|
Itthon maradtak és kitelepítettek
Új élet kezdődött. A rendbetett épületek között bizakodva folyt a lelki építkezés, de német származásuk miatt egyre több zaklatásnak voltak kitéve a hívek. Csakhamar majdnem az egész gyülekezet nincstelenné és hajléktalanná vált. A súlyos helyzetet fokozta a már régóta rettegéssel várt kitelepítés - 1948. február 10. -, s a bajt tetőzte az 1948 nyarán bekövetkezett iskola-államosítás.
A kitelepítettek Kelet-Németországba kerültek. Az évek folyamán többen vállalták a kockázatos nyugatra való átszökést, s közülük számosan szintén Geretsriedben találtak otthonra. Közülük ketten különösen is szívükön hordozták a kapcsolattartást a szülőhazával és egykori anyagyülekezetükkel. Macher János – mint városi képviselő és az ottani evangélikus gyülekezet egyik vezetője – azon fáradozott, hogy új otthonukban evangélikus templom épüljön és a felszentelése szintén Szentháromság ünnepe utáni 20. vasárnapra essen, mint a pusztavámié. Vágya teljesült: 1960-ban felépült a Petruskirche nevű templom. Később a két helység között partner-települési, majd a két evangélikus közösség között testvér-gyülekezeti kapcsolat alakult ki. Netzkár András a hagyományőrzés révén erősítette a kapcsolatot az óhazában élőkkel. Munkájuknak szép emléket állít a Geretsriedben 1978-ban megjelent Heimatbuch von Pusztavám, amelyben méltó helyet kapott a gyülekezet története is.
Az itthon maradtak élete hosszú időre a templom falai közé szorult. Szabó Vilmos több, mint egy évtizedes pusztavámi szolgálat után, 1957-ben – mivel a pásztor és nyája közötti bizalmi viszony meggyengült – lemondott hivataláról. Rövid bakonycsernyei működést követően Nyiregyházára került. Ott szolgált nyugdíjbavonulásáig, és ott is húnyt el 1987-ben. (Vilmos Béla nevű fia Pakson esperes-lelkész.)
A hívek hajdani lelkészüket, az Izményben szolgáló Hoffmann Ernőt (1957-1970) hívták vissza pásztoruknak. Ő haláláig szolgálta hűséges gyülekezetét. Budapesten húnyt el 1970. szeptember 8-án. Hetven éves volt. Sírjánál D. dr. Ottlyk Ernő püspök és Nagy István esperes hirdette a feltámadás evangéliumát.
Puskás János 25 évig (1970–1995 állt a gyülekezet élén. Működése alatt a megrepedt harangjukat újra öntették, a II. világháborúba elvitt harang helyére újat készíttettek, korszerű lelkészlakást építettek a templom mögötti udvarban (1977), felújították a templomot, és betonköténnyel vették körül a bányaművelés miatt megrepedt 200 éves templom fundamentumát (1983–1985). A régi parókiában gyülekezeti termet és irodát alakítottak ki és kicserélték a villamos hálózatot. A munkálatokat a Németországban élő pusztavámiak is támogatták. Egyidejűleg folyt a lelki építkezés is: hatalmas szervezés eredményeként ismét leánygyülekezet alakult a móri szórványban (1986).
A lelkész szolgálatát mindaddig végezte, amíg a szíve azt nem mondta: elég! Agyérgörcs, infarktus, és egyéb szervi bajok késztették a nyugdíjba vonulásra.
| 
