Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Ne­héz meg­ta­lál­ni, éle­te a mű­te­rem zárt vi­lá­gá­ban zaj­lik. Ahol nincs te­le­fon, csak mély csönd és Bach, Mo­zart föl­csen­dü­lő ze­né­je. Leg­több­ször fest, gyöt­rőd­ve, kín­lód­va rak­ja az arany-ikon-bar­na szí­ne­ket, hogy meg­szü­les­se­nek iz­zó lá­to­má­sai. Két­ezer év bib­li­kus táv­la­tá­ból elénk ör­vény­lő tit­kai, rej­té­lyes bel­ső su­gár­zás­sal. Fi­nom szö­vé­sű szép­ség­gel és pu­ri­tán egy­sze­rű­ség­gel. Remb­randt ked­ves ta­nít­vá­nya ő, aki fény-ár­nyék va­rázs­la­tá­val a né­met­al­föl­di mes­ter má­gu­si szel­le­mét idé­zi. A leg­ne­he­zebb klasszi­kus nyel­ve­ze­tet követve ér­le­li sa­ját stí­lu­sát, a sej­te­lem száz és száz örök üze­ne­tét.

Feny­ve­si Fé­lix La­jos

::Nyomtatható változat::