Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2004 - 10 - Jóra fordította sorsunkat az Úr

Egyháztörténet

Hozzászólás a cikkhez

Jóra fordította sorsunkat az Úr

Igehirdetés a győr-nádorvárosi temetőben 2004. szeptember 5-én – D. Kapi Béla püspök és felesége újratemetését követően, síremlékük meg-áldásakor –tartott istentiszteleten

Testvéreim az Úrban, amikor most Kapi Béla, egykori dunántúli püspök és hitvese, Hegedűs Katinka síremlékét az Úr oltalmába ajánljuk, hallgassuk meg Isten örök igéjét, amelyet megírva találunk a 126. zsoltárban! „Zarándokének. Mikor jóra fordította Sion sorsát az ÚR, olyanok voltunk, mint az álmodók. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, és örömkiáltás volt nyelvünkön. Ezt mondták akkor a népek: Hatalmas dolgot tett ezekkel az ÚR! Hatalmas dolgot tett velünk az ÚR, ezért örvendezünk. Fordítsd jóra sorsunkat, Uram, a délvidéki kiszáradt patakmedrekhez hasonlóan! Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!”

Szeretett testvéreim, hálaadó, emlékező család, keresztyén gyülekezet!

Amikor 1957. április 5-én Kapi Béla püspök győri Öregtemplomban felállított ravatala köré gyűltek szerettei, a családtagok, a győri gyülekezet, az egykori Dunántúli Egyházkerület és egyházunk népe, a temetés szolgálatát végző – akkor rövid időre ismét hivatalban lévő – Túróczy Zoltán püspök a felolvasott zsoltár 3. verse alapján hirdette Isten vigasztaló üzenetét: „Hatalmas dolgot tett velünk az Úr, ezért örvendezünk.” Igehirdetésének címe meglepő, némelyeket talán nyugtalanító is, hiszen így hangzik: A hála örvendezése a ravatal mellett. Túróczy püspök ebben az igehirdetésében, az elhunyt püspök-testvér életére gondolva személyes vonatkozásokban bontja ki e zsoltárvers üzenetét: „Tíz talentumos szolgaként hajlította őt igájának gyönyörűséges szolgálatába az egyház Ura. Személy szerint vele is hatalmas dolgokat tett, megajándékozta, nagy szolgálatra hívta el. Megőrizte a halál árnyékának völgyében, és hálát ébresztett szívében a derűs napok örömében is.” De ugyanezt a mondatot elmondhatta az emlékező, s a ravatal mellett az elhunyt püspököt Istennek megköszönő család és a gyülekezet is. Mert Kapi Bélában Isten eszközétől, szolgájától búcsúzott családja, egyházunk. S az, akinek az életében hatalmas dolgokat cselekedett az Úr, az eszközzé lett, hogy általa nagy dolgokat végezzen egyházunkban, egyházkerüle-tünkben. Hát hogyne örvendeznénk?! Én most az egész zsoltárt felolvastam. Lehet, hogy vannak itt muzsikát ismerő és szerető családtagok is, akiknek szívében most felzendül a jól ismert Purcell-kánon, a Vége van már a szolgaság-nak. S jó, ha a lélek mélyén zeng ez az ének, mert a dallam szárnyalása elmélyíti a szív örömét, hálaadását, és elmélyíti gondolatainkat is. Ebbe az is beletartozik, hogy ezen a helyen köszönettel gondolunk a Nemzeti Kegyeleti Bizottság tiszteletre méltó döntésére is. De amikor Kapi Béla és hitvese, Hegedűs Katinka – emberi számítás szerint – valóban végső földi nyughelye mellett megállunk, akkor a kérdés mélyebbre hatol: Vajon a földi úton járó, földön küzdő egyház életében már mögöttünk vagy még előttünk van a fordulat, amiért hálát adhatunk? Ezen a helyen jó lesz ezt tisztázni. Mert enélkül a hálaadás porba hulló szó, enélkül a kegyeletes gondolat csak múló emberi kötelesség, és még az imádság formájába öntött gondolat is elszáll, mint az őszi köd s a reggeli pára. De ha erre a – hálára indító – fordulatra figyelünk, akkor már túl vagyunk Kapi Béla egész egyházunk számára fontos szolgálatának méltatásán, túl vagyunk a hálás család megszentelt emlékezésén, túl vagyunk a mai Magyarországi Evangélikus Egyház éppen aktuális kérdésein is, mert a földön küzdő anyaszentegyház életének, küzdelmének alapkérdéseiig ásunk le. Most egy mondat kevés, ez az igazság csak két mondatban mondható el. Az első így hangzik: A fordulat már megtörtént. Amikor ezt mondjuk, akkor az új szövetség vándorló népeként már nem a megnyíló Vörös-tengerre, nem is a sivatagban kenyeret jelentő csodákra, nem is a babiloni fogságból való szabadulásra emlékezve szólunk, hanem Jézus Krisztusra, az Úrra és Megváltóra gondolva, a benne kapott ajándékokért hálát adva tesszük ezt. Megtörtént a fordulat: a halálra váltak immár megkegyelmezett gyermekek. A halálra váltak az üdvösségre elhívottak gyülekezete. Igen, mikor jóra fordította népe sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók… E sír mellett állva, Kapi Béla szolgálatára – most kiváltképpen öregkori termékeny éveiben született emlékiratára is – gondolva, hogyne jutna az ember eszébe a kerületét sirató püspök látomásos álma, amelyben prófétai lélekkel megjövendölte – Istentől kapta ajándékul ezt az üzenetet – kerületének majdani feltámadását. Ez is benne van abban az Isten irgalmassága által szerzett első nagy for-dulatban, amelynek hegycsúcsára, Jézus Urunk keresztjére emeljük most tekintetünket. S a harmadnapon felcsendült győzelmes diadal-kiáltás – „Feltámadott az Úr, bizonnyal feltámadott!” – kétezer év távolából is vigasztal minden friss gyászt hordozót és a kegyelettel emlékezőt egyaránt. Igen, megtörtént a nagy fordulat. A halálra váltak életre hívottak, a bűnösök megkegyelmezettek lettek, a szol-gálatban elégők nem hiába hozták az áldozatukat, mert Jézusért nem hiábavaló a szolgálatunk. A másik mondatot is el kell mondanunk. Mert az alapvető – múltat, jelent, jövőt meghatározó – fordulat mellett lesz majd egy másik is. Amikor majd Krisztus ígérete, tanítványainak reménysége beteljesedik. Amikor nemcsak egy egyházkerület feltámadása köré font álmok válnak valóra, hanem az anyaszentegyház – Krisztus Urunk feltámadásában megalapozott – reménysége telik be. Amikor megnyílnak a sírok, amikor a Lélek megeleveníti a csontokat, és a ma már gyülekezeteink délelőtti istentiszteletein megszólaló Ezékiel másik próféciája is beteljesedik: feltámadnak a halottak, s felette nagy sereg lesznek. Ebben a seregben – hisszük és reméljük – Kapi Béla, felesége és családtagjaik, a Jézus Krisztusba reménységüket vető nagy gyülekezet minden tagja, mindannyian ott lehetünk. Igen, itt, e mellett a sír mellett is, amikor az egyházfejedelemnek is nevezett püspök szolgálatára, a könyvekben, kötetekben is mérhető termékeny élet áldásaira emlékezünk, megtelhet a szívünk hálaadással és a szánk nevetéssel. Akik könnyezve vetettek – akár földből kihantolt és újra földbe kerülő csontokat –, akik sírva indulnak visz-sza múltba az emlékek útján, azok ujjongva érkezhetnek meg, amikor majd Isten aratása beteljesedik, s a föld minden tájára szétküldött angyalai begyűjtik a mennyei aratás kévéit. Hisszük és reméljük, Kapi Béla élete, szolgálata telt kalászként ott lesz az ara-táson, a begyűjtésen. S ha rá emlékezünk, testvéreim, akkor lássuk meg benne – a családi kötelékeken túl – azt a testvért, akin keresztül most is üzen nekünk az Úr. 1940-ben, amikor munkatársainak unszolására két vaskos kötetben kiadta írásait, előadásait, igehirdetéseit, ezt a címet adta a két kötetnek: KEGYELEM ÉS ÉLET. A munkatársainak szánt ajánlásban így tanúskodik – bárcsak megértenénk mi is ezt a bizonyságtételt! –: a kegyelem élet, és az élet kegyelem. Ezért bízzuk őt, őket bátran Isten kegyelmére, és tudjuk, nem a mi emlékező hálánk őrzi meg őt, hanem az a kegyelem, amelynek egykor munkása volt, szolgája volt, megajándékozottja volt. Az a kegyelem, amely kiszórta őt az egyház szántóföldjére gazdag magvetésként, hogy egykor majd begyűjtse, és a végső napon teli kalászként Isten trónusa elé helyezze. Mikor jóra fordította Sion sorsát az Úr, olyanok voltunk, mint az álmodók. De mégsem álom ez, testvéreim. Ez reménység. A kereszt alatt pihenők és a még keresztet hordozók egyek ebben a remény-ségben. Ezért szilárdan és Istenünk – ígéreteit valóra váltó –hűségében bízva állunk meg e síremlék előtt. Isten gyermekeiként, hálás szívvel, örvendező szívvel, reménykedő szívvel. Mert jóra fordította sorsunkat az Úr. Ámen.

Regionális hozzárendelés: Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster