1%

1%

 
Menü
Nyugati Evangélikus Egyházkerület
Egyházkerületünk az Internet országútján
Elnökség
Szabó György egyházkerületi felügyelő székfoglalója
 

Szabó György egyházkerületi felügyelő székfoglalója

Jézus mondja: Hanem legyen a ti igenetek igen, és a nem, nem. Mt 5,37

**Székfoglaló**

Tisztelt Egyházkerületi Közgyűlés! Kedves Testvérek! Tisztelt Vendégeink!

Szeretettel és örömmel köszöntök mindenkit, aki a mai ünnepi közgyűlésünkre eljött közénk, vagy távolról velünk érez és lélekben köztünk van.

A nyár elején volt lehetőségem egy székfoglaló megtartására az egyházmegyei felügyelőségre történt beiktatásom alkalmával. Azt gondoltam azt egy kicsit átírom, milyen könnyű dolgom lesz. Tévedtem. Visszaemlékezve - a hat évvel ezelőtt az Öregtemplomban történt - Ittzés János püspök úr és Dr. Weltler János kerületi felügyelő úr beiktatására, ott elhangzott, hogy a döntés kihirdetése után püspök úr álmatlanul forgolódott egy éjszakán át. Most ez az álmatlan első éjszaka "sikerélményét" én is megkaptam.

Feltettem magamnak a kérdést, hogy kerültem ebbe a helyzetbe? Én a szegény tanárember egyetlen fia, akinek rokoni kapcsolatai nincsenek a magasabb körökben, aki a kétfordulós szavazás első részében nem voltam nyerő helyzetben. Elfogadtam, hogy Vincze Csaba testvérem mögött, esetleg helyettes lehetek, ha a szavazás menete az emberi logika szerint folytatódik. Ezt a gondolkodást még erősítette, hogy a saját megyénkben néhány egyházközség rájött, jobb, ha a második fordulóban nem rám szavaz, mert a végén, ha nyerek, akkor maguknak dupla munkát, újabb megyei választást, közgyűlést és beiktatást kell lefolytatni az új megyei felügyelő megválasztása miatt. (Ezért egy csöpp neheztelés sincs bennem.)

A Mindenható előtt semmi sem lehetetlen, csak ezzel tudom magyarázni a második forduló eredményét. Ez viszont még nyomasztóbbá teszi, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnem. Többször voltam nehéz helyzetben, de eddig minden fontosabb tevékenységemet siker koronázta, a kisebb sikertelenekért pedig az Úrnak mindig köszönetet is tudtam mondani. Mint utólag bebizonyosodott, számtalanszor nagyobb bajtól menekültem meg. Hálát adok ezért Istennek.

Most félek, ez a feladat, teher nehezebb, mint amit a magam erejéből megoldhatónak látok. Szándékosan nem tehetem tönkre az egészségemet, nem hagyhatom magára a családomat. Mivel a hitem nem hagy el, szívemet a vegyes érzelmek között most elsődlegesen a hála és a köszönet tölti el.

Hála a teremtő Istennek, hogy mindeddig megtartott szeretetében - hiszem, hogy ezután sem hagy magamra, csak az ő segítségével tudom a Mindenhatót és az egyházat hűségesen szolgálni.

Legelső megyei felügyelővé választásom alkalmával - 1995-ben - kaptam egy megjegyzést, hogy sok örvendetes egyházi ünnepre fognak meghívni, milyen jó lesz nekem, majd felhizlalnak. Nem tudhatták, hogy a szüleimtől örökölt gének alapján én nem a magam hasznát hajtom, egy kilót sem sikerült rám ragasztani - ami viszont nem az egyházmegye hibája.

Őszinte, testvéri szívvel mondok köszönetet a lelkipásztoroknak, az egyházközségeknek, hogy a bizalmukat megkaptam. Talán része volt, hogy

  • három ciklusban megyei felügyelőnek újra választottak,
  • a kerületi székház helykiválasztásában és lebonyolításában önzetlen szerepet vállaltam,
  • az elmúlt ciklusban megrendezett kerületi rendezvényeken általában részt vettem, többen ott megismertek,
  • és még egy mondatnak is köszönhetem, amiről inkább a székfoglaló végén szólok.
  • Köszönhetem ezt az eredményt az életemben fontos szerepet játszó embereknek. Történelmi sorrendben, nagyapámnak Niederland Vilmos evangélikus tanítónak, igazgatóhelyettesnek. Ő 1952-ben egy éves koromban meghalt ugyan, de drága jó nagymamám sokszor elmesélte, hogy amikor már mindenki tudta, hogy el fog távozni és minden kívánságát lesték, akkor állt elő kérésével, egy órára hozzák oda első fiú unokáját, engem. Természetesen nem tudom, hogy mi zajlott le közöttünk, mai ésszel biztosan mesélt, szeretett, a jó elődök példájának a követésére biztathatott, lelkemre köthette, hogy ne hagyjam el a hitem, végül megáldott. Talán ez az áldás hatott most is.
  • Köszönöm édesapámnak, aki szintén nem lehet már közöttünk, aki a legnehezebb politikai időszakokban is eljárt rendszeresen templomba, vállalt presbiterséget és tette a dolgát egyházában, mutatott olyan példát, amiből minden nap meríthetek. Mint tanítóképzőből nyugdíjba ment tanárra, volt ismerősei, diákjai közül sokan még ma is szeretettel emlékeznek. Építő jellegű kritikáját mindig elfogadták, csak a felét sikerüljön annak a szeretnek tovább adni, amit ő tudott tenni életében.
  • Köszönöm Lupták Gyula tisztelendő úrnak, aki szintén nem lehet már köztünk, de akinek áldott keze nyomát, lelki háborgásaim helyretevéseit, most is érzem a lelkemen.
  • Köszönöm Ittzés János püspök úrnak, aki a jelöltségemet elfogadta, szeretetét mindenkor megtapasztaltam, amióta mellette dolgoztam, aki szolgatársi együttműködési készségéről biztosított, megnyugtatott.
  • Köszönöm Dr. Weltler János felügyelő úrnak, akit felügyelői példaképnek tekintek. Az ő áldása is segített a választás folyamán.
  • Köszönöm azoknak, akik a jelölést megtették, és azoknak, akik ezt a szavazatukkal elfogadták. Külön köszönöm a jelölő és szavazatszámláló bizottság tagjainak, akiknek még dupla munkát is okoztam.
  • Köszönettel tartozom mindenkinek, aki mint meghívott jelenlétével megtisztelte az ünnepi közgyűlést és a jobbító szándéktól fűtött közös akarattal, új lendülettel segíti a kerület munkáját, egy új ciklus kezdetén.

A legfontosabb faladatomnak tekintem Ittzés János püspök úrral történő összhang kialakítását, szeretetben kialakított közös vélemények elérését. Könnyű lenne akkor átvenni egy pozíciót, amikor jól szalad az egyházunk szekere. Nem Dr Weltler János kerületi felügyelőn múlott, hogy az egyházunk és az ország sorsa nem fenékig tejfel. Elődöm mindent megtett, ami emberileg lehetséges volt, rendkívül magasra tette fel a mércét. Láttam, hallottam azt a küzdelmet, ami a korábbi elnökségi ülésekről származott. A sorozatos stressz-helyzet igen alaposan alámosta az ő egészségi állapotát. Amennyiben rám is ez a megpróbáltatás vár, vajon tudok-e olyan hűséges és kitartó lenni, mint ő?

Napjaink problémáinak egy részébe belelátva érzékelem, hogy nagy bajban van a nemzet, és a mi egyházunk területén is vannak javítani valók. Nagyon enyhe a kifejezés a bajra utalás, a halálos ítélet közelében vagyunk. Ötven évvel ezelőtt minden harmadik családot megfélemlítettek, raktak ki "téglát" azért, hogy megfélemlítés és kelepcébe csalás után zsarolható legyen az állampolgár. Napjainkban már egész társadalmi rétegek kapják meg a "téglájukat" úgy, hogy észre sem veszik ezt a csalást. A négy éves politikus választási ciklusidőkre szabott tervek, ígéretek és eredmények nincsenek összhangban. Általános lett, hogy az utolsó benyomások és egyéni, nem pedig a hosszutávú közösségi érdekek mentén születnek az átlag ember döntései.

Napjainkban a nehézségeket, a fáradságot, a küzdelmet, a szenvedést nem "divat" felvállalni. A gyermekek számának drasztikus csökkenése egész Európában megfigyelhető. Ez minden gazdasági baj gyökere is. A tőke mohó akarata szerint, az emberek lelkére és gondolkodására szisztematikus tervek készülnek. Kellő előkészítés, marketing munka után ma már szinte a szennyvizet is bepalackozzák, jól csengő márkanevet ráírnak és eladják, ezekben az édesítő szeren kívül természetes anyag nincs, a light formátumban már az sincs.

Mindent elkövetnek, hogy az emberek ne legyenek hosszútávon biztonságban, a pénzükkel ne tudjanak takarékoskodni, hosszú távra gondolkodni. A nagybevásárló helyekre csábító reklámok egy városi átlag lakásra vonatkozóan egy évben 17 kg színes papírt tesznek ki, természetesen ennek ára a termékekbe beépül, a környezetszennyezés kellő megvédésébe nem.

Az emberek nem kommunikálnak eleget és megfelelően. Egy statisztika szerint egy átlag házaspár 17 percet beszél egy héten egymással. Mára elérték, hogy az új áruházak esetén az előző éjszakát sátrakba töltsék egyes emberek, hogy a nyitó kedvezményes néhány tízezer forintért egymást taposhassák.

Ami kívül csillog, azért minden pénzt megadnak az emberek, közben folyamatosan távolodnak el egymástól és az Istentől. A gyermekek több mint a fele csonka családban nő fel és követi többségében azt a rossz példát, amit ifjú életében látott a tévében, egyéb médiákban, tapasztalt a családban.

A fogyasztói társadalom a tőke érdekeinek megfelelően kialakította a szingli életformát, ami tovább rontja a helyzetet, hogy számos családban az önző életvitel szintén az egyik fél szinglisedéséhez vezet válás nélkül is.

Az egyházban szintén jelentős a népességfogyás, vagy még fokozottabb. A fejekben, a lelkekben a rendezetlenség hasonló. Az alkohol, a drog jelen van. Egy példa: az egyik egyházközségi felügyelőtársam panaszkodott, hogy a fogyatkozó tagság miatti kesergésére a lelkész azt válaszolta, hogy mire a templombezárásokra kerül sor addigra Ő már nyugdíjas lesz, és emiatt nem kell, hogy a feje fájjon. Van-e teendőnk? Vagy bele kell mindenbe nyugodni?

Nem, amíg az elődeink, a szeretteink, az Isten előtt meg akarunk állni, addig a mi dolgunk az evangélium hirdetőinek követése, munkájuk segítése. A világ alakulásának irányába, akik most beleszólnak, azok időközönként a gazdasági hatalom újra felosztását provokálják ki, mivel rájöttek, hogy ígéretekkel sok-sok embert be lehet csapni el lehet venni az emberek hitét, erkölcsi tartását, hosszú távra való gondolkodását. Ennek eredményeként az anyagi javak újraosztásánál mindig ugyanaz a kör húz hasznot. Nem fog az emberek gondolkodása ismét egyik napról a másikra újra megjavulni, ehhez hosszú kitartó munkára, szeretetre, az evangélium hirdetésére van szükség. Krisztus urunk földi életében minden egyes hozzá fordulóhoz példabeszédekkel tette világossá szándékát, a problémák gyökerét, a lehetséges kiutat.

Napjainkban ismét igen nagy szüksége van az embereknek, hogy a háttérinformációkat megmagyarázzák számukra. Ebben nagyon nagy szükségét érzem, hogy kellő támogatást kapjanak az igehirdetőink, a lelkészek. Rettenetesen nehéz feladat napi problémákat boncolgatni, annak hátterét megvilágítani, a biztos erkölcsi alapra, a hitre, az evangéliumra hivatkozni, mikor az ellentábor nagyon védi felkészülten a saját - a tőke - érdekeit. Azonnal odavágják, hogy ez már elavult, haladni kell a korral, de az ígéretek csak akkor igazak, ha azt szenvedés, áldozathozatal, szeretet, hosszú távú közösségi érdekek övezi, nem pedig spekuláció.

E gondolatsor lezárásaként még azt teszem hozzá, hogy imáimban az ellentábor is szerepel. Bocsássa meg a Mindenható a gyermek - és családellenes tevékenységeiket, döntéseiket, segítsen az Úr megértetni Velük, hogy mi értük is dolgozunk.

  • Az esperesi vizitáció mintájára segíteni szeretném püspök urat, hogy végezzünk püspöki vizitációkat is. Meghitt beszélgetések idején sikerül feltárni azokat a gondokat, megoldásra váró kérdéseket, amikre a rohanó napjainkban nem sikerül időt szakítani.
  • Több, közös élményt szükséges biztosítani az egyházközségeken, az egyházmegyéken és a kerületen belül is. Az eddig jól sikerült rendezvényeinket is bekorlátozzák az előre meghirdetet napirendi pontok, a meghirdetet időre való befejezése, a mielőbbi hazaindulás sürgetésének tudata, az otthoni ezer gond és megoldásra váró problémák sora. Nem az örökös aggódás viszi előre az ügyeinket, hanem az önzetlen Krisztusi szeretet.
  • Szeretnék segíteni abban is, hogy az úrvacsorai közösséget nagyobb számban éljék meg a testvérek. Távolabbi nagyvárosban szerzett élményem volt, hogy ugyan sokan voltunk a templomban, de az istentisztelet végén elkezdett úrvacsora előtt a jelen lévők 90%-a felpattant, és nagy vidáman kivonult. Nekem akkor inkább sírnivaló kedvem támadt, ha itt lett volna köztünk Krisztus mit szólt volna a nevetgélve elvonulókhoz? Nem tudják az elvonulók, mit cselekszenek.
  • Nekünk a feleségemmel megadatott az a csoda, hogy 30 évi házasság után is szerelemmel, önzetlen szeretettel tudjuk egymást szeretni. Minden család, küldetést, tanítványságra való felkérést kapott, "békesség és szeretet legyen köztetek" - mondta Krisztus. Ha csak ezt követnék minden családban, akkor a szomszédoktól a munka illetve szolgáltató helyekig az kisugároztatható.

Eddig is sok segítséget kaptunk a Házas Hétvége mozgalom egyházunkban történő önálló megszervezéséhez. Reményeim szerint most még több házaspárt tudunk ilyen missziós munkával felérő alkalomra elhívni. Eddigi életem legnagyobb lelki töltekezéseit kaptam ajándékként ott. Kívánom, hogy minél több házaspár élje át ugyanezt az élményt, jó irányba megváltozik az életük, a szeretetet magasabb dimenzióban élik tovább.

  • Az ökumenéről. Természetesen a saját evangélikus egyházamat tartom a legfontosabbnak, de fontosnak érzem, hogy a sok évszázaddal ezelőtt, sokszor feleslegesen okozott sérelmek felhánytorgatásának és főleg a megtorlásnak nincs és nem is lesz helye a jövőben sem. Krisztus tanítása ellen vét az, aki a felesleges energiáját az egyházak közötti torzsalkodásra, békétlenségre fordítja. Van közös problémánk, megoldásra váró feladatunk éppen elég.

A legutóbbi megyei felügyelői iktatáson felemlítettem a nagytiszteletű Laborczy Zoli bácsitól hallott történetet. 1948-ban nyarán az akkori hatalom egyik embere kioktatta, hogy ők három lépésben átalakítják az emberek egyházhoz való viszonyát. 1. az ifjúságot - a jövőt - kiveszik az egyházak kezéből. 2. az egyházakon belüli kulcspozícióban lévő vezetőket kicserélik a hatalomnak behódolókra. 3. a hívek mozgásterét a templomok területére korlátozzák úgy, hogy ott is lehetőleg a hatalmat támogató prédikációkat hallgathatják. Be kell valljuk az ő szempontjukból eredményes munkát végeztek. Ennek az ördögi tervnek a megfordítását kell megvalósítani az egyházaknak. Ez a feladat ad elég munkát, a meddő egymás közötti vita csak az ördög malmára hajtja továbbra is a vizet.

  • Vezetési stílus. Eddig a társadalmi tisztségeket is beleszámítva 11 esetben voltam, illetve két civil egyesületnél még most vagyok vezető. Eddig meg tudtam valósítani azt a törekvésem, hogy a demokrácia szabályait betartottam, illetve a legkisebb kockázattal a többség érdekét szemelőtt tartva tudtam döntéseket hozni. A közéleti munkát vállaló emberek többsége az egyre több közmunka nyomán elfogadja, hogy egy idő után előjogokat élvezhet, a döntései megfellebbezhetetlenek. Eddig ezt nekem sikerült elkerülnöm.

Kérem a Mindenhatót, hogy adjon a jövőben is elég bölcsességet, bizalmat, szeretetet, ahhoz, hogy ezt meg tudjam tartani. Senki nem tud tökéletes döntéseket hozni. Én sem. A legjobb szándékom esetén sem, de törekszem rá és kérem az egyházközségek türelmét, szeretetét, imáit, hogy ebbe az új funkcióba beletanulhassak és szolgálhassak úgy, ahogy a bevezetőben említett végére szánt mondat is befolyásolhatta a döntéshozókat, miszerint nem kerületi felügyelőségre, hanem az egyházunk legjobb segédmunkása címre szeretnék büszke lenni.

Régi mondás szerint, ha azt akarom, hogy lássanak, akkor legalább egy lépcsőre álljak fel, ha azt akarom, hogy halljanak, akkor beszéljek hangosan, ha azt akarom, hogy szeressenek is, akkor beszéljek röviden, ezért Isten segítségét és áldását kérve egész Egyházkerületünkre a kerületi felügyelői - segédmunkási munkámat egy ébredési hullám indítása reményében ige idézésével megkezdem. Ezért tehát nem azé a dicsőség, aki akarja, sem nem azé,aki fut, hanem a könyörülő Istené. Róm 9.16

Szabó György

Elhangzott 2006. augusztus 26-án a győrújbaráti evangélikus templomban az egyházkerületi felügyelői beiktatáson.

Társoldalak
Dr. Weltler János örökös tiszteletbeli felügyelő pályarajza
Prőhle Gergely országos felügyelő székfoglaló beszéde
Szabó György egyházkerületi felügyelő életrajza
 
Képek

Szabó György egyházkerületi felügyelő 2006.
 


::Nyomtatható változat::

Evangélikus Egyház Gyülekezeti és intézményi honlapok Nyugati Evangélikus Egyházkerület Egyházkerületünk az Internet országútján Elnökség Szabó György egyházkerületi felügyelő székfoglalója

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003.
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster