Archívum
Rovatoló
Keresés
Vonalvég
DH logo
Legfrissebb
Előfizetés
Egyházkerület
Evangélikus honlap

Rovatoló
Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Hírek
Egyházkerületünkben történt
Lelki táplálék
Igehirdetések, áhitatok, meditációk
Fáklyafény
"Szent igédnek fáklyafénye" - gondolatok az egyházi esztendő heti igéiről
Aktuális
Az eltelt hónap aktuális témája
Egyháztörténet
Válogatás egyházkerületünk múltjából
Iskoláink
Beszámolók oktatási intézményeink életéből
Megkérdeztük
Interjú érdekes emberekkel aktuális témákról
Könyvbemutató
Egyházkerületi és egyéb fontos kiadványok bemutatása
Gyermekoldal
Rejtvények, gyerekírások, gyerekrajzok
Versek
Irodalmi illusztrációk
Egyéb
Minden más
Visszhang
Szerkesztői üzenetek, levelek, reagálások
Pályázatok
Egyházkerületi pályázatok, díjak
Arcképcsarnok
Ismert lelkészek és nem-lelkészek
Evangélikus Egyház - Online újságok - Dunántúli Harangszó - Archívum - 2007 - 03 - A hónap igéje: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18)

Lelki táplálék

Hozzászólás a cikkhez

A hónap igéje: „Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.” (Róm 8,18)

A tél múlásával elkezdődik a böjti időszak. A tavasz érkezése hirdeti számunkra az élet újraindulását. Korán kibújtak a földből az élet első hírnökei, a virágok, és madarak hangjai töltik be a hajnali órákat is. Tudjuk és érezzük testünkkel és lelkünkkel, hogy ébredezni kezd a természet. Ez az ébredés pe-dig egybeesik a böjti idővel.

Ha a böjtről beszélgetünk és kérdezünk meg másokat, akkor általában úgy határozzuk meg, hogy az az idő, amikor bizonyos dolgokról lemondunk. Egy adott időszakban nem nézünk televízi-ót, nem megyünk szórakozni, nem eszünk különböző ételeket, kevesebbet vásárolunk, és még sorolhatnánk tovább a dolgokat. Mit nem tesz az ember! Számunkra viszont hirdesse ez a böjt a teljes odafordulásunkat Istenhez. Nem felsorolni szeretnénk, hogy mit hagyunk el ebben az időszakban, hanem odatesszük az Úr elé életünket mindenestül, úgy, ahogy van. Nincs mit takargatnunk előtte, hisz ő a Teremtőnk, és mindenkinél jobban ismer minket. Engedjük, hogy bevilágítson megfáradt, sötét, terhektől roskadozó életünkbe. Pál apostol azt mondja a havi igénkben, hogy szenvedés veszi körül az embert. Nem hamis képet állít fel a keresztyén ember életéről, amiben nincs fájdalom, nincs betegség, nincs nyomorúság, hanem helyre teszi a szenvedés elhordozását. Végigkísér életünkön különböző formákban. Persze mi, emberek szeretnénk a testi fájdalomtól megszabadulni, a körülményeinket mindig jobbá tenni, a terheket nem felvállalni. A „viharok” azonban jönnek, bármilyen életszakaszban is legyünk. Kihez is mehetnénk akkor, amikor összecsapnak fejünk felett a hullámok? Jézus, aki végigjárta a szen-vedés útját, tud segíteni azokon, akik hozzá menekülnek. Szívünket odairá-nyítja, ahol értelmet kap a szenvedés. Természetesen felvetődik bennünk a kérdés: Lehet értelme a szenvedésnek? Istenünk a meggyötört és elesett szíveket egészen közel akarja hívni magá-hoz. Megerősíti a kétségek között vergődőket. Ha a szenvedés mélységében kész a szívünk arra, hogy sehol máshol ne keressünk vigasztalást csakis Istennél, akkor betölt bennünket Lelkével. Nem a körülményekre tekintünk már, hanem tudunk az eljövendőkre nézni. Meglátjuk a böjti időszak végét, a keresztet és az üres sírt. Hittel kapaszkodhatunk ígéreteibe. Az apostol azt mondja, hogy semminek tűnik az itteni szenvedésünk ahhoz képest, ami vár ránk. Így tudjuk megérteni, hogy teljesen más Krisztussal a szívünkben megélni a szenvedést, mint nélküle. Nélküle a halál mélységébe látunk, vele pedig be az örökkévalóságba. Milyen dicsőséges dolog, hogy Isten örökösei lehetünk Krisztussal együtt. Abban a királyságban élhetünk, ami a világosság és a szeretet, az öröm és a békesség királysága. Keresztyénként szenvedni fogunk, mert az az igaz-ság, hogy ebben a világban idegenekké váltunk. Ezt a világot a test uralja, és olyan emberek uralják, akiket a testük ural, hasuk az istenük, és hatalomra törnek. Szemükkel nem látnak, és fü-lükkel nem hallanak. Jézus a szenvedé-se és a megaláztatása által érte el a megváltásunkat. Egészen magára vette nyomorúságunkat, hogy örök dicsősé-get szerezzen számunkra. Szenvedése-ink közepette soha nem magára a szen-vedésre kellene tekintenünk, hanem arra a dicsőségre, amikor az Úr eljön értünk. A hónap igéjében azt olvashatjuk tehát, hogy láthatóvá lesz rajtunk a Krisztus dicsősége. Az apostol teljes meggyőződéssel írja, hogy elkerülhetetlen lesz a dicsőség kinyilatkoztatása számunkra is, és ez összehasonlíthatatlan a jelen szenvedéseivel. Abban az állapotunkban, amelyben talál minket Isten a böjti időszakban, meg akar erősíteni. Ha szenvedés és nyomorúság vesz is körül, tudhatjuk, hogy nem hagy magunkra. A halál árnyékának a völgyében sem. Böjti szelek fújdogálnak. Az életünknek pedig a Szentlélek fuvallatára van szüksége. Tárjuk fel szenvedéstől meggyötört lelkünket az előtt, aki a fájdalmak férfia és betegségek ismerő-je, hogy részesedhessünk dicsőségében is. Ámen

Verasztóné Magyar Melinda (ev. lelkész, Répcelak)

Regionális hozzárendelés: Répcelak–Csánigi Evangélikus Egyházközség


::Nyomtatható változat::

 

Keresztény honlapok

Evangélikus Egyház

Keresztény portál

Internetes lelkigondozás

Luther élete

   Legendák

   Luther kora

   Luther életrajza

   Barátai, bizalmasai

   Aktuális

Protestáns honlap

   Egyházak

   Intézmények

   Mérföldkövek

   Panteon

   Szellemi központok

   Művészetek

   Aktualitások


© Magyarországi Evangélikus Egyház,
Internet Munkacsoport, 2002.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster