1%

4Móz 20,10-13 Uraiújfalu
2000. július 30.
ifjúsági táborozó központ vizes blokkjának felavatása

"Összegyûjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: … Fakasszunk-e vizet nektek ebbõl a sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre sok víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok. … Ezek Meríbá vizei, ahol az ÚR megmutatta nekik, hogy szent."

Bizalom az életet adó Úrban

Nyers tréfának tûnhet igeválasztásom, mégis hadd nyugtassam meg a Testvéreket, hogy tudatosan, Isten üzenetét keresve döntöttem a felolvasott szakasz mellett. Nem is annyira arról szeretnék beszélni, hogyan fakasztott Mózes vizet a sziklából, hanem inkább arról, hogy ez az esemény mit jelentett Izráel hite számára.

Az Úr megadhatja a lehetetlent is. Az uraiújfalui gyülekezet a kisebb közösségek közé számítható, mégis csodával határos, amit az elmúlt évek folyamán elvégeztek. Templomot renováltak, megoldották a templom fûtését, szép gyülekezeti házat alakítottak ki, s az utóbbi években azon fáradoznak, hogy alkalmassá tegyék ezt a helyet ifjúsági táborozásra. Önmagában már az is csodának számít, hogy mindig akadt olyan lelkes hogy mindig akadt olyan lelkes segítõtárs, aki a lelkészek és a gyülekezet vezetõi mellé álltak, és lendületet adtak a munkának. Csoda az is, hogy mindig volt annyi anyagi ereje az egyházközségnek, hogy kitûzött céljaikat elérjék.

Hasonlítható ez a helyzet Mózes dilemmájához, amikor másodszor történik meg vele ugyanaz: a nép vizet követel. Mit lehet itt tenni? Nem szemtelenség újra az Urat zaklatni ezzel? Mózes bizonytalan. Az Úr viszont megerõsíti, és buzdítja: tegye meg, amit a nép kér: Õ megsegíti õt. S reménysége nem szégyenül meg: megtörténik a csoda.

Talán nem bántó az a kijelentés, hogy itt a Testvérek a lehetetlenre vállalkoztak. Hiszen óriási költséget jelent már manapság egy épület közmûvekkel való ellátása. Mégis volt bátorsága és hite a gyülekezetnek, e a gyülekezetnek, hogy véghez vigye, amit eltervezett. Ez csakis Isten-be vetett bizalommal volt lehetséges. Az Úr buzdította és bátorította Mindannyiukat: Õ megígérte, hogy jelen lesz, és megsegíti a szorgoskodókat. Most az elvégzett munka Isten dicsõségét szolgálja. Neki adunk hálát, és Tõle kérjük az áldást, hogy az Õ tetszésére használhassuk ezt a táborhelyet.

Az Úr bõségesen ad, ahol kérik. Mózes megtapasztalta Isten végtelen, túláradó (túlcsorduló) szeretetét. Megadta nekik má-sodszor is a vizet, sõt olyan bõségesen, hogy nemcsak az emberek, hanem az állatok is kedvükre ihattak. Mózes hálával gondol az Úr túláradó szeretetére, bõséges áldására.

Újra hadd éljek alkalomhoz illõ példával! A mosdókon és fürdõkádakon túlfolyó-ny&dakon túlfolyó-nyílást is találunk. Miért? Azért, mert felkészülünk arra, hogy bedugva felejtjük a lefolyót, s a csöpögõ víz lassan megtölti a mosdót, s elõbb-utóbb több víz kerül az edénybe, mint amennyi szükséges. Valahol biztosítani kell a fölösleg elvezetését.

Amikor Isten áldásait tapasztaljuk meg életünkben, nyugodtan felkészülhetünk arra, hogy Õ is túlcsorduló szeretettel gondoskodik rólunk. Nemcsak annyit ad, amennyi szükséges, hanem még többet is! Amikor úgy érezzük, anyagi, fizikai, lelki erõnk végéhez érkeztünk, akkor ad új feladatot, új lehetõségeket, új embereket, hogy még egy lépést tegyünk elõre. Ma még nem tudjuk, milyen alkalmat ad holnap, de várjuk, mert ismerjük Õt, és tudjuk, hogy szeretete túláradó. Így ismerhetõ fel, így azonosítható, így tudjuk &Ot így tudjuk Õt másoknak is megmutatni.

Az Úr megmutatja, hogy szent. Profánnak tûnik, hogy ünnepet ülünk egy vizes blokk átadása kapcsán. Mégis szent dologra készülünk! Ebben a táborban a szent Istenrõl tesznek majd tanúságot fiatalok és idõsebbek: hitükben erõsödnek, egyre közelebb kerül-hetnek ahhoz, aki számukra szent. Abban bízunk, hogy komfortosabb körülmények között még nyugodtabban, még kényelmesebben, még egészségesebben tudjunk odafigyelni az Úrra. Ez is egy lehetõ-ség, amit tõle kaptunk.

Kívánom az uraiújfalui testvéreknek, használják ki ezt a lehetõséget! Gyûjtsék össze a fiatalokat, küldjék saját gyermekeiket, unokáikat, hogy megtöltsék ezt a tábort, és megerõsödjenek Isten-ismeretükben. Buzdítom Mindnyájukat, építsék, fejlesszék tovább ezt a helyet, hogy minél korszerûbb, minél kihasználhatóbb lehessen. S ne csak a mai napig legyen gondjuk az épület fenntartása, hanem gondoskodjanak róla ezután is. Kérjék rá mindig Isten áldását, s kü-lönösképpen azokra, akik itt kerülhetnek közelebb Istenhez! Az Úr õrizze meg további munkájukat és adjon sok örömöt és eredményt minden szolgálatukhoz!

Ámen