Énekei

Székács költői s vallásos kedélye több szép egyházi éneket is teremtett, melyek valamennyien a mély vallásos tartalom és a forma tökéletessége által tűnnek ki. Legszebbek a "Mind célját, mind napjait (általános), Üdvözítő te mennybe szálltál (áldozócsütörtöki), Világosság égi fénye (reggeli), Elnyugodott a nap sugárözöne (esti), A mint az est alkonyában (hét végén), Mely boldogok, mi óh nagy Isten (gyám intézeti) s Az enyészet nagy szabálya (halotti) kezdetűek." (Lásd Kovács Sándor: Kis énekeskönyv.) Ugyancsak szép az István király napjára írt éneke is, melyben a keresztyén vallást elterjesztő, hazánkat megszilárdító István működésében Isten gond viselését látja és magasztalja. (Prot. Egyh. és Isk. Lap. 1844. 102. sz.)

Az eredetieken kívül fordított, helyesebben mondva átdolgozott néhányat németből is. Rückert Frigyes után írt adventi éneke: "Jön a király, szívben szelíden" a protestáns énekköltészet egyik legkiválóbb gyöngye. Énekein kívül vallásos költeményeket is irt és fordított. Az eredetieket a gondolatok gazdagsága, erő s kevésbbé sikerült forma, olykor idegenszerűség jellemzik. A legszebbek a "Hallhatatlanság", "Jézus" és a "Teremtő", amelyen egész világosan meglátszik Berzsenyi hatása. Mikor Székács e versét megírta, bizonyos, hogy fülében csengett az "Isten, kit a bölcs lángesze fel nem ér", amiről azonnal meggyőz már néhány sorának figyelembe vétele is:

"A mérhetetlen csillagok ezrei,
Melyek kitűzted célra törekszenek
Intél s lehelt a minden s az élet a
Férget s a mohnak szállait áthatá
Üdvvel betöltéd a nagy idők sorát
Azért magasztal téged a harsogó
Orszlán s a szellő lenge fuvalmival"...stb.

Németből fordított ezirányú költeményeiből figyelemre méltó "Az ember".

Imádságszerű vallásos költeményeit a forma változatossága, a bensőség, a béke és a szeretet után sóvárgó lélek ihletettsége jellemzik. Nagyon szépek a következők: Világosságért, Templomban, Jőjjön el országod;

"Adj lelket, mely a
Szent valót ölelje,
Célját ne a hit külsejébe lelje,
Ó hogy egyesüljünk, egy legyen hitünk,
Jőjjön hozzád országod Istenünk."

Munkásságának e csoportjába sorozhatjuk a már 1866-ban három kiadást ért "Imádságok és Buzgólkodások" című imádságos könyveit. Prózai és verses imádságok vegyesen fordulnak elő bennök, melyekből a nemesen és vallásosan érző lélek mindenkor erőt, bátorítást és vígasztalást meríthet. Több valóságos közkincsévé lett a buzgólkodó keresztyéneknek, mint pl. a Miatyánk költői feldolgozása a "Szent atyánk, kit Jézus tanja hirdet" vagy pl. eme megható gyermek-imádság, amelyet ma is majdnem minden iskolában elimádkoznak a délutáni órák után a gyermekek:

"A nap lemegy, az éj beáll,
Álom jő szememre,
Jó Istenem viselj gondot
Alvó gvermekedre"

Kitűnnek még szépségükkel "Az alkotóhoz" (375. lap), "Remény" (372. lap) s "Hit, remény és szeretet biztatása" (371. lap.).

...A szeretet biztatása,

"Boldog aki hőn Szeret,
Embertársát Istenében,
Istenét rokonfelében;
A fő célhoz ez vezet,
S ha sír néha a szeretet,
Ne félj! Amit tőn valami,
Az erény lesz angyala..." stb.

Egyházi írói munkásságának második csoportjába tartoznak a szerkesztése mellett megjelent folyó iratok és egyéb önálló művei, melyekben részint általános közérdekű egyházi ügyeket tárgyalt gondos és serkentő, indítványozó és útbaigazító cikkeiben, részint a szakirodalmat gyarapította, majd a vallás erkölcsi élet nemesbítésén fáradozott. A legfontosabbak közé tartozik: "A Protestáns Egyházi és Iskolai Lap", amelyről már említés történt s melynek fontossága az eddig közlöttekből világosan kitűnik. A "Protestáns Lelkészi Tár", melyet Török Pál társaságában adott ki azon célból, hogy ez a gyakorlati lelkészkedés körében útmutatásul szolgáljon. Maga is egyházi beszédeket s ihletett vallásos költeményeket és énekeket írt. Hézagot pótló családi lap volt az ugyancsak kettejük által szerkesztett s 1860-ban megindult "Lelki kincstár", mely a benne előforduló vallási elmélkedések, tanulságos elbeszélések, életrajzok közlése által egészen a nép szívéhez nőtt.

Győry Vilmos a folyóiratokról így nyilatkozik: nem "túlzott dicséret, ha azt mondjuk, hogy a protestáns nép számára magyar nyelven ennél eddigelé jobb és tartalmasabb valláserkölcsi folyóiratot még nem szerkesztettek". (Nagy napok életrajza 200 1.)

Nagy és érdekes munkája "Agendája", melynek nyelvi szépségeiről, tartalmának gazdagságáról s általában használhatóságáról legjobb tanubizonyságot tesz elterjedettsége és a gyakorló lelkészek dicsérő elismerése. 1841-ben adta ki az azóta öt kiadást ért "A keresztyén vallástan katechismusa"-t melyet dr. Ziegenbein nyomán készített kézikönyvül, mely több tanintézetben használtatott is. E vallástanába több eredeti és fordított vallásos költeményt és verses imádságot vett fel. Ő adta ki a protestáns egyház sarkalatos törvényeit, úgyszinte a kerület által módosított Hamiliar-féle utasításokat is "Bányakerületi Utasítások" címen 1871-ben.

Említésre méltó még, hogy Ballagival az új testamentom újonnan való fordításán is dolgozott, a ráeső rész nagy részével el is készült, e munkája azonban mindezideig nyomtatásban nem jelent meg.

Szűk keretben ennyiben vázolhatjuk Székács irodalmi munkásságát, amely már magában véve nem engedi nevét a feledékenység homályába merülni. Műveinek értékéről az egyes helyeken szólottunk, most még szólanunk kell pár szót irodalmi műveinek nyelvezetéről.