Rovatoló

Hírek - Lelki táplálék - Fáklyafény - Aktuális - Egyháztörténet - Iskoláink - Megkérdeztük - Könyvbemutató - Gyermekoldal - Versek - Egyéb - Visszhang - Pályázatok - Arcképcsarnok

Egyéb

Hozzászólás a cikkhez

Véget ért a feltámadott Jézus köszöntésének mottójával – „Békesség néktek!” – rendezett 5. Országos Evangélikus Találkozó, amelyet idén a tíz évvel ezelőttivel azonos helyszínen, Pakson rendeztek. (Emlékeztetőül: utoljára 2003-ban, Székesfehérváron volt országos találkozó.) A vendégszerető Duna-parti városkában már ismerősként lehettek jelen a visszatérők, a sportcsarnokban, a művelődési házban, a gyönyörű szép Duna-parton vagy épp a hangulatos pincesoron... A városba gépkocsival beérve több helyen is azonnal szembetűnt a találkozó logóját és mottóját ábrázoló, magasban kifeszített transzparens az érkezők üdvözlésére.

Június 22-én és 23-án, ezen a rendkívül meleg hétvégén (pontosabban péntek-szombaton) több mint ezren, az ország minden részéből és a határon túlról is érkeztek Paksra evangélikus testvérek, hogy találkozzanak egymással, felelevenítsék a korábban köttetett barátságokat, ismeretségeket, újakat kössenek, de mindenekelőtt: Jézus Krisztussal, az egyház Urával találkozva megerősödjenek evangélikus hitükben. Semmire sem vágyunk jobban, semmit sem hiányolunk ennyire népünket, kontinensünket, teremtett világunkat nézve, mint a békességre. Forrásához, Krisztushoz kell folyamodnunk. S a tőle és általa nyert, az ő áldott közösségében megtapasztalható békesség által egymással is megbékélhetünk, kezet nyújthatunk, s a felénk nyújtott kezet elfogadhatjuk. Szabó Vilmos Béla esperes nemcsak házigazdaként, hanem az egyik fő szervezőként is nagy szeretettel köszöntötte a résztvevőket a sportcsarnokbéli nyitóalkalmon. A programok felsorolására itt nincs lehetőség, csupán arra, hogy megemlítsük, a lelki, szellemi, kulturális töltekezéshez gazdag, színes, változatos programot állítottak össze a szervezők, ifj. dr. Fabiny Tibor egyetemi tanárral. Kinek melyik program volt a találkozó fénypontja? Ahányan ott voltunk, annyiféle lehet a válasz: az áhítatok, melyeken mindhárom püspök végzett igeszolgálatot; a közegyházi fórum, ahol aktuális egyházi témák voltak napirenden az egyes szakterületek vezetőinek részvételével; Szita István festőművész kiállítása; a SZÉF Alapítvány színjátszó társulatának A tékozló fiú című előadása; a kánikulai nap után a borospincék hűvösében a kötetlen beszélgetés élménye, a megbékéltek mint békességszerzők című pódiumbeszélgetés, ahol a társadalom, a család, a generációk, a határon inneniek és túliak, a zsidók, romák, a keresztény egyházak közötti megbékélés távlatait vitathatták meg a résztvevők; vagy a megbékélés ünnepe, az úrvacsorai istentisztelet a Duna-parton...? Szószék, oltártér uszályon? Igen, lehetséges, s a templompadok helyett a part kőlépcsőin ülő hívek, a folyón megcsillanó napfény – a szabadtéri istentisztelet méltó befejezése volt a másfélnapos találkozónak. Még néhány szó az apróságnak tűnő részletekről, amelyek hihetetlenül sok előzetes munkát igényeltek. A szervezők messziről látható sárga pólóban végig nagy türelemmel és profi csapatként segítették a találkozó zökkenőmentes lebonyolítását. Már a regisztrációnál megkapta ki-ki a szükséges információkat. Marton Tamás, az egyik szervező hol itt, hol ott tűnt fel, és mindenkinek az ügyes-bajos kérdésére volt megnyugtató megoldása. Mivel is lehetne befejezni egy ilyen rövid tudósítást, mint azzal; köszönjük meg Krisztusnak, hogy közösségébe hívott és megtartott mindannyiunkat ezen a két napon is, Pakson, valamint mondjunk köszönetet azoknak, akiknek a munkája révén ennyire jó hangulatú, egyházat és személyes hitet építő találkozón lehettünk együtt.

Kőháti Dorottya (ev. lelkész, újságíró, Budapest)

Regionális hozzárendelés: Paksi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::