1%

Az Alsósági Gyülekezet történetét akkor lehet igazán figyelemmel követni, ha az iskola és a templom sorsát párhuzamosan vizsgáljuk, hiszen az iskola épülete egyes korokban imateremként is szolgált, a tanítók munkája pedig erõsítette a gyülekezet összetartását és templomhoz való hûségét.

A gyülekezet elsõ temploma a minden bizonnyal román kori alapokra épült mai római katolikus templom volt. Ennek oka az, hogy a reformáció tanainak 16. századi beáramlása egyszerûen evangélikussá tette Alsóság nép&ea;ság népét, így temploma is ezt a közösséget szolgálta. A nevezetes Károly-féle rendelet után a hívek templom nélkül maradtak, illetve az akkor létszámban lényegesen szerényebb (mintegy 300 fõt számláló) nemesdömölki artikuláris helyre voltak kénytelenek ellátogatni. Kezdetben sátrakban tartották ott az istentiszteleteket. A dömölki templom 1744-ben épült meg, melynek déli kapuját ma is Sági-kapunak nevezik, mivel azon vonult be vasárnaponként az alsósági buzgó evangélikusok népes serege.

Az ellenreformáció mintegy 150 évig tartó, és meg-megújuló dühös támadásainak eredményeként a gyülekezet számbelileg megfogyatkozva ugyan, de lélekben töretlenül vészelte át a megpróbáltatások idõszakát. Amint lehetett, istentiszteleteiket az idõközben megépülõ iskolában tartott&aacu iskolában tartották meg a nemesdömölki lelkészek szolgálatával. Az 1800-as években hozott törvények pedig már lehetõvé tették, hogy a reformált egyházak hívei is szabadabban gyakorolhassák hitéletüket. Így az alsósági evangélikusok is megelevenedtek. A század közepe táján már igény jelentkezett a templomépítésre. Adakozás, gyûjtés indult el. 1862 januárjában elhatározták, hogy megépítik a templomot. A hívek áldozatkész buzgóságát jelzi, hogy még abban az évben megvalósították tervüket. A templomépítés elõkészítését és lebonyolítását a gyülekezet akkori tanítója - Berecz József - a dömölki lelkészekkel együttmûködve irámûködve irányította. Gerschey Sámuel sárvári építõ mestert megbízták a tervek elkészítésével. Követ vásároltak Miskén, meszet vettek Rendeken. Az alapkövet április 23-án tették le. Ebben helyezték el az alapító okiratot, valamint egy ezüst húszast és egy negyed ezüst forintost. Az építõanyagot a szomszédos községekbõl hordták össze más gyülekezetek buzgó híveinek segítségével (Inta, Sitke, Hetye, Konota). A jánosházi uraság is adományozott téglát. A homlokzatba épített faragott kõtáblát Sopronból hozta Zsámboki János. A nyár végéig elkészültek a munka jelentõs részével. A toronyra augusztus 3-án tették fel a keresztet. Õsz elején újra gyûjteni kellett Kemenesalja községeiben. Így tudták elvégezni még a tél beállta elõtt a k<a elõtt a külsõ vakolást. Karácsonyra már a templompadok is elkészültek. Az új esztendõben már csak belsõ munkálatokra volt szükség. A templomot 1863. január 25-én Tóth János esperes szentelte fel.

Az akkori nemesdömölki lelkész és tanító (Edvi Illés Pál és Berecz József) látta el a szolgálatokat a templomépítés idején. A lelkesedés a munka befejeztével sem hagyott alább. A következõ években új harangot önttettek Sopronban Seltenhofer Frigyesnél. Ekkor készült az azóta is használatban lévõ ezüst kehely Haupt Jakab soproni rézmûves keze által. A régi, megrepedt harang helyett újat készíttettek. Nemsokára harmóniumot vettek. 1882-ben a tetõt kellett újra építeni, 1895-ben a templomot tatarozták.

A százéves templom megújuló szolgálata

1. decemberében a 100 éves templomot ünnepelte a gyülekezet. Az ünnepi szolgálatot Tekus Ottó esperes végezte. Balázs Béla lelkész megemlékezett az egyházközség több évszázados múltjáról. Utalt az õsök hitbuzgóságára és önzetlen áldozatvállalására. Célja mégis inkább az volt, hogy kora evangélikusságát szólítsa meg, buzdítsa és lelkesítse a keresztyén életre, Krisztus iránti hûségre. "A jubiláris ünnep nemcsak a múltat, hanem a jelent is kutatja. Megkérdezi tõlünk, hogy miként használjuk fel és mivé tesszük életünkben ezt a templomot. Megbecsüljük-e, használjuk-e mindazt, amit drága ajándékul ebben a templomban ad nekünk Isten? A templomépítõ elõdök példája formálja ki a ma élõ gyülekezetet templom hoz szívvel-lt templom hoz szívvel-lélekkel ragaszkodó gyülekezetté, amelynek tagjai a zsoltáríróval vallják: "Uram, szeretem a Te házadban való lakozást és a Te dicsõséged hajlékának helyét."

Az aggódó mondatokból már kitûnik, Balázs Béla lelkész látta a gyülekezetben a csüggedés jeleit. A politikai helyzet miatt egyre többen tartották távol magukat a templomtól, az egyháztól. Koczor Lajos felügyelõ 1967-ben lemondott. Szabó Lajos esperes hivatalvizsgálata során kiderült, hogy a gyülekezet nem tett eleget a híványban meghatározott díjazás követelményeinek. A lelki eltávolodás a gyülekezet anyagi helyzetére is súlyos hatással volt. A Lutheránus Világszövetség segélyével azonban sikerült beköttetni a vezetékes vizet a lelkészi, valamint iskolaigazgatói lakásba. A téli temploml&aac A téli templomlátogatottság fokozása érdekében a vezetõség a fûtés megoldásáról döntött. Az elektromos padfûtés beépítésében a gyülekezet tagjai jelentõs segítséget tudtak adni. 1968. decemberében használatba is vették a rendszert, amely a várt hatást nem érte el, ugyanakkor igen nagy volt a fogyasztása.

1. augusztus 26-án Balázs Béla lelkész bejelentette, hogy korára való tekintettel nyugdíjaztatását kérte. Egyúttal a presbitériumnak bemutatta Fehér Károly csöglei lelkészt, akit a püspök a gyülekezet gondozásával megbízott. Az elköszönõ lelkész búcsúszavaival még bejelentette, hogy elkészült a harangok elektromos húzószerkezete. A gyülekezet tagjainak nevében Somogyi Jenõ fõgondnok köszönt el a távozó lelkésztõl. Megköszönte köde;l. Megköszönte közel 40 éves hûséges, odaadó szolgálatát. Isten megsegítõ kegyelmét kérte nyugdíjas éveire, hogy azokat szeretõ családja körében, jó egészségben, békességben, hosszú ideig élvezhesse.

Balázs Béla - családjával együtt - felesége szülõvárosába, Pécsre költözött, ahol bekapcsolódott a gyülekezet életébe, és örömmel végezte a reá bízott szolgálatokat. Hosszú, tartalmas életet ajándékozott neki az ÚR. Temetésén - 1992. január 8-án - az alsósági gyülekezet 36 tagja kísérte el utolsó földi útjára a 71. zsoltár 9. versével: "Ne vess meg engem, URam, az én vénségemnek idején; mikor elfogy az erõm, ne hagyj el engem!"

Az új lelkész megválasztásáig egválasztásáig a szolgálatokat Fehér Károly csöglei, Garam Zoltán bobai, Józsa Márton dömölki lelkész, Kovács Etelka marcalgergelyi, Solymár Gábor dömölki és Weltler Sándor kõszegi segédlelkész végezte. Az 1970. január 4-én tartott közgyûlés egyhangúan Fehér Károlyt választotta meg a gyülekezet lelkészéül. Az újonnan beiktatott lelkipásztor a sok elhalálozás és lemondás miatt megfogyatkozott presbitérium fiatalabb tagokkal való kiegészítését tartotta elsõ feladatának. Mivel a templom állapota kielégítõ volt, javasolta a lelkészlakás korszerûsítését. Az õ szolgálata idejére tehetõ a fürdõszoba csempézése, elektromos vízmelegítõ felszerelése, a lakószobák és az iroda parkettázása. Az irodahelyiségbe a gyülekezet olajkályhát vás&aaát vásárolt, a konyha és az egyik szoba közé cserépkályhát építtetett. A fíliák gondozásának elõsegítésére segédmotoros kerékpárt vásárolt.

A gyülekezet vezetõsége a hívek egyházfenntartásának nyilvántartására kimutatást készített. Ennek alapján határozatot hozott a fizetendõ járulék összegére vonatkozóan is. Önálló keresettel rendelkezõk részére évi 100,- Ft, nyugdíjasok részére 80,- Ft egyházfenntartói járulékot írt elõ. Ennek begyûjtését önkéntes pénzbeszedõk végzik azóta is körzetek szerint. Ilyen látogatások alkalmával azok is megismerhetik a gyülekezet gondjait, akik csak ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak meg a templomban.

1975-re az 1926-ban felúext"> 1975-re az 1926-ban felújított lelkészlakás külsõ vakolata erõsen megromlott, így szükségessé vált annak javítása. A gyülekezet tagjai jelentõs társadalmi munkát végeztek. Somogyi Miklós presbiter az erõsen megrongálódott deszka-kaput vaskapura cserélte. A lelkész 1979-ben Trabant gépkocsit vásárolt, amelynek megóvására a parókia udvarán garázs épült - többnyire társadalmi munkában. Ugyancsak ebben az évben vált szükségessé a toronysisak újrafestése.

Somogyi Jenõ fõgondnok és Csajbók István számvevõszéki elnök is ugyanebben az esztendõben hunyt el. Ekkor került sor a tisztújításra, amelynek kapcsán a presbitérium 11 taggal egészült ki. A gyülekezet felügyelõi tisztjét, amely Koczor Lajos 1967-ben történt elhunyta óta betöltetlen volt, Józsa Ernõ vá Józsa Ernõ vállalta. Gondnoknak Molnár Lajost, jegyzõnek Moór Jenõt, számvevõszéki elnöknek Hanzsér Ferencet, tagoknak Nagy Imrét, Somogyi Dezsõt és Molnár Lajost választották meg.

A templom oltárképe, amely valószínûleg a 18. század közepén készülhetett, az évszázadok során nagyon besötétedett. A restaurálás költségeinek fedezetét Mátis József presbiter és felesége ajánlotta fel adományként. Az elvégzett munka - sajnos - nem járt látványos eredménnyel.

Az 1980-as évtõl kezdve különösen sokat költött a gyülekezet a lelkészlakra. Berendezte az irodát is új bútorokkal. Idõközben megrongálódott a templom külsõ festése, több helyen leomlott a vakolat is. Ezért a legsürgetõbb teendõ ismét a templomrenovndõ ismét a templomrenoválás lett. Ennek a munkának az elõkészítése azonban már nem Fehér Károlyra várt, mivel õt a Vasi Egyházmegye esperesének megválasztották, és szolgálatát a továbbiakban a szombathelyi gyülekezetben végezte.

Fehér Károly lelkész alsósági munkásságának 10 éve a mai napig elevenen él a gyülekezet tagjainak szívében. Közvetlen hangja, testvéri magatartása, rokonszenves családi élete sokaknak adott útmutatást, támaszt, vigasztalást és békességet. Feleségével együtt szüntelenül lelkipásztorolta a híveket. Benne élt a falu közösségében, átélte örömüket, bánatukat. Szolgálata az egyházközség történelmének fontos fejezete. Az egyházmegye espereseként munkaterülete kiszélesedett az egész megyére, mcute;sz megyére, majd mandátuma lejárta után figyelme elsõsorban a szombathelyiek felé fordult, bár Alsóságra mindig szívesen emlékezett. 1996 óta feleségével együtt nyugdíjasként él Székesfehérváron.

A megürült lelkészi állást 1981-ben Dr. Ottlyk Ernõ püspök egy frissen végzett teológusra, Pecznyík Ilonára bízta, akit két év múlva a gyülekezet parókus lelkészének hívta meg. A hagyományos gondolkodású gyülekezet elõítéleteivel dacolva kezdte meg mozgalmas szolgálatát. Távolról érkezve, más tradíciókban gyökerezve mégis igyekezett minél hamarabb beilleszkedni a gyülekezetbe. Ennek látványos bizonyítéka a precíz egyházfenntartói névsor összeállítása, az ifjúság összegyûjtése és pásztorolása, énekkar szer, énekkar szervezése, evangélizációs alkalmak, bibliaórák kezdeményezése a gyülekezetben. Alsósággal való szoros összefonódását jelzi, hogy a gyülekezet egyik tagjával, Horváth Gyulával kötött házasságot 1984-ben.

Szolgálata jelentõs részét teszi ki a templomrenoválás lebonyolítása. A presbitérium határozata után gyûjtés indult a gyülekezetben. Az elõre kalkulált beruházás költségeit egyenlõ arányban elosztva minden gyülekezeti tagtól a pénzbeszedõk gyûjtötték össze. Jelentõs adományokkal támogatták az építkezést azok a nem Ságon élõ testvérek is, akik szívesen áldoztak ifjúkoruk templomára. A fejenkénti 600,- Ft-ból a fedezet nagy része rendelkezésre állt, így elkezdõdhetett a külsõ tatarozás. Csisz&sõ tatarozás. Csiszár Tibor magántervezõ tervei alapján Krajcsics Rezsõ ács, Rokob Tibor kõmûves, Vravuska Gyula asztalos, Mesterházy Attila építési technikus, valamint Paluska József elnök és GMK csoportja végezte el a munkát. Ágoston Kálmán tetõfedõ javította ki a palaborítás hibáit. Nem maradható el a köszönet azoknak az áldozatkész gyülekezeti tagoknak, akik mintegy 100.000,- Ft-nyi társadalmi munkát végeztek: kitisztították és lefestették az ereszcsatornát, a toronyablakokat is õk festették le és szerelték vissza, õk végezték a templom körüli tereprendezést is. A templom körül kivágott fenyõfákat értékesítették, helyükre bokrokat ültettek. A vizes falak mellett körbe betonjárda készült, a bejárat elõtt is lebetonoztak egy 2,5-3 m széles sávot. Kaviccsal szórták be a beton és a liget k&on és a liget közötti részt. A külsõ munkálatok az ablakok tisztításával és festésével értek véget.

A következõ évben kezdõdött a belsõ felújítás a nedves vakolat leverésével. Ezután tette fel a lambériát Vravuska Gyula asztalos mester munkatársaival. Majd a rossz állapotban lévõ padok és a padlózat javítása, gombátlanítása volt soron. Ezeket a munkákat jórészt gyülekezeti tagok végezték el. A régi papi padot megszüntették, új dobogót készítettek a szószéklépcsõ alá. Ruzsa Kálmán és felesége az oltártérben végzett javításokat. Megújult a bejárati ajtó. Függöny került az elõtér és a templomhajó közé. A hosszú futószõnyeg Remport Lászlóné adománya. Kisebb javítánya. Kisebb javítások történtek még a parókia környékén is. Így várta a gyülekezet a Lutheránus Világszövetség Nagygyûlésére érkezõ vendégeket, különösképpen az Alsóságra látogató malaysiai lelkésznõt.

1985-ben szavazta meg a gyülekezet a templom belsõ átfestését. Ezzel egy idõben megtörtént az elektromos vezetékek teljes cseréje is. Új villanykályhákat vásároltak a régi, korszerûtlen fûtés kiváltására. Az oltárterítõk felújítására is alkalom nyílt. Emellett még maradt pénz a parókia egyik szobájának átfestésére is. A hívek összefogásával sikerült a templom elõtti parkot is elrendezni.

A leírtakból érzékelhetõ az a lendület, amely magával a lendület, amely magával sodorta a lelkes egyháztagok seregét. Nemcsak a lelkésznõ fáradhatatlan munkabírása tette lehetõvé ennek a munkának az elvégzését, hanem a gyülekezet vezetõi és tenni akaró tagjai között megvalósult együttmûködés. Külön ki kell emelni Molnár Lajos gondnok lelkiismeretes és hûséges szolgálatát, amely nélkül talán elfogyott volna a remény, az erõ. Józsa Ernõ felügyelõ és Oszkó Lászlóné egyházfi neve is jogosan kerülhet a gyülekezet történetébe. Nem is beszélve azokról a "névtelenekrõl", akik keze munkáját dicséri a szép templom. Horváthné Pecznyík Ilona ezekkel a szavakkal zárja a templomrenoválásról szóló beszámolóját: "Nemcsak gazdag élményekkel telten távozunk el errõl az ünnepi istentiszteletrõl, de szomjas szívvel ;l, de szomjas szívvel vágyódunk vissza is. Vezesse vissza lépteinket Istenünk hétrõl-hétre az õ házába! Ámen" A hálaadó istentiszteleten Szebik Imre püspökhelyettes szolgált.