|
Kettős ünnep Szombathelyen
140 évvel ezelôtt húsz protestáns család elhatározta Szombathelyen, hogy gyülekezetté szervezôdnek. Az elhatározást önzetlen tettek követték. Hamarosan iskolát építettek, majd 1896-ban templomot szenteltek. Növekedett a közösség, majd elérkezett a pillanat, amikor ebbôl a protestáns eklézsiából kiválva önállósulhatott a szombathelyi református gyülekezet is. De ez az elválás nem szakadást, hanem valóban önállósulást jelentett. Hiszen a testvéri kapcsolat ma is példaértékû a két felekezet között.
A mustármag hasonlata alapján sokan azt hitték, hogy az örökkévalóságban érvényesül Jézus példázatának jelentése. Pedig ez a folyamat tetten érhetô az egyházban, így a vasi megyeszékhelyen is. Október 13-án, az ünnepi hálaadó istentiszteleten ezekkel a gondolatokkal kezdte igehirdetését Szebik Imre, az északi Evangélikus Egyházkerület püspöke. Az ezredforduló idôszaka valóban sok áldást hozhatott ennek a közösségnek az életébe. A nemrégiben átadott Szeretetotthonuk új épületszárnnyal bôvülhetett. Ennek bejelentésére az ünnepi istentisztelet utáni közgyûlésen került sor. évekkel ezelôtt dr. Várhegyi Károlyné vetette fel annak gondolatát, hogy örökségével meg kívánja alapozni egy ilyen jellegû szeretetszolgálat mûködését. Az álom Vincze Csaba építész szellemi kreativitása, számos adományozó, valamint G. Labossa György lelkész segítségével valósulhatott meg. A közgyûlésen hallhattunk az építkezés körülményeirôl, számadatairól, valamint arról, hogy az intézmény ezennel felveszi néhai Túróczy Zoltán püspök nevét, akit éppen 30 esztendeje szólított magához az élet és halál Ura. Az ünnepségen jelen volt lánya, Túróczy Erzsébet, valamint unokája, Manninger Jenô államtitkár is, akik köszöntötték az ünneplô gyülekezetet.
Közgyûlés után a Szeretetotthon új épületszárnyába vonulva Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke szentelte fel a hajlékot, aki megemlítette, hogy Túróczy Zoltánt tekinti közvetlen elôdjének a püspöki szolgálatban. Igehirdetésében pedig a gazdag ifjú Jézussal való találkozását idézte, amelynek végén a tanítványok felé hangzik egy mondat. Az embereknek lehetetlennek tünt az üdvösséget elnyerni, de Jézusban mégis a miénk lett. Ebbôl a reménységbôl kell fakadnia a szeretetszolgálatnak. Ezzel a hittel végezzék feladatukat az ápolók, és ebbôl fakadjon a gyülekezet minden további lépése a jövôben.
Menyes Gyula
|
