1%

Alsóság evangélikussága 1538 óta ismert a történelemben. Önálló gyülekezeti státusztát akkor veszítette el, amikor a törvény (soproni országgyûlés, 1681) a nemesdömölki artikuláris templomhoz rendelte. 1732-ben a falu evangélikussá lett templomát a Károly-féle rendelet értelmében visszavették a katolikusok, de a gyülekezet tovább élt: iskolát és haranglábat épített. Nem volt önálló lelkésze. Nemesdömölkrõl gondozták a híveket.

A gyülekezet 1862-ben megépítette templomát, de az önállósodásra még csaknem fél évszázadot kellett várni.

1931-ben Alsóság elhatározta, hogy különválik a nemesdömölki egyházközségtõl, és anyagyülekezetté szervezõdik. Önállósulási szándékához az egyházkerület püspöke hozzájárulását adta azzal a feltételle, hogy - mit leendõ anyagyülekezet - a kisköcski fília, valamint az izsákfai és kemeneskápolnai fiókgyülekezetek gondozását is elvállalja. A gyülekezet terve 1936-ban meg is valósult.

Az izsákfai hívek ezek után még jobban kötõdtek Alsósághoz, mivel az akkor még egyedülálló fiatal lelkész sokszor meglátogatta õket. Idõközben igény mutatkozott arra, hogy helyben is tartsanak könyörgéseket. Elõször házaknál, majd egy volt TSZ-irodában gyûltek össze a hívek Isten dicsõítésére. Ennek az épületnek a lebontása után újra családokhoz kéredzkedett be az evangélikus gyülekezet. Idõvel azonban egyre nehezebben akadt gazdája az alkalmaknak.

Az Izsákfai Részönkormányzat római katolikus vezetõje felfigyelt az evangélikusok gondjára, és felajánlotta, hogy tartsák meg összejöveteleiket a kultúrházban. Az átmeneti idõben ez jelentõl elõrelépést jelentett. Fûtött helyen, tágas teremben rendezhették be "templomukat" hónapról-hónapra, alkalomról-alkalomra. A kultúrház bõvítése során felszabadult a volt orvosi rendelõ helyisége, amely kisebb volt ugyan, de könnyebben fûthetõ, és a maroknyi gyülekezetnek elegendõ. Igazi megoldást viszont ez sem jelentett, hiszen ezt a helyiséget használta még a helyi ifjúság és a sportklub is.

A gyülekezet vezetõsége állandóan azt tervezgette, hogyan lehetne önálló, új imaházat építeni. Izsákfán áll egy harangláb, amely az evangélikusoké, de az azt körülvevõ terület az önkormányzat tulajdona. Ígéret ugyan volt arra, hogy a telket megkapja az egyház, sõt bontásból még jelentõs mennyiségû téglát is adtak volna, de kockázatos vállalkozás lett volna belevágni egy beláthatatlan költségvonzatú, a modern elvárásoknak minden vonatkozásban megfelelõ új épület megterveztetésébe és építtetésébe.

Az 1997. év folyamán fontos tárgyalások történtek, döntések születtek az államosított ingatlanokkal kapcsolatban. a kisköcski hívek egyetértésével találkozott az a javaslat, hogy a gyülekezet a volt helyi evangélikus iskolát természetben ne kérje vissza, hanem évenkénti járadék formájában kérjen kártalanítást az államtól. 1998. óta a megállapított járadék-összeg rendben megérkezik az Alsósági Evangélikus Egyházközség számlájára. Felhasználásáról úgy döntött a presbitérium, hogy a helyi közösség igényeinek megfelelõ összeget fenntartva a járadékot az izsákfai imaház kialakítására fordítják.

1999 júniusában kedvezõ fordulat következett a járadékot az izsákfai imaház kialakítására fordítják.

1999 júniusában kedvezõ fordulat következett be: az Izsákfán megszûnt tejház (tejcsarnok) épületét a tulajdonos (a Sághegyalja Mezõgazdasági és Ipari Szövetkezet) áruba bocsátotta. A jó baráti kapcsolatnak köszönhetõen a Szövetkezet elnöke és Igazgatósága rendkívüli jóindulattal ajánlotta fel az egyházközségnek a tejház épületét megvásárlásra. 50.000,- Ft + ÁFA összeg kifizetése után a 47 m2-es helyiség az evangélikusok birtokába került.

Érdekes lenne ennek az épületnek a sorsát is végig tekinteni, kezdve a kb. 100 évvel ezelõtti építésnél, amikor tûzoltó szertárnak emelték. Késõbb (a 20-as, 30-as években) építettek hozzá egy toldást, amely a tejház irodájául szolgált. A tejgyûjtés megszûnése után üresen állt az épület, és annak állaga is csak romlott.

Természetesen rengeteg munka várt a helybéli evangélikus hívekre: kémény és közfal bontása, tetõszerkezet javítása, ereszcsatorna szerelése, ajtó- és ablakcsere, régi vakolat leverése, falazás, szigetelés, új vakolás, burkolás, festés; asztalos és villanyszerelési szakmunkák. Az építkezés vezetésében nagy szerepet vállalt Bedy Zsolt vállalkozó, aki nap mint nap ellátogatott Izsákfára, és szakmai tanáccsal, valamint megfelelõ anyagokkal látta el a lelkes építkezõket. A maroknyi evangélikus csapaton kívül - felekezetre való tekintet nélkül - sokan vettek részt a munkában. Mindenki örömmel látta, hogy az evangélikus közösség régi gondja most megoldásra talált. S természetes volt, hogy ennek érdekében ki-ki megkereste a feladatát ebben a munkában.

Külön köszönet jár a Somogyi családnak, áldott emlékû Somogyi Pál gondnok úr feleségének, leányának és vejének, akik múlhatatlan lelkesedéssel szorgalmazták az építkezés mihamarabbi befejezését. Sokak keze munkáját dicséri ez a kis szerény hajlék: a kõmûvesét, a festõét, a villanyszerelõét, az asztalos-fafaragóét, s mindazokét, akik a mesterek keze alá dolgoztak.

Hálásak vagyunk azért is, hogy a Máltai Szeretetszolgálat nemrég megalakult celldömölki szervezete révén sikerült ajándékként 30 széket beszerezni, s ezzel jelentõs összeg kifizetésétõl lehetett megkímélni a gyülekezetet. Ugyancsak ajándék volt a falfesték; az építõanyagokat kedvezménnyel lehetett megvásárolni. S természetesen felbecsülhetetlen a testvérek áldozatos segítsége, sok-sokórányi társadalmi munkája. Jelentõs értéket képvisel az oltár felszerelésének mûvészi fafaragása, amely Dénes Tibor asztalosnak, a Népmûvészet Ifjú Mesterének keze munkája.