Epigrammái

Figyelemre méltók epigrammái is, e téren működését a görög Anthologia fordítása ébresztgette. Öszszesen 325-öt fordított le, közülök azonban csak 90 jelent meg nyomtatásban, míg az elsőkben néhol félreértette az eredeti szöveget s inkább a gondolatot adta vissza, a későbbiekben már igazi mintákat szolgáltatott. Eredeti epigrammáiban is láthatjuk a fejlődést, a későbbiek mind igen szépen sikerültek, vannak közöttük gúnyosak (görög), de a túlnyomó részt a római humoros természetűek teszik (200 drb), szépek gnómái, továbbá a nagy férfiakra írott sírfeliratai.

"Szerző vagy, költő nem vagy. — Hisz ez udvarias bók
Költeni könnyű dolog, szerezni vajmi nehéz."

"A hálátlannál nincs rútabb senki; — kivéve
Azt, ki a jót egyedül hála fejébe teszi."

Pestalozzi

Egyet akart! Kimutatni, hogyan legyen ember az ember,
S mert nagy ez egy, maga ő vagy egyetlen férfi nemében,
S ebben az emberiség iskolamestere lőn;
Mert nagyot alkota, vagy nagy, mivel egyet akart!

Luther

És kivívád ismét számunkra az Isten igéjét
És a szabadságot, melyre hivatva valánk:
S minthogy ezáltal Utat törtél a mennynek a földhöz,
Földnek az éghez, a menny, a föld híve, bajnoka vagy!...

Élete végén a műfordításnak szentelte idejét, több költeményt fordított Goethetől, lefordította Terentius hat vígjátékát, közülök hármat benyújtott a Kisfaludy-Társasághoz kiadás végett Sebestyén Jenő nyugalmazott tanár álnév alatt, a többi kéziratai között van.

1872-től kezdve Horatiust kezdi fordítani s fordításaiból itt-ott szemelvényeket közöl, kéziratban megvan az ódák négy könyvének, a Carmen Seculárenek s az összes Epodosoknak fordítása. „Horatius élete és művei, kapcsolatban kora történelmével” címen bevezetést is irt, melyben fordítása elveit fejtegeti, azt akarja mondani, amint Horatius mond, úgy mondja, amint Horatius, megtartja az eredeti versalakot, vigyáz a magyar nyelv géniuszára (itt tévedett leginkább neologizmusai s idegen fordulatai miatt). E komoly s gondosan készített fordítást azonban nem adta ki, mert Barna Ferdinánd hasonló fordításával 1875-ben megelőzte.

Végül több egyházi éneket s vallásos költeményt fordított németből, amelyek forma tekintetében a legtökéletesebbek, minthogy Székács ezeknél nem ragaszkodott erősen az eredetihez, hanem azok gondolat menetének s hangulatának hű festésére fordította figyelmét.