1%

2001 augusztus 22-26. között rendezték meg Kõszegen - immár harmadik alkalommal - a Fesztivál a határon elnevezésû rendezvénysorozatot. A Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája és az Országos Gyermek- és Ifjúsági Parlament célul tûzte ki, hogy elõsegítik az ifjúság különbözõ rétegû, csoportjai, valamint az ifjúsági szervezetek, a hazai kulturális, tudományos, közéleti és gazdasági szereplõi közötti kommunikációt.

Ennek keretében az idei rendezvényen a három legnagyobb történelmi egyház egy-eténelmi egyház egy-egy vezetõjét hívták meg fórumbeszélgetésre. A rövid bevezetõ elõadások témája az volt, hogy az egyházak megtalálják-e helyüket Magyarországon, a folyamatosan változó, globalizálódó világban, különös tekintettel a sajátos Közép-európai viszonyokra.

A felkért elõadók az alábbiakat tartották fontosnak elmondani a kért témában:

Bíró László katolikus püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar családreferense, a Központi Papnevelõ Intézet rektora: Az államalapítás ünnepének közelsége kapcsán István király egykori politikai döntéseit helyezte középpontba. István dönteni mert Jézus, a család és a helyes arányok mellett. Kiemelte, hogy az elmúlt száz évben már a harmadik ideológiát fogyasztjuk, és mindhárom a és mindhárom az ember megmentését tûzte ki célul. Mindegyik kudarcba fulladt. A régi uralkodók néha elmentek az általuk alapított kolostorba elcsendesedni, hogy jó irányba vezessék az országot. István király is ezt tette. Manapság tévhit, hogy az életminõségnek a havi fix az alapja. A közjó nem ezt jelenti! Csak annak a társadalomnak van jövõje, amely az egész emberre - test és lélek egységére - figyel. Ebben van fontos szerepe a jövõ egyházának.

Bölcskei Gusztáv a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke: Az elmúlt évszázadot végigtekintve szólt arról, hogy az egyház mai állapotát nézve meg kell ismerni az elõzményeket is. A század elsõ felében sokk lehetett az egyház számára, hogy amit addig magáénak tudhatott, az hirtelen mege;nak tudhatott, az hirtelen megszûnt. Olyan ideológiákkal kellett szembenézni, ami az egyház ellen lépett fel. Megtanultak az egyházak túlélési stratégiákat kidolgozni. Ma és a jövõben a legfontosabb feladat idõben és érthetõen szólni a bennünk lévõ reménységrõl.

Ittzés János a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke: Személyes hangon kezdte elõadását, amikor a hely szellemét idézte. A fórum helyszíne ugyanis pontosan az az épület volt, amelyrõl Ottlik Géza híres regényét írta Iskola a határon címmel. Az ismert író nyilvánosan meg merte vallani, hogy számára Jézus Úr és Megváltó. Nem csupán egy közismert személyiség. Amikor az egyházról beszélünk, Jézusról kell szólnunk! Evangélikus Egyházunk hitvallási irata, az &Aacutacute;si irata, az Ágostai Hitvallás egyértelmûen leírja, hogy ott van Isten egyháza, ahol az igét tisztán hirdetik és a szentségeket helyesen szolgáltatják ki. Valamint az is olvasható, hogy az egyház örökre megmarad, mert Jézus él. Az õ igazsága nem függ attól, hogy hányan hiszik ezt. Az emberiségben tehát soha nem szûnik meg az egyház léte, de vajon lesznek-e Európában száz év múlva egyházi közösségek? A püspök megfordította az eredeti kérdést, amikor azt hangsúlyozta, hogy a téma személyes kérdést vet fel: Van-e nekem jövõm az egyházban? Én beletartozom-e az egyházba? Isten szeretete ma is munkálkodik. A Jézusra épített ismeret azt jelenti, hogy ott hordoz a tenyerén. A jövõ eklézsiájának ökumenikus jellegûnek kell lenni. A kegyelemrõl szólva végszóként ezekkel a szavakkal fejezte be elõadását a püde;adását a püspök: Egyházam küldetését abban látom, hogy az egyik koldus elmondja a másiknak, hogy hol lehet kenyeret kapni, és majd az asztalnál találkozunk!

Az elõadások fórumbeszélgetéssé alakultak, amelyekben megtudhattuk, milyen kérdések érdeklik a mai szekularizált fiatalokat az egyházzal kapcsolatban. Így szó esett még az ökumenikus mozgalmakról, az egyházi vezetõk átvilágításáról, az egyházfinanszírozás kérdésérõl, a szekták terjedésérõl, valamint a lelkészfizetések és nyugdíjak rendezésérõl.

A közönség érdeklõdése és létszáma nyugtázta a szervezõk elképzelését, miszerint az egy-háznak ott van a helye a jövõt formáló közösségek között.

Menyes Gyula