Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Az Úr jön hatalommal. (Ézs 40,3.10) Advent harmadik hetében az Útmutató reggeli és heti igéi a Király eljövetelét hirdető hiteles tanúkról szólnak. Az Ószövetség evangélistája kiáltja: „Az én Uram, az Úr jön…” (Ézs 40,10a) És: „Ébredjetek és ujjongjatok, akik a porban laktok, ujjongjatok a mindenség Ura és Királya előtt!” (Ézs 26,19; LK) Ez Keresztelő kérdése: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?” Jézus üzenete: „…boldog, aki nem botránkozik meg énbennem.” (Mt 11,3.6) Dr. Luther Márton szerint: „Hogyne volna boldog! Hiszen e Királyban és igéjében öröm helyett az egész világ megbotránkozik; mert nem akar Isten kegyelmére hagyatkozni, hanem saját cselekedeteire és érdemére.” Pál, önmagát Krisztus szolgájának tekintve, Isten titkainak hűséges sáfáraként ezt tanácsolja: „Egyáltalában ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. (…) és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.” (1Kor 4,5) Így tekinthetünk Keresztelő János szolgálatára is; ő Isten előfutáraként és útkészítőjeként Krisztusra mutatott: „Íme, az Isten Báránya…” „…ez az Isten Fia.” (Jn 1,29.34) Az ő testi születését Isten mennyei hírnöke, Gábriel adta tudtul a názáreti szűznek: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak.” (Lk 1,30–31) Pál Isten áldását kívánja az ő visszajövetelét váró gyülekezetnek: „…a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.” (1Thessz 5,23) Reformátorunk szerint az a döntő, ami Krisztusra mutat, ami őt prédikálja. A kereszt evangéliumának hirdetője, Pál így minősíti apostoli tanúskodását: „…Krisztus Jézus, akit közöttetek (…) hirdettünk, nem lett »igen«-né is meg »nem«-mé is… (…) Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is…” (2Kor 1,19–20) János, a mennyei jelenések szemtanúja látott a trónuson ülő Úr Isten kezében egy hétpecsétes könyvet. De ezt, az ő végidőkre vonatkozó titkos tervét senki meg nem ismerheti, csak Krisztus, ő „az Ámen, a hű és igaz tanú” (Jel 3,14): „Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.” (Jel 5,5) A testvéri szeretetet már a nevében is hordozó filadelfiai gyülekezet nem tagadta meg Urát, aki szereti s megtartja választott népét a kísértések között is. „Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában…” (Jel 3,11–12a) Az élet könyvének utolsó sorai Jézus kijelentését, az őt várók kiáltását s a látnok áldáskívánását tartalmazzák. Nincs több és más szava hozzánk az Úr Istennek, egyedül a Szentírásban lévő kijelentése: „»Bizony, hamar eljövök«. Ámen. Jöjj, Uram Jézus! Az Úr Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal! Ámen.” (Jel 22,20–21) Mi is imádkozzuk a Krisztust váró himnuszt: „Jöjj, népek Megváltója! / Így kér a föld lakója, / Jöjj, lelkünk drága fénye, / Szívünk édes reménye!” (EÉ 131,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::