A győri Diakonissza Anyaház vezetősége a két világháború közötti években rendszeres tájékoztatást küldött az ország különböző területein szolgáló munkatársainak "Levelek hazulról" címmel. A nehéz évtizedekben e példányok közül sokat megőrzött Bartos Piroska diakonissza nővér, később Lupták Gyula lelkipásztor felesége. Az egykor rám bízott értékes kordokumentumokat is tartalmazó anyagból ezúttal Túróczy Zoltán püspökünk 1938 tavaszán írt, ma is megszívlelendő sorait örömmel közlöm a Dunántúli Harangszó olvasóival.

A fenti sorokat és az alábbi levelet dr. Fabiny Tibor egyháztörténész professzor - halála előtt néhány hónappal - juttatta el szerkesztőségünkbe. (a Szerk.)

Jézus sohasem akart bemenni egy házba sem egyedül. A kánai menyegzőbe is tanítványaival együtt kénytelen meghívni őt a házaspár (Jn 2,2). Még ha ennek az a kellemetlen következménye is lehet, hogy elfogy a boruk, mert nem számítottak a vendégek ilyen nagy szaporodására. Mikor az utolsó vacsorához készíti a helyet, akkor is csak tanítványaival együtt hajlandó elfogyasztani ott a húsvéti bárányt.

Jézust magát sokan látnák szívesen, és hívják is őt, azonban a társasága már nem kell nekik. Jézus tanítványainak serege rendszerint nem nagyon előkelő: egyszerű halászok, bűnös múltú vámszedők és írástudatlan, közönséges emberek azok. Jézus tanítványai ezenkívül még erkölcsileg sem tökéletes lények. Péter hirtelen, meggondolatlan beszédű, lobbanékony. János és Jakab indulatainak parancsolni nem tudó, szenvedélyes és a többiek fölé emelkedni akaró, protekciót kereső emberek. Filep tudatlan, akinek sokszor el kell mindent magyarázni. Júdás kapzsi, ki minden garast a fogához ver, tékozlásnak minősíti a szeretetnek megnyilvánulását is.

Ilyen egyszerű, intelligencia nélkül való, gyarló, bűnös emberekkel együtt lenni bizony nem élvezet. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy Jézus csak a tanítványokkal együtt hajlandó belépni hozzánk. Aki tanítványait megveti, az őt veti meg, és attól ő maga is elfordul.

Jézussal együtt lenni tehát csak úgy lehet, ha az övéivel is együtt vagyunk. Aki nem tudja elhordozni az övéit, az őt magát sem kapja meg. Ez ellen lehet nekünk rugódozni, lehet ezt esetleg helytelen módszernek is tartani, mindez azonban nem változtat a tényen, hogy Jézus ilyen volt, ilyen ma, és ilyen marad mindörökké.

Amikor valamelyik diakonisszának nehéz a közösségben elhordozni nővértársainak sok tudatlanságát, gyengeségét és bűnét, és elkezd kivágyakozni a közösségből, azzal a gondolattal, hogy egymagában inkább tudna Krisztussal és Krisztusé lenni, az vegye tudomásul, hogy Jézus csak a tanítványokkal együtt lehet az övé, tehát csak a megváltott bűnösök közösségében hajlandó az övé lenni.

Adjon ez erőt nekünk elhordozni a közösség minden terhét, és adjon ez elég alázatosságot nekünk elfogadni a közösség minden keresztjét. Érdemes eltűrni a tudatlan és bűnös tanítványokat azért, hogy nálunk és velünk lehessen a tanítványok Ura, az egyedül bölcs és egyedül jó Krisztus.

Győr, 1938. május 18.

Testvéri szeretettel Túróczy Zoltán s. k.