1%

Így kezdődött

Mór város Fejér megye északnyugati részén, Veszprém és Komárom megyék szomszédságában, a Székesfehérvárt Győrön át Béccsel összekötő Via Regia (Királyi-út) út mentén, a megyeszékhelytől 26 km-re, a Bakonyt a Vértestől elválasztó tagolt domborzatú, völgyekkel sűrűn hálózott, erekkel átjárt kies vidéken, a Móri-árokban található.

A településen és a térségében talált régészeti leletek hatezer éves múltra utalnak. Egyes (18. század elejéről származó) feljegyzések szerint Szent István uralkodása idején templomos hely volt. A templomot feltehetően a falu vette körül, amelyet a tatárjárás elpusztított. A 14. század első negyedében már "rendkívül népes és régóta fennálló és gazdag falu". A 16. század elején "Mór a csókakői váruradalom legnépesebb faluja".

Az 1543 nyarától 144 évig tartó török hódoltság első évtizedeiben a település elnéptelenedett, a lakosság Győrbe és környékére menekült. Az itt maradtakat felkoncolták, vagy elhurcolták, a falut felégették. Mór csak 1570-től vált újra lakott településsé, de 1601-től az 1610-es évek végéig ismét lakatlan volt. A benépesülés idején 60 - 70 lakót jegyeztek, majd az 1600-as évek közepén érkező új telepesekkel 180–200 főre növekedett a lakosság száma. A 17. században letelepülők magyar nemzetiségűek és református vallásúak voltak. A falurész a Magyar Mór nevet viselte.

Mór újabb betelepítése három szakaszban történt és 1697-től a Rákóczi szabadságharc kirobbanásáig, 1711-től az 1739-ben kitört pestisjárványig, illetve 1740-től 1750-ig tartott. A telepesek német nemzetiségű katolikusok voltak, és különböző területekről – Svábföldről, Bajorországból, Szászországból, az osztrák örökös tartományokból, Cseh- és Morvaországból, Sziléziából és a nyugat-magyarországi helységekből ­­– érkeztek. Lakóhelyül a Hochburg uradalom által kijelölt helyet, a kapucinus templomtól délre eső területet kapták. Ők rakták le a Német Mór nevű falurész alapjait. (Mór 1758-tól mezőváros, később nagyközség, 1985-től város.)