Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Fáklyafény

Hozzászólás a cikkhez

A sérelmét háromszorosan visszafizető Lúdas Matyi történetén, s a „fogat fogért, szemet szemért” ószövetségi tételén nevelkedtünk. Magától értődőnek tűnik, hogy a sérelmet megtoroljuk, a bűnt bűnnel viszonozzuk, hiszen: „amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten!”

„Aki visszaüt, annak nincs igaza!” – mondja egy elgondolkodtató régi szállóige. S valahol annak az egykori tanárnak is igaza lehet, aki ezt mondta: „úgy látszik, a verekedés mindig a második ütésnél kezdődik!” Ő ezt azért mondta, mert az első pofont egyik diákja sem vállalta. S ha nincs visszaütés, ha nincs bosszúállás, a verekedés el sem kezdődött volna. Vannak sokan, akik nem ütnek vissza! Gyengék vagy gyávák, s nem tudnak, nem mernek bosszút állni. Esetleg a minden áron békességet elvét vallják. Igaz, megfizetik az árat: a meg nem érdemelten kapott testi vagy lelki sebek lassan gyógyulnak, vagy soha. Urunk egy egészen más utat mutat és szorgalmaz. Ha visszaütsz, ez azt jelenti, hogy a gonosz legyőzött. Ha nem ütsz vissza, sőt a bántást jóval viszonzod, nemcsak a rosszat győzöd le, de önmagadat is. Így tett velünk Urunk, amikor a kereszten nemcsak az őt csúfolókért, de az őt cserbenhagyó és megtagadó tanítványaiért is imádkozott. Hiszem, hogy értünk is! Uram! Nemcsak tanítottál minket az ellenség szeretetére, de te valóban szeretted és szereted ellenségeidet, s vársz sokak megtérésére! Add szívünkbe Lelked gyümölcsét, az igaz szeretet!

Zászkaliczky Pál (nyug. ev. lelkész, Fót)

Regionális hozzárendelés: Fóti Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::