiben induló szlovák nemzeti ébredés vezetői, mint Jan Kollár, nagyrészt evangélikus lelkészek, tanítók voltak.
Az 1840-es években megkísérelték létrehozni a két felekezet közti uniót. Az 1848/49. évi forradalmat és szabadságharcot támogatta a két felekezet. Ekkor vesztette életét az evangélikus költő, Petőfi Sándor. 1849. után ezért a protestánsok autonómiájukat elveszítették.
- szeptemberében császári nyílt parancs az ún. protestáns pátens kísérelte meg rendezni a ké protestáns felekezet helyzetét, amelyet az egyházak ellenállása miatt 1860-ban vissza kellett vonni.
A kiegyezés után valósult meg tartósan a jogegyenlőség a katolikus egyházzal. A reverzálisok kapcsán fel-fellángoló vitákat végül a polgári házasság és állami anyakönyvvezetés juttatta nyugvópontra a kilencvenes években.
- után a protestantizmus társadalmilag, politikailag megerősödött; a dualizmus korszakának két nagyhatású miniszterelnöke Tisza Kálmán és Tisza István reformátusok voltak. A protestantizmus belső hitélete azonban a szekularizáció felerősödése és az elsekélyesedő liberális teológia uralma miatt meggyengült. Már 1848. előtt történtek kísérletek az egyházi élet belső megújítására. A nádor evangélikus vallású felesége, Mária Dorottya a skót misszió letelepítésével és a pesti gyülekezetek támogatásával tett sokat az egyházi ébredés elindításáért. 1867. után belmissziós egyesületek próbáltak új életet önteni a lankadó egyházi életbe. A liberális teológia jeles képviselője volt Székács József a pesti evangélikusok nagyhatású igehirdetője, későbbi szuperintendens, aki az egyház közéletben (unió, pátensharc) is tevékenyen részt vett.
A protestáns iskolarendszer korszakunkban is példamutatóan működött. A protestánsok iskolázottsága és részvétele a tudományos életben végig felülmúlta a katolikus többségét. Új iskolák is létesültek, mint a bécsi teológiai intézet és a reformátusok pesti teológiai főiskolája. A nagy múltú kollégiumok mellé felsorakozott a pesti evangélikus gimnázium, amely a modern természettudományi képzés fellegvára lett. Színvonalas protestáns sajtó a Protestáns Egyházi s Iskolai Lap és a Protestáns Szemle ennek legfontosabb termékei - teremtette meg a protestáns közvéleményt és hallatta szavát a társadalmi és tudományos élet valamennyi jelentős kérdésében
| 
