1%

Történelem testközelben

ORDASS LAJOS püspök

    A Magyarországi Evangélikus Egyháznak a II. világháborút követő évtizedekben D.dr. Ordass Lajos volt az egyik legkiemelkedőbb személyisége. Életműve az utókor számára is tartogat megújító üzenetet.

    Ordass Lajost 1945-ben választották püspökké. A nehéz időkben tántoríthatatlanul kiállt az egyház identitása és az evangélium igazsága mellett. Amikor az 1948-as államosítások során az állam és az egyház között megindult tárgyalásokon az egyházi iskolák államosítását önként nem volt hajlandó kérni, megszületett félreállításának terve.

    A leszámolás házkutatással, és őrizetbe vételével indult. Felszólítják a püspöki tisztéről való lemondásra, amit ő elutasított. Ekkor már nyilvánvaló volt, hogy az egyre gyakoribbá váló koncepciós perrel kellett számolnia. Névtelen feljelentés alapján "külföldi adóssal szemben fennálló követelés bejelentésének elmulasztása" miatt vádolták, azért, mert amerikai útja során a kilátásba helyezett dollársegélyt a Nemzeti Banknál nem jelentette be. Minden jogi érv ellenére az uzsorabíróság kétévi börtönre, valamint politikai jogvesztésre ítélte 1948. októberében.

    Az egyházi különbíróság 1950. április elsején ült össze az akkori kultuszminiszter sürgetésére. Nyolc bíró tartózkodásával, négy szavazattal állapították meg a fegyelmi vétség elkövetését. Azt írja Ordass: "Kevésszer éreztem magamat életemben annyira megalázva, mint akkor, amikor a börtöntisztviselő szinte megvető utálattal mondta, hogy ezek után, hogy az egyház ítéletet hozott ellenem, nem hivatkozhatom arra, hogy az államhatalom igazságtalanul ítélkezett felettem".

    S Ő mégsem zúgolódik, hanem ügyét Istenre hagyja.

    A vádak alaptalanságát az is jelzi, hogy még a forradalom előtt, 1956. október 5-én sor került állami, majd október 8-án egyházi rehabilitációjára.

    Ordass Lajos 1956. október 31-én újra átvette püspöki tisztét és egyben az egyház vezetését is, az akkori igen nehéz körülmények között. Elsőrendű feladatának tekintette a lelki élet mielőbbi megújítását. Erejének megfeszítésével járta a gyülekezeteket, és hirdette Isten igéjét. Második püspöksége alatt új alapokra sikerült helyeznie a Lutheránus Világszövetséggel (LVSZ) és az Egyházak Világtanácsával megromlott viszonyt. Ennek külső, látható jele volt, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően másodízben is az LVSZ első alelnökének választották meg Minneapolisban 1957-ben.

    A forradalom bukása után újra kezdődtek a megpróbáltatások. Az állam és az egyház közti tárgyalásokon az állam részéről olyan mértékű személyi változásokat követeltek tőle (mintegy 15 fő cseréjét), amely megsemmisítette volna az egyházi élet legfőbb pontjain azokat a változásokat, amelyeket az egyházi közvélemény 1956 őszén kiharcolt. Olyan személyek visszatértét tette volna lehetővé, akik az államhatalmat kiszolgálták. Ordass ezúttal sem hátrált meg. Tiltakozott az államhatalomnak az egyházi belügyekbe történő beavatkozása ellen.

    Nehéz hónapok következtek. Hajsza indult a püspöki szék megüresítésére. Ehhez igénybe vették a megfélemlítés és állami nyomás minden eszközét. Végül másodszor is sor került törvénytelen félreállítására, mert nem volt hajlandó az állami parancsokat végrehajtani, nem volt hajlandó parírozni. Másként nem tehetett, ha hű akart maradni Urához. Sem nyugdíjazási, sem fegyelmi határozatot nem kapott, hanem rövid úton, hatalmi szóval távolították el 1958. júniusában.

    Ettől kezdve teljes visszavonultságban élt haláláig. De félreállítottságában is élő sejtje maradt egyházának, akire híveil mindig tisztelettel felnézhettek és akit továbbra is igazi főpásztoruknak tekintettek. Jelezte ezt az is, hogy a willmari Vinje Lutheran Church templom (Svédország) körhajójában a Krisztustanúk névsorában az ő nevét is szerepeltették.

    Ordass Lajos 33 éves püspökségéből mindössze öt évet tölthetett tényleges egyházi szolgálatban, mégis a Magyarországi Evangélikus Egyház, de egyben a nemzet történetében is kiemelkedő személyiséggé vált. Az egyház és egyben a nemzet szabadságáért, identitásáért küzdött.

    1978. augusztus 14-én bekövetkezett haláláig egyházközségünk területén élt, és hűséges látogatója volt istentiszteleteinknek. Már első, 8 évig tartó félreállítottságát is gyülekezetünk csendes, imádkozó, egyszerű híveként élte, így természetesnek tartotta, hogy rehabilitálását követően, 1956-ban itt lépett először szószékre és ide tért vissza egyszerű igehallgatóként 1958-ban is. A templom egyik félreeső sarkában ma is ott áll a két környezetétől elütő szék, melyben feleségével együtt hallgatta az igét.

    1983-ban neves külföldi teológusok részvételével létrejött a nemzetközi Ordass-alapítvány Oslóban . 1989-ben Budapesten megalakult az Ordass Lajos Baráti Kör, mely a szellemi örökség ápolását és az egyház megújulásában való közreműködést tűzte ki célul maga elé. A Kör elnöke dr. Boleratzky Lóránd, presbitériumunk tagja, avatott szakértője Ordass Lajos munkásságának. A kör tevékenysége, publikációi elősegítik az életmű bemutatását az utókor számára.

    A templomunk előterében elhelyezett Ordass Lajos emléktábla figyelmeztet: "Nem halok meg, hanem élek és hirdetem az Úrnak cselekedeteit".