1%

    Gyülekezetünk 25 tagú csoportja egy szép tavaszi szombaton, 2005. április 16-án Győrbe látogatott. Az oda- és visszautazást Özvegy Istvánné Piroska gyülekezeti munkatársunk szervezte, Ittzés János püspökkel való találkozásunkat Bácskai Károly lelkészünk, a győri "evangélikus sziget" felkeresését Mihályi Zoltánné Éva tanárnő testvérünk, egyházunk oktatási osztályvezetője, a város művészeti látnivalóinak megtekintését szintén Éva és fiatal művészet-történészünk, Borókay Zsófi készítette elő. 18-an a legkényelmesebb utazási formát, a vonatot választottuk, 7-en autóval utaztak.

  A vasútállomáson a vonattal érkezőket a korábban odaérkező Éva, az "ősi győri" fogadta, aki avatott, lelkes idegenvezetőnk is volt a városban. Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a belvárosban lévő hivatalában várta csoportunkat. Nagy szeretettel fogadott, üdítőkkel kínált, és az Ige üzenetét tolmácsolva bevezető áhítatot tartott:  nemcsak a budahegyvidéki kirándulócsoport, hanem minden keresztény ember úton van, amelyen Jézus kíséri, találkozik embertársaival, és az a feladata, hogy a Jézustól kapott szeretettel forduljon feléjük  - hangzott igehirdetésében. 

    A püspök úr ezután színes előadás keretében ismertette egyházkerületének múltját és jelenét. A Dunántúli Egyházkerületet és a győri püspökséget az állami diktatúra 1952-ben megszüntette. Az újjászervezésre 2000-ig kellett várni. Elmondta, hogy a Nyugati Egyházkerületet jelenleg a Fejér-Komáromi, Győr-Soproni, Somogy-Zalai, Vasi, és a Veszprémi Egyházmegye alkotja. A legtöbb evangélikus a Győr-Soproniban él, ezért ezen a területen a későbbiekben várhatóan lehetőség lesz 2 külön egyházmegye alapítására. Az evangélikusok számának fájó módon történő országos csökkenése a Nyugati Egyházkerületben is tapasztalható. Az Egyházkerületben egyelőre lelkészhiány van, ugyanakkor a gyülekezetek közül a kisebb lélekszámúak csak nehezen tudják eltartani lelkészüket. Öröm viszont egyes gyülekezetek erősödése, így például a mintegy 800 evangélikust számláló, győrközeli Ménfőcsanak önálló gyülekezetet is alkotó szándéka.  Bíznunk kell a Szentlélek egyházunkat megújító erejében.

     A három folyó (Rába, Rábca és a Mosoni Dunaág) által körülölelt Újváros nevű városrészben található az Insula Lutherána, a konvent falával körbevett evangélikus sziget: a szeretetotthon, amelyet Weltler Rezső otthonigazgató lelkész mutatott meg csoportunknak, az evangélikus öregtemplom, valamint az óvoda, általános iskola, gimnázium és kollégium együttese által alkotott Péterfy Sándor Evangélikus Oktatási Központ. A templomba és a tanintézményekbe az Oktatási Központ igazgatója, Hallgatóné Hajnal Judit vezetett be, és mondott el róluk minden tudnivalót, nemcsak "egyszerű idegenvezetőként", hanem mint a győri gyülekezetnek születésétől fogva lelkes, odaadó híve és létesítményeinek kitűnő ismerője.

     A 600 lelket befogadó templom felépítését II. József türelmi rendelete tette lehetővé. A hívek áldozatkészségének köszönhetően 1783 és 85 között alig 2 év alatt épült fel a barokk-copf jellegű, háromhajós, szép templom. A félmillió téglából 407407 darabot a hívek hoztak ide (Judit asszony szavai szerint: könnyű szám, könnyű megjegyezni), a templom jellemző belső méretei: kb. 30 m hosszú, kb. 20 m széles, 10 m magas (megintcsak könnyű számok), de talán a számoknál is könnyebb észrevenni a hívek szeretetét, amellyel templomukat gondozzák. Értékes csillárjainak, gyertyatartóinak, padjainak, keresztelő medencéjének külön-külön története van. Az oltárképet, amelyen az imádkozó Jézus látható a Getsemánei-kertben, Orlai Petrich Soma, a 19. század neves művésze festette. A templom orgonájára a győri evangélikusok méltán lehetnek büszkék. Szívesen tartanak hangversenyeket a templomban a Győri Filharmonikusok és vendégművészek is.

     Az igazgatónő elmondta, hogy 1992 szeptemberében a közel fél évszázados szünet után újra megnyíló győri evangélikus iskolák tanévnyitó istentiszteletén a meghatottságtól nem maradt szem szárazon-.. - lelkészek, tanárok, tanulók és a gyülekezet minden tagja együtt adott hálát Isten csodálatos ajándékáért, a templom mellett újból megnyíló iskolákért.

     A templom keleti falába beékelődve láthattuk azt a 6 ágyúgolyót, amellyel Napóleon romba akarta dönteni a templomot. Nem neki köszönhető, hogy ez nem sikerült a franciáknak, hanem egy protestáns érzelmű, hívő tisztjének, aki addig húzta-halasztotta a teljes lerombolás végrehajtását, amig vége nem lett az 1809. évi győri ostromnak, és így a templom megmenekült a pusztulástól.

     Az iskolákban rend és tisztaság fogadott bennünket. A tantermek és folyosók falát az iskolák tanulóinak ízléses rajzai, vídámhangulatú tablók, térképek borítják. Öröm volt végigjárni a folyosókat, bekukkantani a tantermekbe.      

     Kiránduló csoportunk az ebédet követően a Káptalandomb nevezetességeit tekintette meg. Az Árpád-kor óta többször átépített és helyreállított római katolikus székesegyházban - többek között - Szent László királyunk hermáját (ereklyetartóját), a középkori magyar ötvösművészet csodálatos alkotását és Apor Vilmos márvány szarkofágját láthattuk. A hőslelkű püspök 1945-ben élete feláldozásával védte meg az óvóhelyre behatolni akaró ellenségtől az ott menedéket találó magyar nők életét és becsületét.

     A Borsos Miklós Múzeumban megnéztük a 20. század egyik legnagyobb magyar szobrászművészének szobrait, festményeit és éremplasztikáit, majd a szépen felújított házak között vezető tiszta utcákon jutottunk el az állomásra, miközben megnéztük a Széchenyi tér és a győri belváros több nevezetes épületét (és fagylaltozóját) is.

     A győri kirándulásról élményekben gazdagon, lelkileg is felfrissülve és a testvéri összetartozás örömeit is megélve térhettünk haza. Ezúton is köszönjük a kedves, lelkes győri vendéglátóknak és budahegyvidéki szervező társainknak ezt a szép napot!

A beszámolót írta: Kézdy Pál

A  fényképeket dr. Vidovszky István és Zsugyel Kornél készítették