1%

Tuusula közelről

A Tuusulai Evangélikus Gyülekezet meghívására húszan készültünk Finnországba. Feleségemmel ketten váratlanul kerültünk az utazók közé, egy visszalépés miatt. Végül is egy váratlan súlyos megbetegedés miatt csak 18-an utaztunk, de rengeteg élményben volt részünk.

Aug. 4.

A lakásunkról hajnali 4.50-kor indultunk repülőtéri mikrobusszal Ferihegy 2/B-re. Onnan 7.00 órakor egy 80 személyes Lufthansa-repülőgéppel repültünk Münchenbe, majd gyors átszállás után egy hasonló kis géppel Helsinkibe. Ezzel a járattal heten utaztunk a gyülekezetünkből: Müller Miklós és Margit, Hikisch Lóránt és Márta, Paulik Pál és mi ketten. Szép időben jó utazás után 12.30-kor érkeztünk Helsinki-Vantaa repülőterére, ahol Sakari Vuorinen igazgató lelkész és a gyülekezet gazdasági vezetője (idősebb, kedves úr) fogadott. Innen kisbusszal a hyryläi gyülekezeti központhoz mentünk, ahonnan a vendégfogadó családok otthonukba vittek bennünket. Mi éppen Sakari Vuorinennél és feleségénél, Maijánál laktunk. Sakari angolul, Maija angolul és németül is beszél.

A második csoporttal 11-en indultak Ferihegyről déli 1 órakor és hosszú várakozással járó átszállás után este 11 óra előtt érkeztek a vantaai repülőtérre: Bencze Ágnes, Beró Emőke, Csabai Gábor, Csathné Solymár Katalin, Dobóné Marietta, Horváthné Binder Magdi, Jankovits Katalin, Kenessey Erzsi, Özvegyné Kertész Piroska, Palkovits László és Somorjainé Ibolya. Velük másnap reggel találkoztunk.

Aug. 5.

A tuusulai gyülekezetben 9 órakor fogadták csoportunkat. Rövid áhítat után vendéglátóink beszámoltak a gyülekezeti munkájuk egyik részéről (a gyülekezet felépítéséről, az ifjúsági és diakóniai munkáról), közben bemutatkoztunk, Maija Vuorinen és Jaako Malinen énekelt, orgonált, illetve gitározott. Több éneket finnül és magyarul énekeltünk a Maija által sokszorosított lapokról. Az elmondottakat egy kint élő magyar fiú, Első Attila tolmácsolta. Megismertük finn testvérgyülekezetünk külkapcsolatokért felelős új lelkészét, Timo Huuhtanent is.

Tuusula lélekszáma 35 ezer (13 éve 27 ezer volt), a gyülekezet tagjainak a száma 27 ezer (korábban 24 ezer), a város területe 225 km², ebből 6 km² tófelület. A lélekszám növekedése részben a fővárosból való kiköltözéseknek, részben a lesztadiánusok (finn lelkiségi mozgalom) egész országot átszövő, sok gyermeket vállaló jelenlétének köszönhető. A gyülekezet lelkészeinek a száma 10 (1991-ben 7 volt), a fizetett alkalmazottak száma 85 (korábban 70 volt). A gyülekezet teljes fenntartását a 33 tagú presbitérium döntésének megfelelően a jövedelem 1,5 százalékát kitevő egyházi adó fedezi (állami hozzájárulást nem kapnak).

Diakóniai munkájuk irigylésre méltó: egy diakonissza vezetésével 6 hivatásos diakónus mellett 200 önkéntes munkatársuk is foglalkozik a problematikus vagy nehéz sorsú emberekkel, részben a gyülekezetet felkeresőkkel, részben pedig otthonukban felkeresve őket. 400 konfirmandusból az idén 100-an (!) jelentkeztek ifjúsági munkára, 80 ifjúsági vezető mintegy 20-25 szakcsoportban foglalkozik a 14-32 éves korban lévő fiatalokkal, keresztyén felfogásban. A szakcsoportok között barkácsoló, festő, zenélő, sportoló, kiránduló, bibliaköri és számos egyéb jellegű található.

Ebéd után a gyülekezet tóparton lévő nagy templomába sétáltunk, ahol Sakari Vuorinen ismertette a templom történetét. (Tuusulában ezen a templomon kívül még Kellokoski és Jokela nevű települések kisebb templomaiban van vasárnaponként 1-1 istentisztelet.) Műemlék jellegű régi, szép templomuk 500 személyes, amely azonban csak a konfirmációkor telik meg (az idén épp ottlétünk alatt volt a konfirmáció, ezért vasárnap a kellokoski istentiszteleten vettünk részt.) Az istentiszteletek látogatottsága más vasárnapokon igen alacsony, talán 1 százalékos, nyáron még alacsonyabb. A templomban a vakok részére Braille-írásos énekeskönyvek is találhatók. A tuusulai templom körül gondosan ápolt, régi temető van, ahol több híres finn személy, közöttük a legnagyobbnak mondott írójuk, Aleksis Kivi (1834-1872) is nyugszik. A templom és a tópart között található a szovjet agresszióval szemben vívott téli háborúban (1939-40) és a II. világháborúban elesettek hősi temetője és emlékműve.

Innen mikrobusszal Tuusula paijalai köztemetőjének új, modern, szép kápolnájába mentünk, ahol fiatal, sok gyermekes kántoruk negyedórás orgonahangversennyel örvendeztetett meg bennünket. Temetőjük szép, gondozott, látszik, hogy fontos része életüknek. A közeli gyülekezeti házban kávéval és tortával kínáltak bennünket. Figyelmességük még arra is kiterjedt, hogy piros-fehér-zöld színű szalvétákkal terítettek. Ezután a tuusulai tó túlsó partjához közel a legnagyobb finn zeneszerző, Jean Sibelius (1865-1957) múzeumnak berendezett lakóházát, a feleségéről elnevezett Ainolát és ennek kertjében Jean és Aino Sibelius kőlappal fedett, egyszerű sírját kerestük fel.

Este vendéglátóink Järvenpääbe vittek, ahol a finn zenei hetek keretében tartott rangos hangversenyen vettünk részt. Fiatal hegedűművészük karmester testvérével vidám felfogásban adta elő Mozart két hegedűversenyét. A műsoron egy Schubert-szimfónia is szerepelt.

Aug. 6.

A reggeli áhítat után a gyülekezet zenei életéről számoltak be vendéglátóink. Négy kántoruk van, templomonként 1-1. Maija 4 kórust is szervezett és vezet, nagyon muzikálisak. Ebéd után nagy melegben kocsikkal a lahelai városrészben felavatás előtt álló, közös egyházi-városi óvodába mentünk, majd a gyülekezet ifjúságának nyári táborhelyére, a Rusutjärvi-tó mellé. Sajnos, ezen a helyen a tó vize fürdésre alkalmatlan, kék algával szennyezett. Elmondták, hogy itt is és országosan is milyen vízellátási gondjaik vannak. (Helsinki a vizet 138 km hosszú föld alatti alagútban vezetett vezetéken kapja.) Utunk innen a Halosenniemi-félszigetre vitt, Pekka Halonen (1865-1933) festőművész egykori házába, ahonnan a tuusulai tóra a legszebb a kilátás. Magyar nyelvű tájékoztató hiányában elkértük a németet, amit itthon magyarra fordítva visszaküldtünk, későbbi magyar látogatóknak ezzel talán örömet szerezve.

Estefelé Jokelába látogattunk, ahol a templomban kialakított gyülekezeti teremben rendezett ismerkedési est keretében Maija különös, chain nevű ütőhangszerekkel játszó, 6 tagú együttese adott elő néhány számot. A jokelai gyülekezet kedves háziasszonya (Pentti nevű régi barátunk felesége) készített mindnyájunk számára finom falatokat, tortákat. Müller Miklós – a finnek kérésére – rögtönzött, nagyon jó beszámolót tartott hazánk, egyházunk és gyülekezetünk történetéről, mely finn vendéglátóinkra nagy hatást gyakorolt: lelkészük, Timo Huuhtanen gyülekezetünk nehéz éveit még a vasárnapi prédikációjában is felidézte. (A jokelai esten Sakari nem vehetett részt, mert az esttel egy időben egy lesztadiánus mérnök és felesége 10. gyermekét keresztelte otthonukban; az újszülött a 16 gyermekes nagyapjának a 98. unokája.)

Aug. 7.

A helsinki autóbusz-kirándulás napján (és másnap is) Attila édesapja, Első József volt a tolmácsunk, aki egykor Dobóné Marietta gyermek-bibliakörébe járt. Helsinkit csoportunknak kint élő, hivatásos magyar idegenvezető asszony (Éva) mutatta meg a Senaatintorinál lévő evangélikus dómtól kiindulva a nevezetes Sziklatemplomon keresztül Sibelius orgonasípos emlékművéig. Ebéd közben a dómot, az egyetemi könyvtárat és a tengeröböl partján lévő piacot néztük meg, majd másfél órás hajókiránduláson a Helsinkit körülvevő szigetvilágból a várostól délre és keletre lévő szigeteket. Lenyűgöző látvány volt a Déli kikötőben horgonyzó számos óceánjáró és kisebb hajó. Rövid szabad program után utaztunk vissza Tuusulába vendéglátóinkhoz, akikkel egészen jól el tudtunk beszélgetni, családjainkról, gyülekezeteinkről, a finn lesztadiánus mozgalomról.

Aug. 8.

Meleg nyári napon 12 órakor vettünk részt a kellokoski istentiszteleten, ahol az énekeskönyv mellett a tervezett magyarhoz hasonló új finn liturgia szövegét minden résztvevő kézhez kapta. A liturgia keretében négy igehelyet olvastak fel, részben nem lelkész gyülekezeti tagok. Markus, Vuorinenék teológus fia szép bariton hangján szólót énekelt. Az igehirdetés alapigéje magyarul is elhangzott. Az úrvacsora – éppen úgy, mint hegyvidéki gyülekezetünkben – az istentiszteleti liturgia része. Finn testvéreinkkel együtt vettünk úrvacsorát, örülve Jézus egymást összekapcsoló szeretetének.

Vendéglátó házigazdánk, néhány kellokoski gyülekezeti tag és hegyvidéki csoportunk a templom kertjében együtt fogyasztotta el a kedves, lelkes jokelai házaspár, Pentti és felesége által főzött lazaclevest. Rövid pihenő után következett a hyryläi gyülekezeti központban a búcsúvacsora, finn és magyar nyelvű köszöntő és búcsúzó beszédekkel, kölcsönös ajándékozással (Maijától minden résztvevő finn karácsonyi dalokat tartalmazó CD-t kapott, mi Zsolnay-vázát, tálat és finn nyelvű Budapest-albumot adtunk át), a sikeresnek mondott finn-kvíz játék eredményhirdetésével (a nyertesek: Csabai Gábor, Dobóné Marietta, Jankovics Kati és Csath Kati voltak), közös énekléssel, nótázással.

Aug. 9.

Elbúcsúztunk Maijától és Sakaritól, akikben meleg szívű, igaz barátokra, vendégszerető házigazdákra találtunk, Kirsti Suomitól, Kaija Soumustól és a többi kedves finn vendéglátó testvértől, majd a repülőtéren új barátunktól, Timotól is. Kisbuszunk 10 órakor indult a vantaa-i repülőtérre, ahonnan a gép ˝1-kor szállt fel. Átszállás után Düsseldorfból 4 órás pihenéssel, beszélgetéssel töltött várakozás után indultunk Budapestre, ahol este 8 óra előtt szállt le gépünk Ferihegyen. Kört alkotva, egymás kezét megfogva búcsúztunk el egymástól a szép út végén, amelyen finnországi testvéreink vendégszeretetén kívül egymás testvériségének is örülhettünk.

Kézdy Pál