Múltunk
A Budahegyvidéki Evangélikus
Gyülekezet története
Előzmények
Budán a XIX. században egyetlen
evangélikus gyülekezet volt, amelyet Mária Dorottya evangélikus hitű főhercegnő,
József nádor felesége alapított 1819-ben. Az istentiszteleteket először a
főhercegnő várbeli otthonában tartották, majd 1847-től a Dísz téren felépült
első budai evangélikus templomban. Ezt a templomot 1895-ben lebontották, és
helyette a Bécsi kapu téren épült fel a Budai ágostai hitvallású Evangélikus
Egyház új temploma. A budai evangélikusok számának növekedésével a 20. század
elején megalakult az önálló Óbudai és Kelenföldi Evangélikus Gyülekezet,
amelyeknek felépült a temploma is.
I.
rész: 1935 - 1989
A budai hegyvidéken lakó evangélikus
hívek, akiknek a száma 1935-ben 3750 volt, önálló gyülekezet alapítását vették
tervbe. 1935 márciusában megalakult a Krisztinavárosi Evangélikus Templomépítő
Egyesület, amely templomot kívánt építeni a XII. kerületi hívek számára. Az első
istentiszteleti helyiségben, a Németvölgyi úti elemi iskolában 1936. április
14-én Glatz József vallástanár igehirdetésével kezdődött el a gyülekezet élete.
Az istentiszteletek kántora Rezessy László főiskolai énektanár volt, aki még
ebben az évben megalapította a gyülekezet énekkarát. Az istentiszteleti helyiség
hamarosan kicsinek bizonyult. Vasárnap és ünnepnap délelőttökre sikerült
megszerezni a XII. ker. Böszörményi út 20-22. sz. barakk polgári leányiskola
tornatermét, ahol az első istentiszteletet 1937. október 31-én tartották. A
hívek kezdeményezésére a Budai Evangélikus Egyházközségen belül Budahegyvidéki
Lelkészi Kör alakult, amelynek első lelkészéül Danhauser László vallástanárt
választották. Beiktatása 1943. január 10-én volt. A Lelkészi Kör első
segédlelkésze Ferenczy Zoltán volt, aki ma nyugdíjasként él otthonában. 1943
októberében a Böszörményi út 5/a. sz. társasház egyik lakásában lelkészi
hivatalt alakítottak ki. Hét évi utánjárás után a Lelkészi Kör megkapott egy
közeli telket templomépítési célra. A háború miatt azonban az építkezés nem
kezdődött el. A katonaság 1944 októberében lefoglalta a polgári leányiskolát,
ezért az istentiszteleteket 1944. december 26-ig a Böszörményi út 28. sz.
református imateremben tartották.
Budapest ostroma alatt nagyon
sokan vesztették életüket. A Budai Egyházközség lelkészei közül négyen
meghaltak. A budahegyvidéki hívek lélekszáma 2000 alá csökkent. A leányiskola
leégett, ezért az ostrom miatti kéthónapos kényszerszünet után 1945. február
25-től 1 évig továbbra is a Budahegyvidéki Református Gyülekezet adott helyet a
Lelkész Kör evangélikus istentiszteleteinek.
1946. február 17-től kezdve az
istentiszteletek a Kiss János altábornagy u. 43. sz. lakóháznak az Egyházközség
számára bérbeadott földszinti éttermében voltak. Az alkalmakat sokan látogatták,
így a 100 személyes helyiség kicsinek bizonyult. 1947 szeptemberében a
gyülekezet hozzájutott a Honvéd Helyőrségi Kórház Böszörményi úti romos
protestáns kápolnájához, amelyet 10 éves használat reményében felújított.
Erősödött az egyházak üldözése. 1948 szeptemberében elkezdődött D. Ordass Lajos
püspök koncepciós pere. A gyülekezet írásban nyilvánította ki, hogy Ordass
Lajost tekinti elöljárójának. A Honvédelmi Minisztérium - szerződését megszegve
- 1949. július 4-én felmondta a helyőrségi bérleményt, amelyben október 31-én
volt az utolsó evangélikus istentisztelet. Vissza kellett költözni a Kiss János
altábornagy utcai szűk terembe. Időlegesen a FÉBÉ Diakonissza Egyesület XII.
ker. Márvány u. 23. sz. házának egyik lakásában is voltak istentiszteletek és
egyéb gyülekezeti alkalmak.
Templomépítés elkezdéséhez ekkor
nem állt rendelkezésre elég pénzösszeg, ezért a Lelkészi Kör 1949. november
20-án megvette a több célra is hasznosítható XII. ker. Tartsay Vilmos u. 11. sz.
villát, amelyik ettől kezdve 50 éven keresztül volt a gyülekezet otthona. Itt
voltak az istentiszteletek, bibliaórák és egyéb gyülekezeti alkalmak, ebben volt
a lelkészlakás és az egyházfi lakása is. Az épületben kialakított 220 személyes
kápolnát 1951. szeptember 2-án szentelték fel. Az átalakítási munkák tervezője
Bretz Gyula építészmérnök presbiter volt.
A lelki ébredésnek köszönhetően a
lelkészek és nemlelkészi segítőik hetente 7 istentiszteletet, 11 vasárnapi
iskolás csoportot és 12 bibliaórát tartottak. A pártállami hatóságok 1951
nyarára a hittantanítást az iskolákban lehetetlenné tették, így Glatz József és
Ruttkay Elemér vallástanárok segédlelkészként a Budahegyvidéki Lelkészi Kör
szolgálatába léptek. Számos hívünket kitelepítették. Danhauser László lelkész
gyűjtést rendezett a kitelepített hívek számára, és turistaként, titokban,
személyesen látogatta meg a vidékre telepített, nehéz sorsú híveket.
A Lelkészi Kör az 1953. január
11-i közgyűlésen nyerte el teljes önállóságát, így ténylegesen ekkor alakult meg
a Budahegyvidéki Evangélikus Egyházközség. Megválasztották a tisztikart és a
presbitereket. A gyülekezet első felügyelője dr. Kardos Ernő kémikus, későbbi
Széchenyi-díjas tudós volt. Ruttkay Elemért a gyülekezet közgyűlése 1955.
október 2-án másodlelkésznek választotta, aki 1981-ben történt nyugdíjba
meneteléig szolgált lelkészként a gyülekezetben. 1953. január 25-től a
Budahegyvidéki Gyülekezethez tartozott Pesthidegkút és Budakeszi evangélikussága
is, 1953 decemberétől pedig Nagykovácsiban és a Szabadság-hegyen is voltak
istentiszteleteink. Felépült a pesthidegkúti templom, ami ezekben a nehéz
időkben valóságos csodának számított. Felszentelése 1955. március 15-én volt.
Ordass Lajos püspököt 1948-ban
félreállították és bebörtönözték. Az államhatalom által a helyére állított
Dezséry László nem nézte jó szemmel Budahegyvidék élő, tevékeny gyülekezetét,
ezért(!) felelősségre vonta és megfenyegette Danhauser Lászlót. Megtiltotta
vendég igehirdetők szolgálatát, és a gyülekezet ellen egyéb súlyos szankciókat
is hozott a hitélet visszafogására.
1956. október 8-án rehabilitálták
Ordass Lajost. A püspök a félreállítása óta eltelt 8 év hallgatási időből másfél
évig volt börtönben, majd 1950-ben történt kiszabadulása után gyülekezetünk
híveként részt vett istentiszteleteinken. 1956. október 14-én itt lépett újból
szószékre. Ettől kezdve tarthattunk újra evangélizációkat, hívhattunk
vendég-igehirdetőket. 1957 elején Danhauser Lászlót a Budai Egyházmegye
gyülekezetei esperessé választották. A gyülekezet 1958-ban templomépítési célra
megvette a XII. ker. Királyhágó u. 16. sz. telket, amelyre azonban nem kapott
építési engedélyt.
Állami utasításra 1958-ban
Túróczy Zoltán püspököt, 1959-ben Ordass Lajost ismét eltávolították püspöki
hivatalukból, Danhauser Lászlót pedig esperesi tisztségéből. Az államot
kiszolgáló új egyházi vezetőség betiltotta a fóti és gyenesdiási konferenciákat,
ezért a gyülekezet ifjúsága a Bakonyban, a Kabhegyen szervezett táborozást. Az
Állami Egyházügyi Hivatal a bakonyi konferencia megtartásának az ürügyén
Danhauser Lászlótól és a vendégigehirdető Csepregi Bélától megvonta a
fizetésüket és Vető Lajos püspök a sokgyermekes Csepregi Béla családi pótlékát
is, amiket csak hónapok múlva kaptak meg újból (nem visszamenőlegesen).
Danhauser Lászlót (és ugyanebben az időben több fővárosi lelkészt) Budapesten
betöltött lelkészi állásáról 1958. október 23-án minden indokolás nélkül
lemondatták, majd Vető püspök 1959 márciusában Bakony-csernyére helyezte őt.
1959 áprilisában az eltávolított lelkész helyére Várady Lajos budavári esperes
lépett, s adminisztrátorként átvette a Budahegyvidéki Egyházközség vezetését,
aki a gyülekezet egységes akarata ellenére nem engedte meg Ruttkay Elemér
gyülekezeti lelkésszé történő megválasztását. A gyülekezet lelkésze 1959
novemberétől 1963 februárjáig a Káldy Zoltán püspök által idehelyezett Zoltai
Gyula volt.
Az állami hatóságoknak, a velük
fenntartás nélkül együttműködő püspököknek, esperesnek és az új lelkésznek a
gyülekezettel szemben tett sorozatos intézkedései, a lelkész személye és a
lelkészlakás egészen 1982-ig tartó rendezetlen ügye miatt a gyülekezetet nagyon
sokan elhagyták. 1960-ban dr. Kardos Ernőt, a gyülekezet felügyelőjét, 1961-ben
Pollner Jenő másodfelügyelőt és a tisztikart lemondatták, az elmaradó adományok
következtében pedig az egyházközség anyagi helyzete is drasztikus mértékben
megromlott. A gyülekezet - működése fenntartása érdekében - 1961-ben kénytelen
volt eladni az értékes Királyhágó utcai telket. A gyülekezetnek ettől kezdve
több mint 3 éven át nem volt felügyelője és tisztikara.
1963. október 20-án a gyülekezet
Csengődy Lászlót választotta lelkészévé, aki 1985-ben történt nyugdíjba
meneteléig állt az egyházközség szolgálatában. 1964. április 12-től id. Széchey
Béla lett a felügyelő. 1965 és 1997 között Takács József lelkész mérnöki
foglalkozása mellett kisegítő lelkészi szolgálatokat végzett a gyülekezetben. Az
1971-ben elhunyt id. Széchey Béla helyébe Bretz Gyula lépett, aki 1983-ban
bekövetkezett haláláig töltötte be a felügyelői tiszséget. 1984. január 8. óta
dr. Müller Miklós jelenleg is a gyülekezet felügyelője, és dr. Csonka Géza az
egyik másodfelügyelője. 1981. szeptember 1-én Kőszeghy Tamás második lelkészként
kezdte el szolgálatát a gyülekezetben, majd 1985. január 25-én ő lett az
igazgató lelkész. Az Egyház nevében dr. Nagy Gyula püspök 1989. február 5-én
rehabilitálta Danhauser Lászlót, aki 1990 októberében elhunyt. Lelkészeink közül
rajta kívül már sem Ruttkay Elemér, sem Glatz József, Kádár Gyula, Szelényi
Zoltán, Sztehló Gábor, ifj. dr. Széchey Béláné Károlyi Erzsébet, Csonka Albert,
Zoltai Gyula és Csengődy László sincsenek az élők sorában.
II. rész: 1989 - 2005
1989-ben
testvérgyülekezeti kapcsolatot létesítettünk egy bajor, 1990-ben pedig egy finn
evangélikus gyülekezettel. A Schrobenhauseni és Tuusulai, valamint 2003-tól a
Dunakeszi Evangélikus Gyülekezettel létrejött testvérgyülekezeti kapcsolataink
ma is működő, élő szövetségek, kölcsönös látogatásokkal, egymást hitben is
erősítve.
A gyülekezeti munkát számos
önkéntes munkatárs és több munkabizottság segíti. 1992 óta a következő
munkabizottságok dolgoznak: belmissziói, pénzügyi-gazdasági, számvizsgáló,
műszaki, külkapcsolatokért felelős, ifjúsági, jogi, rendezvényszervezői, zenei
és templomépítési (ez utóbbi 1993-tól a templomépítés befejezéséig működött).
A munkabizottságokon belül megalakultak a hitoktatói, diakóniai, tájékoztató (PR)
és a Keresztény Értelmiségi Fórumot szervező munkacsoportok is.
1993-ban lehetőség adódott a fél
évszázad óta várt templom felépítésére! 1994-ben a gyülekezet állami
kárpótlásként templomépítési ingatlanhoz jutott a XII. kerületi Kék Golyó
utcában. A telekkönyvileg rendezetlen 15/d és 17. sz. telken hatlakásos, háborús
sérülésekkel tarkított, rossz állagú, önkormányzati kezelésű lakóház, 22
elhanyagolt képű, rendezetlen tulajdonú garázs és egy barakk raktárépület állt.
Az Országos Egyház, a FÉBÉ Diakonissza Egyesület, az Északi Egyházkerület, a
Budai Egyházmegye, a XII. kerületi Önkormányzat és gyülekezetünk összefogásával,
éveken át kitartó munkával sikerült a házban lakóknak más helyen lakást
biztosítani, a barakképületet és a garázsokat lebontatni, a telket és a
telekkönyvi kérdéseket rendezni, és a templomépítés útjában álló jogi
akadályokat elhárítani.
Megalakult a gyülekezet
templomépítési bizottsága Jalsoviczky Béla gépészmérnök, másodfelügyelő
vezetésével, aki dr. Müller Miklós építőmérnök műegyetemi tanár felügyelővel, a
gyülekezet egymást követő két lelkészével és nagyszámú, segítőkész tagjával
együtt nyolcévi áldozatos, időt és energiát nem kímélő szellemi és fizikai
munkával építtette fel a gyülekezet templomát és újíttatta fel a telken álló
épületet. Létrejött a Budahegyvidéki Templomépítési Alapítvány, amely az
építkezés pénzeszközeit kezelte, annak befejezése óta pedig ifjúsági és
kulturális célokat szolgál.
A templomépítés előkészületei
alatt 1997. június 28-án iktatta be Bálint László, a Budai Egyházmegye - sajnos,
azóta elhunyt - esperese a nyugdíjba ment Kőszeghy Tamás utódjaként Bácskai
Károly lelkészt. D. Szebik Imre püspök ezzel egyidejűleg a gyülekezetbe helyezte
Vári Krisztina segédlelkészt, az új lelkész feleségét. A gyülekezet megköszönte
Kőszeghy Tamás és Takács József lelkészek és Kőszeghy Tamásné Réthy Mária
tanárnő, levelező teológiát végzett munkatárs több évtizedes, hűséges munkáját.
A templomegyüttes tervezője
Benczúr László építészmérnök, az Északi Egyházkerület felügyelője, a Benczúr és
Partner Építész Kft. vezető építésze volt. Benczúr László és munkatársai több
tanulmány- és vázlattervet, engedélyezési tervet és kiviteli tervet készítettek
el, a beépíthető alapterületen a lehető legjobb funkcionáls megoldással,
esztétikailag igen szép külső és belső megjelenítéssel, a 21. századnak
megfelelő épületgépészeti, elektromos és elektronikus berendezésekkel,
akadálymentes közlekedés biztosításával. A pályázaton kiválasztott
generálkivitelező a Confector Mérnök Iroda volt, amelyet Holman Attila vezet. (A
templom és a kapcsolódó épületegyüttes 2002-ben elnyerte a középület
kategóriában az építőipar nívódíját, majd 2004-ben a mozgáskorlátozottak
akadálymentes közlekedéséért kiírt országos pályázat díját.)
A templom alapkövét D. Szebik
Imre püspök tette le 1998. november 21-én. A kiviteli munkák a kiviteli
szerződés megkötésével 1999. december 16-án kezdődtek el, és kevesebb, mint
másfél év alatt fejeződtek be. Ez alatt felépült a templom a gyülekezeti
termekkel, irodákkal és kiszolgáló helyiségekkel, a templomtorony a gyülekezet
régi harangjával, felújítottuk a műemlék jellegű lakóépületet és elkészült a
templom körüli, parkosított udvar parkolóhelyekkel együtt.
A templomépítés évei alatt
zavartalanul folyt a gyülekezeti élet. A gyülekezet a Tartsay Vilmos utcai
épületet a templomépítés anyagi feltételeinek a biztosítása érdekében 2000-ben
eladta; itt 2000. augusztus 20-án volt az utolsó három istentisztelet.
2000. augusztus 27-én volt az
első istentisztelet az épülő templom alagsori helyiségében. A templomépítés
alatt a még jobban összekovácsolódott gyülekezet a hideg téli hónapokban is
megtöltötte ezt a félig kész istentiszteleti helyiséget, amelyik a templom
felépülése után az egyik gyülekezeti terem lett. A lelkész házaspár és az
egyházfi családjával együtt szeptemberben költözött át a Tartsay Vilmos utcából
a felújítás alatt lévő Kék Golyó utcai ház lakásaiba.
A templomszentelés felejthetetlen
ünnepe 2001. április 7-én volt, amelyen az Egyház vezetői, lelkészei, a
gyülekezet tagjai és sok száz evangélikus és más vallású keresztény testvér a
finn és bajor evangélikus testvérgyülekezetek küldöttségével, a parlament és a
kerületi Önkormányzat képviselőivel együtt örömmel adott hálát Istennek a
csodáért, a Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet templomáért.
A gyülekezet a templom felépítése
után 1 évvel, 2002-ben orgonával gazdagodott. A kétmanuálos, pedálműves, 17
regiszteres, 1053 fém- és fasípos, francia barokk hangzású orgonát Gálos Miklós
tervei alapján a Pécsi Orgonakészítő Manufaktúra építette. Felavatása 2002.
május 26-án, Szentháromság ünnepén volt. A szakma által is elismerten szép hangú
orgonán az istentiszteleteken kívül rendszeresen adnak hangversenyeket neves
művészek. 2003 márciusa óta a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében is évente
több hangversenyt hallhatunk templomunkban.
A gyülekezet 2003-ban ünnepelte
meg két jubileumát: 60 évvel ezelőtt 1943. január 10-én iktatták be Danhauser
Lászlót, első lelkészét az akkor alakult Lelkészi Körbe, 1953. január 11-én
pedig 50 éve mondta ki teljes önállóságát, és alakult meg a Budahegyvidéki
Evangélikus Egyházközség. A jubileumokról január 12-én vasárnapi
istentiszteleten emlékezett meg a gyülekezet lelkésze és jegyzője, április 12-én
és 13-án pedig jubileumi napon és istentiszteleten adtunk hálát Isten megtartó
kegyelméért.
A gyülekezet hívei és vendégei
2005-ben is örömmel keresik fel hétről hétre a budahegyvidéki új templomot és
gyülekezeti termeit, ahol az istentiszteletek mellett részt vehetnek az egyéb
alkalmakon is, bibliaórákon, énekkarban, liturgikus kórusban, csendesnapokon,
zenés áhítatokon, hangversenyeken, a Keresztény Értelmiségi Fórum
összejövetelein, irodalmi esteken, testvérgyülekezeti találkozókon, lelki
beszélgetéseken, a fiatalabbak konfirmációi előkészítőkön, szüleikkel együtt
családi istentiszteleteken, hittanórákon, vasárnapi gyermekbibliakörön vagy a
baba-mama klub összejövetelein; híveink itt ünnepelhetik meg életük jeles
alkalmait, a konfirmációt, az esküvőt, a keresztelőket, később a házassági
évfordulóikat, templomunkban elbúcsúzhatnak elhunyt szeretteiktől vagy
megemlékezhetnek róluk.
Gyülekezetünk alkalmaira minden
evangélikus és nem evangélikus testvérünket szeretettel várjuk! Azokat pedig,
akik bármilyen módon be akarnak kapcsolódni a gyülekezet életébe, másokat is
segítő, sokféle szolgálatainak valamelyikébe, és hozzá kívánnak járulni
egyházközségünk fenntartásához, örömmel várják a gyülekezet lelkészei, hívei és
munkabizottságai.
(Kézdy Pál presbiter, jegyző
összeállítása 2005. június 25-én.)
|