1%

Az áldásos munkát végző Nerodoli Mátyás lelkészt nyolc éves szolgálatra Greskovits Imre (1796-1804), majd ugyancsak nyolc évre Balasovits Márton (1804-1812) követte.

A gyülekezet történetét latinul megíró, „igen derék lelkész” 1806-ban házanként járva írta össze híveit. A lélekszámot 630-nak találta, de ez a szám 2 évvel később jelentősen megcsappant, mert 23 család (138 lélek) részben Bánátba, Tolnába, Paks-Györkönybe, de legnagyobb részt az akkor keletkezett Lajoskomáromba települt a munkalehetőségek csökkenése miatt. Ők alapították az ottani gyülekezetet, és építettek ott is templomot.

Az ondódi templom tornyának építése 1808-ban indult, de a francia háború miatt csak 1809-ben lett kész. Az alapkő lerakásnál Balasovits Márton lelkész Mk. 14,1. alapján prédikált. A torony építéséhez Stettner Mátyás, Czechmeister Lőrinc és Czéh István 50-50 guldent ajándékoztak. Ebben az időben történt a templom három lépcsőben való megnagyobbítása is.

Az 1810. január 14-i móri földrengés pusztító hatása Ondódot is érintette, a természeti csapás következtében egyházi épületei megrongálódtak.

Malatides Dávid több mint 45 éven keresztül (1812-1858) volt a gyülekezet prédikátora. Őt fia, Malatidesz Sándor, mint adminisztrátor váltotta egy évi (1858-1859) lelkipásztori munkára.

A közösség erősödését szolgálták a gyakori püspöki vizitációk, amelyek különösen Kis János (1812-1846) szuperintendensi működése alatt voltak gyakoriak. A püspök 1814-ben, 1824-ben, 1828-ban, 1836-ban és 1839-ben tartott canonica visitátiót a gyülekezetben. Az 1814-ben végzett vizitáció jegyzőkönyve szerint Pusztavámon és a hozzá tartozó Nána helységben (1813. évi adat) 625 lélek élt. A lakosok valamivel több, mint fele evangélikus volt, és egy-két házat kivéve jobbágyok alkották a falu népét. Az eklézsia nagyobb részét a németek tették ki. A tótokhoz 12 pár tartozott, magyarok csupán három házban laktak. Az egyházközségnek két filiája volt: a móri és a kápolnai. Móron 38 evangélikus lakott, a kápolnai evangélikusok közül 12 lélek tartozott Pusztavámhoz, mert a tótok Oroszlányhoz csatlakoztak. (Kápolna-puszta ma már nem található a térképen. 1945-ben véres harcok színtere volt. Az ott élő 23 – többségében evangélikus – család férfi tagjainak nagy részét az oroszok kivégezték.)

Az 1824. szeptember 14-én tartott „Superintendentialis Visitátio” alapján Mór és Kápolna filiákkal együtt már 730 evangélikus – közöttük 60 tót és 16 magyar nemzetiségűt – élt az egyházközségben. A hivatali szolgálatot a lelkész három nyelven végezte a gyülekezetben. „Mivel pedig több Nácioból áll, a magyar és Tót változtatva tartatnak, a német ellenben, az Ekklézsiának nagyobb és erősebb része folyvást mindennap és vasárnap.”

A nemzetiségekhez kötődő három nyelv mellett a deákot is jól ismerő prédikátor 40 éves, nemesi származású, házasember, hat gyermek apja, aki felsőfokú tanulmányait Sopronban és Wittenbergben végezte.

A tanítói hivatalt betöltő Göndör István 44 éves, négy gyermek atyja, és tót anyanyelvén kívül a deák, a magyar és a német nyelvet beszéli. Szabados Pál esperes 1859. május 14-én tartott „törvényes visitátio jegyzőkönyve” szerint a vizsgálat idején 778 lélek tartozott az egyházközséghez, amelynek 1786-ban épült iskolája „újból építtetett” 1852–ben. „Számlál pedig 1 tantermet, mely 6 ablakon át végzi világosságát, 1 lakószobát, 1 élésházat, 1 istállót, 1 pinczét, 2 ólat, 1 pajtát.” Kitűnik az is, hogy a templomtornyot 1857-ben újították fel.

Esztel (Estl, Estel) Sámuel 1859 és 1876 között volt a gyülekezet lelkésze. Az ö szolgálata alatt látogatta meg a gyülekezetet Karsay Sándor püspök. Az 1869. április 21-én végzett vizsgálat jegyzőkönyvéből kitűnik, hogy a pusztavámi egyházközségben az egyházi tartozások és járandóságok párszám szerinti kivetése volt gyakorlatban. „Ajánlatott a gyülekezetnek, hogy ezután a szeretet és igazság elvét követve a közterhek viselésénél a birtokaránylagos kivetést alkalmazza, nevezetesen a gabonajárandóságot földbirtok után, a pénzbeli fizetéseket részint adóforint, részint lélekszám után vesse ki.”

Az 1875. évi névtár szerint 826 lélek tartozott az anyagyülekezethez. Móron és Csókakőn 30 személyt jegyeztek evangélikusként. Összesen 856 lélek alkotta az egyházközséget. A lelkész mellett fia (?), Esztel (Estl, Estel) Rezső segédlelkészként szolgált. Hauptmann János tanító 120 gyermek oktatásáról gondoskodott. A gyülekezet Pusztavám (Ondód) néven, német-magyar nyelvű gyülekezetként szerepelt a névtárban.

Hófbauer Pál 1876 és 1883 között pásztorolta a híveket. Az ő működése idejére esett a leégett lelkészlakás újjáépítése. A munkálatokat 1877-ben végezték. Az építkezés 1981 gulden 33 krajcárba került, de a szükséges kézi- és más munkákat a gyülekezet tagjai vállalták.

Falaky Károly csupán öt évig (1883 – 1887) szolgálta itteni híveit. Az iskola bővítése és renoválása 1888-ban történt. Az iskolások száma ekkor 130 volt. Valószínű, hogy ebben az időben került a templom délkeleti falán, egy falmélyedésbe a ma is látható és működő napóra.

A század végén – szolgálatát rövid ideig soproni teológiai tanárságra cserélve – a nagytehetségű Payr Sándor (1887-1896), a későbbi teológiai professzor, egyháztörténész volt a gyülekezet lelkésze. Az egyházi személyiség általánosan ismert egyháztörténeti munkássága mellett külön említést érdemel, az általa bevezetett, és szerkesztett német nyelvű énekeskönyv, a CHRISTLICHES GESANGBUCH Zum Gebrauch für die evangelische Gemeinde Ondod (Keresztyén Énekeskönyv az ondódi evangélikus egyházközség használatára), amelyet 1891-ben adott ki az ondódi (pusztavámi) egyházközség saját költségén. A gyülekezet ugyanis addig az 1762-es pozsonyi énekeskönyvet használata. Egységes, az egész országban elrendelt német énkeskönyv ebben az időben nem volt. Az ondódiak éneklés iránti igényét jelzi, hogy ezzel egyidejüleg bevezettek egy magyar énekeskönyvet is, amely 1891-ben újra szerkesztett és kiadott változatban „KERESZTYÉN ÉNEKES KÖNYV“ néven került a hívek kezébe.

A hajdani ondódi lelkésznek később ­– már soproni történész-professzorként – oroszlánrésze volt a „DUNÁNTÚLI KERSZTYÉN ÉNEKESKÖNYV“ szerkesztésében és kiadásában. Az 1911-ben megjelent és 44 évig változatlanul használt énekeskönyvben 2 éneke mellett 64 általa fordított vagy átdolgozott ének szerepel. Ezek között található az „Erős vár a mi Istenünk“ szövege, amely a 40-50 féle változattal szemben, néhány kifejezés megváltoztatása után – Hamar Gyula Harangszóban megjelent cikkét idézve – „egyszerűsége, világossága, magyarsága mellett leghívebben alkalmazkodott az eredeti Luther szöveghez, annak tömörségéhez, és az eredeti dallam ritmusához.“ Egyházi himnuszunk ma használatos szövege két szóban tér el ettől. Mai énekeskönyvünket D. Payr Sándor öt fordítása és egy saját szövegű éneke (EÉ 490) gazdagítja.

A nagy történettudós, énekköltő és fordító 1938-ban, 77 éves korában hunyt el Sopronban. Koporsójánál D. Kapi Béla püspök mondott gyászbeszédet, aki - mint rangidős püspök - még abban az évben látogatást tett a pusztavámi gyülekezetben is. Payr Sándor ondódi távozása után a gyülekezet Posch Sándort választotta lelkészének, de ő még hivatalba lépése előtt váratlanul Győrben meghalt.