1%

1941. május 2-án születtem Rajkán, ahol édesapám evangélikus lelkészként szolgált. Édesanyám háztartásbeliként dolgozott. Három testvérem közül öcsém lelkész, egyik húgom orvos, a másik gyógyszerész.

Tanulmányaimat Sopronban folytattam és a Széchenyi I. Gimnáziumban érettségiztem 1959-ben. Még ebben az évben felvételt nyertem a Budapesti Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karára, ahol 1964-ben szereztem diplomát, 1969-ben pedig gyógyszerészdoktori címet.

1964-ben megnősültem, feleségem Dobos Mária szintén gyógyszerész. Három gyermekünk és hat unokánk van.

1971-ig Sopronban, 1979-ig Békéscsabán dolgoztam gyógyszerészként, különböző munkakörökben. Ekkor pályázat útján elnyertem a Veszprém Megyei Tanács Gyógyszertári Központja főgyógyszerészi állását.

A rendszerváltás után előbb a Gyógyszertári Központ igazgatója, majd az abból alakult részvénytársaság vezetője lettem. A privatizáció után, 1996 novemberétől az ország egyik legnagyobb gyógyszer-nagykereskedelmi cégénél dolgozom, az Észak- és Nyugat-Dunántúl ellátásáért felelős veszprémi kereskedő és raktárház vezetőjeként.

Pártnak, tömegszervezetnek soha nem voltam tagja. Szakmai, tudományos és érdekképviseleti szervezetek - Gyógyszerészeti Társaság, Gyógyszerész Kamara - munkájában tevékenykedtem.

A gyülekezeti munkába már gyermekkoromban bekapcsolódtam. A 40-es évek végén a kántortanítók félreállítását követően alig 8 évesen kezdtem el a kántori szolgálatot Rajkán, amit Ágfalván folytattam 1959-ig. Az egyetemi éveim alatt nagybátyám, D Weltler Jenő és Trajtler Gábor tanítottak orgonálni, akiket gyakran helyettesítettem a Deák téri templomban. 1963-tól ismét Ágfalván kántorizáltam.

Békéscsabán elköltözésünkig presbiter voltam, Veszprémben pedig 15 éve vagyok a gyülekezet felügyelője, és több éve végzem a kántori szolgálatot is. Ez idő alatt - egy cikluson keresztül - zsinati tagként tevékenykedtem, és részt vettem a gazdasági bizottság munkájában. Jelenleg zsinati póttag vagyok.

Minden egyházi, gyülekezeti tisztséget elvállalok, amire felkérnek vagy amire megválasztanak. Így vagyok az egyházkerületi felügyelő-jelöltséggel is. A megtisztelő jelölést azért sem utasítottam vissza, mivel úgy érzem segítségére tudok lenni az új püspöknek az újonnan szervezett egyházkerületben jelentkező feladatok megoldásában, és minden olyan kérdésben, amelyeket egyházunk törvényei az egyházkerületi felügyelő feladatává tesznek.

Szeretnék segíteni abban, hogy a lelkészek idejük és energiájuk nagy részét a valóban lelkészi feladatok ellátására fordíthassák. Ha a helyi - a gyülekezeten belüli - adottságok nem megfelelőek, legyen lehetőségük megyei vagy kerületi szakértők igénybevételére.

Segíti a lelkészek munkáját az is, ha a munkavégzésük feltételeit javítjuk. Ebbe pedig beletartozik többek között a lelkészi hivatal felszereltségén kívül a lelkészlakás állapota, a megfelelő fizetés, a rendszeres továbbképzési lehetőség is.

A kántori szolgálattal kapcsolatban kettős feladatot látok. Egyrészt az orgonajáték és az énekvezetés terén tartom szükségesnek a továbbképzést, másrészt fiatalok, pedagógusok bevonásával biztosítani kellene, hogy gyülekezetenként legalább két olyan egyháztaggal rendelkezzünk, akik el tudják végezni ezt a szolgálatot.

Kiemelt jelentőséget tulajdonítok a gyülekezetépítő munkának, ezen belül is az óvodás és iskolás korúak nevelésének. Úgy érzem, a családok itt szorulnak leginkább a gyülekezetek támogatására.

Fontosnak tartom az egyház pénzügyeinek tisztaságát és átláthatóságát, a törvény adta lehetőségek maximális kihasználását alapítványok, pályázatok, befektetési lehetőségek stb. terén.

Hiszem és vallom, hogy Isten mindenkit, még engem is alkalmassá tud tenni a szolgálatra. Tud erőt adni a munkához és bölcsességet a helyes döntések meghozatalához.

Bízom abban, hogy az új egyházkerület - a megválasztásra kerülő tisztségviselők személyétől függetlenül - jól fogja szolgálni Isten ügyét és a gyülekezeteket, igazolni fogja a Zsinat döntésének időszerűségét és helyességét.

Veszprém, 2000. február 22.

dr.Weltler János

 P.S.