1%

A reformáció hajnalán Mór a reformáció nagy pártfogójának, Nádasdy Tamásnak a birtoka volt. Lakói korán lettek az evangélikus vallás követői, de később a kálvini ághoz csatlakoztak. Első lelkészei bizonyára evangélikusok voltak. 1627-ben már református lelkészük volt. A 18. századi betelepítések és az ellenreformáció – különösen a Hochburg család bőkezű támogatását élvező, 1695-ben letelepedett kapucinusok – hatására a falu felekezeti aránya megváltozott. Az 1745-ben végzett canonica vizsgálat szerint 738 katolikus, 25 református, 7 evangélikus, 7 vegyes és 5 izraelita család élt Móron. Az 1814-ben Ondódon tartott canonica visitátio jegyzőkönyvében 38 lelket számláló filiaként szerepel a település evangélikus közössége. Fényes Elek Magyarország geographiai szótára című ­­­– Pesten, 1851-ben megjelent ­– művében 31 evangélikus lakót említ.­ 1875-ben Móron és Csókakőn 30 evangélikus élt. E kevesek közé tartozott az állatorvosi anatómia világhírű tudósa, a móri születésű, mélyen hivő dr. Zimmermann Ágoston (1875–1963) is. (ld. a Cikkek címszó alatt)

Az 1897-ben Ondódon tartott püspöki vizitáció idején Mór evangélikusai már nem alkottak leánygyülekezetet. A vizsgálati jegyzőkönyvben, szórványban élő hívőkként szerepeltek Árkipusztán és Gézamajorban élő hittestvéreikkel együtt, mintegy 60-an. Az istentiszteleteket csak időnként látogatták. Mivel lelki gondozásukat a lelkész lakóhelyükön ­­­– anyagi eszközök hiányában – kellően nem tudta ellátni „Móron a hittől való elszakadásnak ki vannak téve“– olvasható a vizsgálati iratban. Ennek veszélyét felismerve püspöki határozat született arról, hogy „Moórott legalább kétszer prédikáció tartandó és a vallástanítás rendszeresítése végett katechhetai állás szervezendő“ kerületi segítséggel.

A megvalósítás útjának folyamata ma már nem idézhető fel, de tény, hogy az evangélikusok nem tűntek el Mórról, sőt Móri Evangélikus Református olvasóegyesület alakult 1900. dec. 6-án. Az 1937. évi egyházmegyei közgyűlés jegyzőkönyvében, pedig ez olvasható: „ A szórványhelyeken a gyermekek heti kétszeri hitoktatásban részesülnek. ... Mórott pedig a ref. egyház testvéri együttérzése által, az evangélikus istentiszteletek számát sikerült megkétszerezni.“

Egyebek mellett ezeknek is köszönhető, hogy az 1940-ben kiadott egyházegyetemi névtárban Pusztavám szórványai között Mórt már 158 evangélikussal találjuk. Az 1948-as kitelepítés őket is érintette.

Az iparosodás következtében a lakosság száma megnövekedett. A beköltözőkkel főképp a közeli Bakonycsernyéről, Nagyvelegről és Pusztavámról, de Súrról és Bokodról, valamint az ország távoli területeiről is – egyre több evangélikus került Mórra, akik továbbra is Pusztavám szórványaként részesültek lelki gondozásban. Istentisztelet csak a hónap első vasárnapján délben és a nagy ünnepek második napján volt a református templomban. Az ipari centrumban az átlagosnál is élesebben ható politikai viszonyok hosszú ideig nem voltak kedvezőek a hitélet szervezett vallásos keretek közötti gyakorlásához. Ebből is következett, hogy az evangélikus közösség gyülekezetté alakulására csak a körülmények megváltozása után – a település várossá nyilvánítását (1985) követő évben – 1986-ban került sor. A felismerés Puskás János pusztavámi lelkész érdeme. Ő vállalta a szervezés munkáját is. A nehéz, de áldásos szolgálatban móri lakosként segítségére volt lánya, Lacknerné Puskás Sára segédlelkész – aki a kis filiát három éven át (1986-1989) gondozta –, valamint veje, Lackner Pál szigorló teológus.