|
Pozsony városa egykoron
|
A modern Magyarország megalapítása: A Pozsonyi Országgyűlés 1847/48 évi törvényei
|
Pozsony (Preßburg, Preąpork 1918-ig, Bratislava 1918 után)
Pozsony (Pressburg, most Bratislava), volt szabad királyi város Pozsony. vármegyében, a vármegye törvényhatóságának székhelye, a Duna bal partján, igen kies vidéken, a Duna sík partján a az ezt félkörben övező dombok lejtőin. Központja az Óváros, melyhez nyugat felől a Várhegyen épült (volt) Teréz város, keleten a (volt) Ferenc József város, északon a (volt) Vándorváros s ezentúl északkelet felé az Újváros csatlakozik. Legjellegzetesebb része a Duna partján meredekül emelkedő Várhegy 224 m., a Duna fölött (85 m), melyet a XI. sz. óta fennálló, Mátyás király és Mária Terézia alatt újjáépült s az 1811 évi tűzvész óta romba dőlt hatalmas vár koronáz. A Várhegy tövében van a Szent Miklós templom s észak felé a Pálffy-kert közelében az új állami főreáliskola, a kapucinusok temploma s kolostora, számos más iskola, a törvényszék és a vármegyeház. Az Óváros legnevezetesebb épülete a XIII. századból való a XIV-XV. században gót ízlésben újraépült koronázó székesegyház (Szent Márton plébánia-templom), melyet 1863-78-ben renováltak, belsejében Szent Mártonnak ólomba öntött lovas szobrával (magyar huszárruhában) és gróf Esterházy Imre prímás gyönyörű síremlékével, mindkettő Douner Rafael műve. Vele szemben van a volt magyar királyi Erzsébet Tudományegyetem (előbb jogakadémia) épülete és a prépostház a Káptalan-utca északi végében, a prépostház udvarán Szent Erzsébet márványszobra (Rigele Alajostól) a régi katolikus főgimnázium a gót stílű Klarissza templommal s a Mihály utcában az 1753-ben épült régi országház (utóbb a királyi tábla épülete), melyben 1802-48 az országgyűléseket tartották. Az Óváros központja a főtér, melyen az 1288. épült e építészetileg nevezetes városháza áll (homlokképét l. a Magyar művészet cikk VI. mellékletén), belsejében gazdag levéltárral s múzeummal és becses régi faragványokkal. A főtéren a II. Miksa korából való érdekes díszkút (1572) áll. Az innen észak felé nyíló Ferenciek-terén áll a jezsuiták temploma (1636), előtte Mária-oszlop és Rómer Flóris mellszobra (Stróbl Alajostól, a Ferenciek kolostora és temploma szép toronnyal és a templom hajójához épített csúcsíves remek Szent János-kápolnával, továbbá a városház mögött a régi prímási palota (1787). Az Óváros nevezetesebb épületei még az Orsolya-apácák temploma és kolostora s a régi pénzverőház. Míg az Óváros e része többnyire keskeny utcáival e nagyrészt műbecsű régi épületekkel az ódon város benyomását teszi, addig az Andrássy-(most András-) utcától a Duna felé elterülő része, nemkülönben a hegyek és a vasút felé vezető Stefánia-(most ©tefanik) út és a hegyek lejtőjén épülő utcák már a modern nagyváros jellegét viselik magukon. A kiterjedt Séta (1919-ig) Kossuth Lajos-tér a város legszebb tere, szép magán épületekkel s a díszes színházzal (Fellner és Hellmer műve), előtte a Ganymedes-kút és a pozsonyi születésű Hummel Nep. János zeneszerző szobra, mindkettő az ugyancsak pozsonyi születésű Tilgner szobrász kitűnő műve, továbbá Petőfi nagyszabású szobra Radnai Bélától. Ugyanitt van a Mi asszonyunk temploma és kolostora. A Duna felé vezető Híd utca az impozáns Vigadó (Komor és Jakab műve) mellett a hajdani Koronázási dombtérre vezet, melyen 1873-ig az a domb állott, melyről a megkoronázott király a négy világtáj felé egy-egy kardvágást tett. E teret Mária Terézia királynőnek Fadrusz János által készített hatalmas lovas szobra (1897) díszítette, melyet a cseh legionáriusok 1921. elpusztítottak.
Az Óvárostól északra elterülő Nándor város nevezetesebb épületei: a református templom, Kálvin-udvar, Posta palota és az irgalmasok kórháza és temploma a vásártéren, a Trinitárius templom a volt Nagy Lajos téren, a magyar-tót és a német evangélikus templom a volt Bél-utcában, valamint az új evangélikus líceum (gazdag könyvtárral és a Sahimkó-féle éremgyűjteménnyel) és a líceumi internátus, a volt Frigyes főherceg, előbb Grassalkovich féle palota a volt Grassalkovich téren. Innen a palotákkal, nyaralókkal s díszkertekkel ékített Stefánia-(©tefanik) út, Pozsony legszebb utcája, az államvasutak pályaudvara felé vezet; ugyanonnan indul ki a Donner utca (benne a régi prímási nyári palota, most helyőrségi kórház) és a volt Esterházy-téren át haladó Vám utca. (Ezen túl van a Sohulpe-féle munkástelep). Az Újváros (a Virágvölgye) nevezetesebb épületei: a római katolikus plébániatemplom (benne Krisztus a keresztfán, Fadrusz Jánostól), a dohánygyár, a városi dologház és a Stefánia-árvaház. Az innen dél felé eső volt Ferenc József városban találjak (az Erzsébet-apácák kolostorát és kórházát 1919-ig), az állami felső leányiskolát és a tanítónőképző intézetet, a római katolikus főgimnáziumot és az Erzsébet királynő templomot, a két utóbbi Lechner Ödöntől; a templomban néhai Erzsébet királyné márvány domborműve (Rigele Alajostól). Ugyanitt van a pozsony - szombathelyi, soproni és a csallóközi vasút pályaháza. A volt Baross Gábor utca végében nyílik a közúti és vasúti híd, mely a Duna jobb partján elterülő híres ligetbe, Pozsony város legszebb parkjába s legkedveltebb mulatóhelyére (vendéglőkkel, nyári színházzal) vezet, ahová csavargőzösön is eljuthatni. A város északi környéke rendkívül kies, nyaralókkal és mulatóhelyekkel (Bimbóházak, Hegyi park, Malomvölgy) bővelkedő dombvidék; ugyanarra van a hajdani Mária-fürdő, a Kálvária-hegy, melyhez északkelet felé a szép kilátást nyújtó Zerge-hegyben (439 m., az 1866. elesett katonák emlékével) kulmináló hegyvidék csatlakozik. Annak északi lábánál van a hajdani Ferdinánd király fürdő is, másként Vaskút, gyönyörű völgy ölében.
Pozsony jelentékeny város, a politikai, tudományos és üzleti élet gócpontja. Újabban székhelye a szlovák minisztériumnak, régóta a vármegye hatóságának, pénzügyigazgatóságnak, államépítészeti hivatalnak, posta- és távíró igazgatóságnak, ítélőtáblának és főügyészségnek, törvényszéknek, járásbíróságnak, 1920-ig az ügyvédi és közjegyzői kamarának; van itt továbbá kereskedelmi és ipar kamara, erdőfelügyelőség, folyammérnöki és kultúrmérnöki hivatal, állat-egészségügyi főfelügyelőség, fővámhivatal stb..
Ipara és kereskedelme igen élénk; legnevezetesebb ipartelepei: a nagy dohánygyár, kefegyár, robbanószergyár, tölténygyár, cérnagyár, kábelgyár, juta-, pamutfonó- és vitorlavászongyár, textilárugyár, paszománygyár, csokoládégyár stb.. jelentékeny továbbá a fa-, kender- és szövőipar; ismeretes a pozsonyi kétszersült, diós és mákos sütemény és borkivitele is tekintélyes. A kereskedelem emelésére szolgál a közraktár, e a nagy hitelintézetek. Jelentékenyek a marhavásárai. Vasúti és gőzhajóállomás, posta- és távíróhivatal, telefonhálózat. A város főbb útvonalain villamosvasút közlekedik. A Duna jobb partján téli kikötő és átrakodóhely, legújabban (1922) terménytőzsde is létesült.
Tanintézetei(1919-ig): a káptalanéi papnevelő-intézet, ágostai evangélikus teológiai akadémia, királyi katolikus főgimnázium, ágostai evangélikus főgimnázium, főreáliskola, felső kereskedelmi főiskola, női kereskedelmi tanfolyam, felsőbb leányiskola, tanítónő- és kisded óvónőképző intézet, Orsolya szüzek tanítóképzője, bábaképző, vincellér iskola, fémipari szakiskola, 10 polgári és 25 elemi iskola, 9 kisdedóvó, 4 árvaház, 8 kórház. Van itt továbbá városi és orvos-természettudományi múzeum, volt sok közművelődési e közhasznú egyesület, köztük a Toldy-kör, a közművelődési egyesület, az orvos- és természettudományi egyesület, az egyházi. zeneegyesület, a gazdasági egyesület, a mérnökegyesület, turistaegyesület stáb.
Lakóinak száma 1850-ben 42,064 volt,1869-ben 46,540, 1890-ben 56,048 és 1910-ben 78,223, közöttük 4764 katona; nyelvre nézve volt 1910-ben. 31,705 magyar, 3,790 német, 11.673 tót, 851 horvát és 1704 egyéb; hitfelekezet szerint 59,198 római katolikus, 8994 ág. evangélikus, 1515 református és 8207 izraelita. A házak száma 3204, a város határa 7446 ha. Néprajzi tekintetben is fontos a város, amennyiben a magyar, német és tót nyelvhatár itt érintkeznek.
Irodalom.
Bél Mátyás, Comttatus Posoniensis, 1786;
Rómer Flórís, Pozsony és környéke, 1886;
Pozsony vidék am., földtani intézet felvétele, Budapest, 1888
Ortvay, Pozsony város utcát és terei, 1905;
Knmlik Emil, A szabadságharc pozs. vértanni, 1906; nu a., Képes pozs. Kalauz, 1907; n. a., Adalékok a pozs. országgyűlések történetéhez ; Császár Mihály, Mátyás király pozsonyi egyeteme, 1914;
Schrödl, Markusovszky, Schmidt, Ebner és Frenszmuth, A Pozsonyi Ágostai Hitvallású Evangékus Egyházközség története, 1906;
Lukinich Imre, Bethlen Gábor és Pozsony városa, századok 1981.
Adatok a gyógyászat történetéhez P: ban, 1901;
Forrás:
Révai Nagy Lexikona
|
)
)
)
)
)
)
)
)
)