|
Répcelaki csendesnap záróáhitata
Róm 10,9-10 Répcelak
2000. március 18.
egyházmegyei csendesnap - záró áhítat
"Ha tehát száddal Úrnak vallod Jézust, és szíveddel hiszed,
hogy Isten feltámasztotta őt a halálból, akkor üdvözülsz.
Mert szívvel hiszünk, hogy megigazuljunk,
és szájjal teszünk vallást, hogy üdvözüljünk."
Az Úrra nézve
Út az üdvösség felé
A csendesnap megnyitásakor urakat és hölgyeket köszöntöttem: püspök- és felügyelő-jelöltek urakat, elnök urat, mindenféle urat. A most felolvasott ige pedig arra kérdez rá: Ki az igazi Úr közöttünk? Feszültségek jelennek meg, hatalmi harcok alakulhatnak ki, mérlegelések történnek: ki lesz, ki lenne a jó vezető, aki egy új úton indíthatja el Jézus Krisztus földi egyházát? Fontosnak tartjuk, hogy átalakuljon az egyház belső szerkezete, átformálódjanak a személyes és hivatali kapcsolatok az egyházkormányzás különböző szintjein.
Természetesen jól tudja mindenki, hogy ez csak egy külső jel, ami az egyház tagjainak szándékát fejezi ki a változásra. Sokkal fontosabb az, hogy a megújulást Istentől várjuk! (Egy FraterNet levélben ezt olvastam: Alulról vagy felülről kezdődjön el a megújulás? Csakis Felülről képzelhető el! ...) Ahhoz, hogy ezt komolyan vegyük: helyet kell engednünk ebben a megújulási / megújítási folyamatban magának az Úrnak.
Úrnak valljuk Jézust. Az úr szó négyféle módon értelmezhető abban a hellenista környezetben, amelyben Jézus élt:
földi tisztelet
császár
pogány isten
Isten neve (Jahve)
Jézust úrnak vallani annyit jelent, hogy megadjuk neki nemcsak a földi uraknak járó tiszteletet, hanem Istennek ismerjük el, aki ura az életünknek, sorsunknak! Ezt ki kell mondanunk: erre való a száj!
Hiszünk a feltámadásban. Jézusban hinni nemcsak azt jelenti, hogy történeti létezését elismerjük. Nem elég azt mondani: Jézus élt. Mi kimondjuk: Jézus él! Jézus nemcsak mártír, hanem győztes is! Ezért Úr Ő mindenek felett!
Erről nem elég szájjal vallást tenni! Szívvel, a szív mélyén gyökerező hittel lehet tanúskodni róla: a "hittan"-óra erre nem elég! Ennek el kell kezdődnie a ute;g! Ennek el kell kezdődnie a születésnél: szülők, keresztszülők, stb. tanúságtételénél, példaadásánál. Ezzel kezdődik / kezdődhet meg a megújulás egyházunkban is.
Célunk a megigazulás és az üdvösség. Két fontos teológiai szakkifejezés hangzik el: a megigazulás - belső, lelki dolognak érezzük (bűntől való megszabadulás, lelkiismereti terhektől való megkönnyebbülés); az üdvösség - a jövendő sors tényszerűsége (van élet a halál után, van öröm a bánat után, van közösség a magány után, stb.) A megigazulás a "szív" ügye, az üdvösségről való beszéd pedig a "száj" ügye. ...
A szív hite és a száj bizonyságtétele szorosan kapcsolódik egymáshoz, amint a délelőtt elhangzott két előalhangzott két előadás is kapcsolódott egymáshoz. Nem hangsúlyozhatjuk az egyiket a másik rovására. Ha egyházunkhoz hűséges keresztyének akarunk lenni, és jövendőnket akarjuk munkálni, akkor hagynunk kell, hogy szívünk hite mozdítsa szájunkat bizonyságtételre; s hogy bizonyságtételünk mások szívét is elmozdítsa a hit felé. Ezért könyörögjünk az Úrhoz, aki felettünk, mellettünk és bennünk munkálkodva építi tovább örök egyházát!
Ámen
|
