Jókai Mór

A Jókai emlékszoba a Dunamenti Múzeumban

**Jókai és Komárom**

Egy jómódú és felvilágosult Komáromban látta meg a napvilágot Pulai Mária és Jókay József, Eszter és Károly után harmadik gyermeke, akinek érkezéséről az apa így emlékezett meg: "1825. esztendőben az isteni kegyelmes gondviselésnek irántam s házam népe iránt való jóságát tapasztaltam különösen. Most ugyanis a feleségem sok betegeskedés után szerencsésen szült egy fiat február 18-án délután fél négy órakor, amidőn én bizonyos dolgok végett Bagotán voltam. Ezen kis fiunkat megkereszteltük 20-án Móricnak."

A kis Móric még két éves sem volt, amikor a család a Vármegyeház utcai bérlakásból saját házába költözött, amely a Nagy Mihály és Szombati utca sarkán épült fel. Ez volt a kisfiú számára a boldogság, a gondtalan gyermekévek tanyája. Ebben az otthonban alakultak ki jellemének fő vonásai: a szelídség, a hazaszeretet és a humanizmus.

Jókay József a költőlelkű apa, maga is szorgalmasan forgatta a tollat. Jókayné pedig a férfias lelkű Asszony típusa, aki a család minden gondját a vállára tudta venni. El is nevezték "Jókayné uramnak".

Az író így emlékezik vissza-késő évtizedek múltán a családi házra: "Kora gyermekségemtől kezdve mindig a legjobb családi életet magam körül. Otthon mindenki szerette egymást, szülőim, testvéreim, engem valamennyien, és én is őket. Soha egy zokszó nem hangzott házunknál."

A Jókay-ház tágas, 3 szobából álló, épület volt, és a Szombati utca felőli oldalát széles gang, szegélyezte. Az épület részletes leírása Vály Maritól, Jókay Eszter lányától származik, aki külön kiemeli a folyosó boltíveit tartó vörös márványoszlopokat, melyekből még a mai szemlélő is láthat néhányat. Így ír róluk: "Ezen folyosó boltíveit hat vörös márványoszlop tartotta. Móricka elemi iskolás korában úgy szerette leckéit tanulni, hogy az oszlopok valamelyikét átölelve akörül forgott, most jobbra, majd balra, míg a dictumot el nem tudta magának szóhiba nélkül mondani.

Alig kőhajításnyira innen esik a híres kálvinista kollégium, ahol Jókay Eszter férje, a tudós Vály Ferenc tanított. Egykori tanáráról írja Jókai Mór: "Előbb tanítóm volt, később sógorom lett. Puritán, szigorú ember volt. Sokoldalú tudományos műveltséggel bírt. Nemcsak azt tanította, amik kötelező tantárgyak voltak, hanem minden, ami az életben hasznos, ami a műveltséget kiegészíti. Úgy tudott tanítani, hogy az gyönyörűség volt. Három év alatt megtanított franciául, angolul és olaszul. Igaz, hogy télen-nyáron minden nap 5 órakor már ott kellett lennem az ő írószobájában. Néha a decemberi hajnalban egy cselédnek kellett velem jönni, hogy utat lapátoljon a hóban?"

Hogy Vály Ferenc emberformáló munkája milyen mély nyomokat hagyott az ifjú Jókai Mórban, azt igazolják azok a sorok, amelyeket fél évszázaddal később írt Vály Marinak: "Ma is csak úgy élek, amint kisgyermek koromban édes apád szoktatott?Már úgy látszik, sose teszek le arról a szokásról, hogy egész korán keljek, és elvégezzem a munka dandárját, amikor sok nagyvárosi csak fölkél?"

A komáromi iskolára Jókai Mór mindig szívesen emlékezik. Különösen első tanítójára, Székely Sándorra, aki a lecke után sokszor ott tartotta az iskolában és mesélt neki régi szép adomákat, különösen Mátyás királyról. Egyébként neki írta első versét 1832-ben Sándor napra. 5 évi diákoskodás után 1835 őszén szülei Pozsonyba küldik Móricot cseregyerekként német szóra, ahol két évig volt tanulója az evangélikus líceumnak.

Pozsonyi diákéveinek hatására született a "Mire megvénülünk" című regényének egyik részlete, melyben Dezső, az egyik hős leírja Pozsonyba kerülésének történetét. Jókai 1837 nyarán tért vissza szülői házba. Ekkor érte az alig 12 éves fiúcskát életének első csapása-édesapja elvesztése. Az ifjú Jókai végtelen szeretettel és csodálattal csüngött édesapján. Lelki alkatát, szárnyaló szellemét, és határtalan romantikáját tőle örökölte.

Közismert, hogy Jókai egész életében mennyire szeretett rajzolni, festeni. Pápai diákkorában még arról álmodozott, hogy festő lesz. Az "Én életem regénye" című művében ezt írja: "15 éves koromban?aki csak híres ember volt Komáromban, azt mind lerajzoltam tusban, punktírozva, acélmetszés módra?" Azt hogy ilyen ügyes festő lett belőle, a komáromi rajziskolának köszönhette, név szerint Orbán Gábor tanár úrnak, aki 42 évig oktatott a Szent András utcában, levő rajztanodában. Jókai rajzait még kiállításra is elküldte.

Pozsony után még 3 évig tanult a komáromi református kollégiumban: a retorikai, poetikai és a logikai osztályokat végezte 1837 és 1840 között. Mivel a kollégiumnak magasabb osztályai nem voltak, ismét elhagyta szülővárosát. Pápai (1841-42) és kecskeméti (1842-44) diákévek után Jókai azzal az elhatározással indul haza Komáromba, hogy prókátor lesz. Be is áll patvaristának Asztalos István neves komáromi ügyvédhez. Háromnegyed évig bojtárkodott, s közben tovább dolgozott a Kecskeméten megkezdett regényén, a Hétköznapokon. Minden szabad idejét a romantikus szigeti kertjükben tölti írással. Évek múlva így ír erről az időszakról: "Óh, az a kis fakunyhó ott a Duna-szigeti gyümölcsös kertben, az volt az én legdrágább palotám, amiben valaha tanyáztam." Itt szövődött Asztalos Etelka iránti szerelme is, amelynek "A tengerszemű hölgy"-ben állított emléket. Azonban az ifjú prókátor és principálisának lánya közti boldog kapcsolat rövid életű volt. Etelka az esztendő végén elhunyt.

Jókai bár korán, húsz évesen hagyta el Komáromot, mégis egy életen át táplálkozott a szülőföld adta ihletből és témából. Az Arany ember főhőse Tímár Mihály-Domonkos János személyében ismert alakja volt Komáromnak. A Tengerszemű hölgy főszereplője - Asztalos Etelka mellett - Komárom egyik ismert családjának leánya, Erzsike Domonkos Sándornak az "arany ember" testvér öccsének legkisebbik lánya. Az Elátkozott család az 1763-as nagy komáromi földrengést és a protestáns üldözést eleveníti meg. A szatyor és A jó öregasszony című elbeszélések komáromi diákéveit idézik fel. Még további tucatnyi elbeszélései kötődnek Komáromhoz. Közismert Jókai Mór szerepe az 1848/49-es szabadságharc és forradalom eseményeiben. Hajnau bírósága és az akasztófa elől bujdosni kényszerült. Felesége, Laborfalvi Róza Komáromból szerzett hamis menlevelet ? amilyet a komáromi várvédők kaptak ? ami a megmenekülést jelentette Jókai számára.

*Oláh Imréné, Oláh Imre*

 

További oldalaink

Jókai Mór keresztelője